Szabolcsból indulva jutott a Formula–1-es elit forgatagába Mészáros Sándor

– Nemrég érkeztél haza Spa-Francor­champs-­ból. Hányadik nagydíjad volt ez akkreditált újságíróként?
– Már a 122.!

– Elképesztő szám. Emlékszel még az első alkalomra, amikor újságíróként beléphettél az F1-es paddockba?
– Naná, lehetetlen elfelejteni! A 2006-os Magyar Nagydíj volt, az első esős verseny a Hungaroringen, Jenson Button első győzelmével. Az előző években egyébként néhányszor vendégként már jártam a paddockban, de először saját jogon, újságíróként belépni... Csodás érzés volt! Arra is emlékszem, hogy a zuhé miatt még este 11-kor is cuppogott a cipőm a víztől, amikor megérkeztem az M3-as egyik benzinkútjára!

– Mikor és honnan indult a nagy kaland, amely végül elvezetett a világbajnoki sorozat állandó forgatagába?
– Egy kis szabolcsi településről, Balkányból. Néhai édesapám rajongásával indult minden, műszaki beállítottságú ember volt, az összes technikai sport érdekelte. Mindent elolvasott az Autó-Motorban az F1-ről, a '70-es évek második felétől nézte a kezdeti hazai tévés közvetítéseket, így 1980 januárjában igazi rajongó családba születtem, amelyben Niki Lauda volt a legnagyobb hős.

– Akkoriban a Magyar Televízió csupán néhány nagydíjat közvetített évente. Hogyan tudtátok rendszeresen figyelemmel követni a versenyeket?
– Sokáig sehogy. Aztán a '80-as évek közepén édesapám valahogyan szerzett Bécsből egy parabolaantennát. Ügyesen kellett elhelyezni, mert akkoriban idehaza nemigen díjazták az ilyesmit... Megoldotta, az égi adókon pedig már el lehetett csípni F1-es közvetítéseket, amelyeket aztán faltunk megállás nélkül.

– Mikor döntötted el, hogy nemcsak rajongóként, hanem hivatásszerűen szeretnél foglalkozni az F1-gyel? Miért éppen az újságírást választottad?
– Tizenhat éves lehettem, amikor először éreztem azt, hogy az F1 felé kellene haladnom, de egy szabolcsi településről, Balkányból indulva nem lehettek vérmes reményeim. Az internetkorszak kezdete hozott fordulatot olyan 1997–98 táján. Kaptam egy betárcsázós modemet a szüleimtől, és az éjszakákat a monitor előtt töltve elkezdtem bújni a világhálót F1-es hírek után kutatva. Informatikushallgató voltam, saját kútfőből szerkesztettem egy nagyon alap webes felületet, ahová elkezdtem feltölteni az F1-es írásaimat, feljegyzéseimet. Akkoriban még fogalmam sem lehetett arról, hogy ezt a formátumot egyszer blognak fogják nevezni. Azt sem gondoltam, hogy bárki is olvassa, amit írok, de egy napon kaptam egy mailt, hogy nem lenne-e kedvem esetleg egy akkor induló portálnak hasonló anyagokat készíteni. Belevágtam, működött, aztán jöttek az újabb lehetőségek. 2004-ben kötöttem ki az Autósport és Formula Magazinnál, valamint a formula.hu-nál, amelynél azóta is dolgozom.

– Amikor belevágtál a kilencvenes évek végén, még nem volt általános jelenség nálunk, hogy jól beszélnek az emberek angolul. Te hol és hogyan sajátítottad el a nyelvet?
– Úgy 1990 környékén a településünkön felbukkant egy külföldi srác, aki egy mukkot sem beszélt magyarul, viszont angol nyelvtanítást vállalt némi pénzért. Az iskolából egy kis csoport verbuválódott, szombat reggelenként a művelődési házban voltak az órák, amelyeken kézzel-lábbal magyarázott. Az illetőnek néhány hónap után nyoma veszett, viszont arra elég volt a kis kaland, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Mivel folytatni akartam, a szüleim kerestek magántanárt, aki foglalkozott velem.

– Mikor próbálkoztál meg először F1-es újságírói akkreditációhoz jutni?
– A 2002-es Magyar Nagydíj előtt. Akkoriban internetes újságokat nem akkreditáltak, és ha nagy ritkán igen, azt az F1 londoni központjában intézték. Elküldtem a kérelmemet: a csomagküldés egy vagyonba került, néhány hét múlva pedig megérkezett a válasz, amelyben Bernie Ecclestone jobbkeze arról tájékoztatott, hogy a Hungaroring sajtótermében ugyan nem tudnak nekem helyet adni, de nyugodtan vásároljak jegyet, a tribünről is nagyon jól lehet tudósítani... Évekkel később felidéztem neki ezt, és jót nevettünk rajta.

– Ahogy említetted, kitartásodat 2006-ra siker koronázta. Utána mikor tudósítottál először külföldi futamról, és milyen kihívásokkal szembesültél?
– A 2009-es Belga Nagydíj volt az első külföldi versenyem újságíróként. Kész horror volt, távoli szállás, bérautó helyett tömegközlekedés, sok séta, eső és rengeteg esemény. De úgy jöttem el onnan, hogy ez jó, tetszik, folytatni szeretném.

– Nem sokkal ezután keresztezték egymást útjaink, és a következő hét-nyolc évben egyre több versenyre jutottunk el együtt, végül idényenként több mint tíz fölé jutva. Neked melyik volt a legemlékezetesebb ezek közül?
– Mindig elmondom, most sem hagyhatom ki: a legjobb, legszebb évek voltak, amikor együtt cirkáltunk a világ versenypályáin. A kérdésre a válaszom is mindig ugyanaz: 2012, Barcelona! Sir Frank Williams 70. születésnapja, Pastor Maldonado totális meglepetésgyőzelme, amelyet követően még a hírhedt garázstűznél is jelen voltunk. Később a helyszínen éltem át több bajnokavatást is, amelyek közül minden kétséget kizáróan a nagy port kavaró 2021-es volt a legemlékezetesebb.

– Időközben újra szintet léptél, és megigényelted a teljes idényre érvényes, úgynevezett „permanent passt”, amit csak a legelismertebb újságíróknak adnak meg. Milyen érzés volt átvenni és a nyakadba akasztani?
– Valójában nem én, hanem a formula.hu szerkesztőségi menedzsere, Fűzi András igényelte meg nekem 2019 januárjában. Magyar újságírónak addig olyat sohasem adott ki az FIA, nem is reménykedtem benne, hogy sikerülhet, mivel azonban a fő kritériumok megvoltak, Andris elindította a kérelmet, amelyet elfogadtak. Az év első futamán, Ausztráliában vettem át a passt, az FIA sajtófőnöke gratulált, és nem titkolom, könnyes szemmel az édesapámra gondoltam.

– A Covid-járványból fakadó szűkösebb lehetőségek és a megugró költségek miatt sok utazó újságíró ezután lemorzsolódott, te viszont rátettél még egy lapáttal. Melyik évben voltál a legtöbb nagydíjon?
– A pandémia előtti évben, 2019-ben a 21 futamból 17-re jutottam el, az volt a csúcs. 2020-ban, amikor a járvány miatt tényleg erősen limitálva volt a médiajelenlét, és csak 10-15 újságírót engedtek be, két nagydíjra akkor is meghívást kaptam. 2021-ben 14-ig jutottam, tavaly pedig 16 versenyről tudósítottam.

– Ennyi év után miből fakad a belső motivációd, és kvázi szabadúszóként miként lehet előteremteni az ehhez szükséges anyagi és egyéb hátteret?
– Van egy csodás nagydíjunk, de sajnos nincs versenyzőnk, csapatunk, így ez nem magyaros sport, ezért a motivációm az, hogy szeretném megmutatni: egy magyar sportújságíró is megállja a helyét ebben a közegben. A háttér megteremtése sohasem volt nehezebb, de én világéletemben abban hittem, hogy ha csinálunk valamit, abból nemcsak kivenni kell, hanem visszaforgatni is. Nagy segítség, hogy tudok tervezni. A kapcsolatoknak köszönhetően a versenynaptár általában jóval a közreadása előtt eljut hozzám, így azelőtt tudok foglalni, hogy felverik az árakat.

– Mire vagy a legbüszkébb, amit elértél az F1-ben? Valamelyik interjúra, a jó kapcsolatodra a sztárokkal, esetleg valakinek a barátságára?
– Volt sok emlékezetes interjú és pillanat, a gyerekkori hőseim többségét a barátomnak nevezhetem, de a legbüszkébb – ha szabad így fogalmazni – arra vagyok, hogy ez a nemzetközi közeg be- és elfogadott engem. Megtisztelőnek érzem, hogy bármikor kommunikálhatok a sportág csúcsvezetőivel, hihetetlen módon néha még a véleményemet is kikérik bizonyos kérdésekben. Boldog vagyok olyankor is, amikor a nemzetközi sajtóban forrásként látom visszaköszönni egy-egy itthon megjelent írásomat vagy közösségi médiás posztomat, mert ez azt mutatja, hogy figyelnek rám és hitelesnek tartanak.

– Korábban együtt is intéztük fiatal F3-as és F2-es tehetségek nemzetközi sajtóügyeit. Vannak még hasonló céljaid magasabb szinten? Reális lehetőség egy magyar újságírónak elhelyezkedni valamelyik F1-es csapatnál vagy az FIA-nál?
– Tervek és elképzelések mindig vannak, de jelenleg arra összpontosítok, ami a fő feladatom. Egyébként abszolút reális lehet elhelyezkedni akár csapatnál, akár az FIA kötelékében valamilyen minőségben, csak hinni kell benne és tenni érte.

– Egy monacói jachtra, miami felhőkarcolóra vagy abu-dzabi luxusszigetre szervezett F1-es eseményen visszagondolsz néha, hogy az utazásod egy Szabolcs megyei kistelepülésről indult?
– Nemigen kell gondolkodnom ezen. Az utam Balkányból indult és balkányi is maradtam. Minden egyes alkalommal onnan indulok, oda térek haza és nagyon büszke is vagyok erre.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. augusztus 5-i lapszámában jelent meg.)