Késleltetett feltámadás – Csinta Samu publicisztikája

Elvileg újra magyar elnöke van a Román Jégkorongszövetségnek, a csíkkarcfalvi székhelyű Székelyföldi Jégkorong Akadémia igazgatója, Nagy Attila. Befutása több okból is a papírforma érvényesülésének számít: a sportág Székelyföld-centrikussága közismert, a tisztújító közgyűlésen pedig a szövetség leváltandó vezetőségének táborából mindössze ketten jelentek meg. Mindenekelőtt azért, mert ily módon is tiltakozásukat akarták kifejezni a sportminisztérium által elrendelt, általuk szabálytalannak tartott közgyűlés ellen. A szavazásra jogosult 17 megjelenő küldött közül 12 Nagyra adta a voksát – négy szavazatot az ugyanahhoz a „párthoz” tartozó, végül szövetségi bürótagságot vállaló, Háromszéket képviselő Miklós Ervin kapott –, így akár egyhangúnak is nyilváníthatnánk a döntést.

Mindezen egyértelműségek ellenére jogilag változatlanul nincs elnöke a szövetségnek, sőt, semmiféle választott vezetősége sincs. A nagycsütörtöki tisztújítás eredményét ugyanis előbb hitelesítenie kell a sportminisztériumnak, majd bejegyeztetni a törvényszéken, ezt követően pedig a sportág nemzetközi fórumait tájékoztatják a vezetőségváltásról. Plusz az egyéb adminisztratív lépések, átadás-átvétel, hasonlók. Ez is legalább két-három hónapos procedúra. Miközben a tavaly szeptemberi voksolás – amelyről formai okokra és bírságkifizetési hátralékra hivatkozva nemcsak az ellentábor elnökjelöltjét zárták ki, de az ellenzék szavazati jogát is megvonta az újrázni készülő szövetségi garnitúra – eredményét a sportminisztérium megsemmisítette, és tisztújító közgyűlés megtartását írta elő.

Így aztán a pillanatnyi helyzet úgy fest, hogy csak a másfél ciklussal ezelőtt, öt éve választott elnökség által alkalmazott főtitkárnak van bármilyen legitimitása, rá és a hasonlóan munkakönyves alkalmazott szövetségi kapitányra hárul például a divízió 1/B-világbajnokságra készülő román válogatott összehívása. Amelyből jelen állás szerint hiányozni fognak a hagyományosan a csapat gerincét adó székelyföldi magyar hokisok. És nem azért, mert Sepsiszentgyörgytől Gyergyószentmiklósig bárki is ordas diverzióra, a román nemzeti színek képviseletének megtagadására készülne. A történelmi mérföldkőnek ígérkező döntés – hasonló még a magyarfaló-hamisító kommunista időkben sem fordult elő – hátterében az áll, hogy az ily módon borítékolhatóan kiesésgyanús perspektíva ellenére a korábbi elnök, Alexandru Halauca és tábora változatlanul a magyar kártya kijátszásával igyekszik megőrizni pozícióit.

Mielőtt a kedves olvasó végképp eltévedne ebben a dzsungelben, hadd világítsunk be egy keveset a sűrűbe. A történet lényegi kezdete nagyjából tavaly ilyenkorra datálható, amikor a székelyföldiek egyértelműsítették: a romániai jégkorongsport irányításának megszerzése a céljuk. Szerintük a mandátuma végéhez közelítő Halauca-kurzus nem tett kielégítő lépéseket a sportág fejlesztéséért, káoszt teremtett a sportágon belül. Helyébe a székelyföldi ellenzék a régióban létrehozott, jól működő szakmai rendszernek az egész országra való kiterjesztését ígérte, ezzel párhuzamosan pedig az egyéni érdekek miatt felkorbácsolt etnikai ellentétek felszámolására készült, helyükbe szakmaiságot, sportszerűséget helyezve. A tavaly ilyenkor a divízió 1/A-világbajnokságra készülő válogatott eredményes szereplése érdekében azonban elfogadták a tisztújító közgyűlés nyári időpontra halasztását.

Az a bizonyos utolsó csepp is jól azonosítható. Bizonyára sokan emlékeznek még a magyar válogatott elitligába feljutását hozó vb záró napján játszott, 4–2-es magyar győzelemmel végződő magyar–román mérkőzésre, illetve a meccs utáni pillanatokra, a szurkolótáborokkal közös székelyhimnusz-éneklésre. A Bukarestben hatalmas botrányt keltő aktust a politikum a román nemzeti szimbólumokat meggyalázó cselekedetnek minősítette. A nyomást a román szövetség vezetői sem hagyhatták figyelmen kívül, Halauca elnök be is jelentette: sürgősen összehívja az ügyvezető testületet, hogy vizsgálja meg a videófelvételeket. Az esetleges büntetések kiszabásának jogalapja eleve nem volt egyértelmű, tekintve, hogy a szervezet szabályzatában csak a Románia jelképeinek tiszteletben tartására vonatkozó utalás szerepel. Jogszabály-újraértelmezésre azonban nem került sor, a vizsgálat eredményét azóta sem hozták nyilvánosságra, így aztán az esetleges szankciókat sem, amelyek között a hazaárulással is megvádolt székelyföldi játékosok eltiltását is meglebegtették.

Ilyen előzmények után 2022. szeptember 15-én tartották azt a bizonyos tisztújítást, amelyen azonban a székelyföldi lobbi nem sorakozhatott fel saját elnökjelöltje mögé, miután az arra vonatkozó iratokat a szövetség illetékes bizottsága „időn túli” benyújtásra hivatkozással visszautasította. A székelyföldi jégkorong képviselőinek teljes mértékű kiseprűzését hozó döntéseket az ellenzék megtámadta a törvényszéken, a sportminisztérium is törvénytelennek találta, a szövetség finanszírozását is felfüggesztette, így került sor végül a múlt heti tisztújításra. Közben meg különböző „kiegészítő” perek zajlanak, amelyek egyelőre az alig belátható jövőbe tolják a helyzet tisztázását.

Jó hír a lehangoló folyamatban, hogy a fejlemények vélhetően nem veszélyeztetik az erdélyi csapatok indulását a magyar és romániai jégkorong együtt lélegzését magas szinten intézményesített formába helyező Erste Ligában. Bár a nyomaiban is egyre kevésbé létező szövetség azért igyekszik még mérgezni, ahol lehet. Legutóbbi döntésével a hajrában változtatta meg a román bajnokság végküzdelmeinek lebonyolítási rendjét. Az eredeti kiírással ellentétben nem lesznek elődöntők, a felsőházi rájátszás utáni első két helyezett, a Steaua és a brassói Corona finálét vív, míg a legutóbbi Erste Liga-győztes Gyergyói HK a Csíkszeredai Sportklubbal a bronzéremért csatázhat. A döntés – amelyről az utolsó meccsnapon szerezhettek tudomást a csapatok – azt jelenti, hogy idén biztosan nem székelyföldi együttes nyeri meg a román bajnokságot.

Ezzel együtt újra magyar elnöke van a Román Jégkorongszövetségnek. A sportág romániai állapotainak megfelelően, tehetnénk hozzá, a pillanatnyi helyzet ugyanis az, hogy az ország 12, mérkőzésekre is hitelesített jégpályája közül kilenc Székelyföldön található. Az első osztályban szereplő együttesek játékoskeretének csaknem 90 százaléka magyar, és ma több mint 1500 gyerekkel edzenek arrafelé a jégkorongozás holnapjáért. Ezt a modellt terjesztenék ki Románia egészére, ha egyszer jogerőssé válnak a különböző közgyűlési és bírósági határozatok.

A hatalmi visszaélésektől, politikai ízű zsarolásoktól, illetve kényszerű kompromisszumoktól terhes ügynek azonban egészen más a tétje. „A vita és a harc arról szól, vezethetik-e magyarok a Román Jégkorongszövetséget?” – nevezte nevén a gyereket Tánczos Barna, aki a szövetség történetének második magyar elnöke volt, a csíkszeredai Kurkó Jánostól átvéve a stafétabotot. Románia mai környezetvédelmi miniszterét annak idején a sportszaktárca egyenesen a finanszírozás megvonásával fenyegette meg, így a 2012–2013-as idény végén önként távozott tisztségéből. A helyzet most abban a tekintetben némiképp jobb, hogy Románia sportminisztere a folyamatos sortűz alatt tevékenykedő Novák Károly Eduárd, bár teljesítményét nemrég a májusban esedékes kormányrotáció nyomán miniszterelnökké előlépő szociáldemokrata pártvezér, Marcel Ciolacu nyilvánosan megkérdőjelezte.

Azt tartják, a feltámadás igencsak próbára teszi a keresztény ember hitét, az egyik legnagyobb titok, amellyel valójában nem nagyon tudunk mit kezdeni. Akárcsak a romániai hokifeltámadással. Állítólag csak hinni kell benne, és eljön.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!