Puskás, Lóránt, Budagyöngye – bemutatjuk a kölni Német Olimpiai és Sportmúzeum tárlatát

Maratoni futók és sprinterek alakjai jelennek meg a kölni kikötőben – természetesen nem véletlenül, az évtizedeken át vámházként szolgáló épületben immár negyed évszázada sportrelikviákat csodálhatnak meg az érdeklődők. Véletlen, de érdekes egybeesés: 1999-ben éppen a magyar labdarúgás napján, november 25-én nyitotta meg kapuit a Német Olimpiai és Sportmúzeum, de aligha mondunk újat azzal, hogy nem merül ki ennyiben a két ország sporttörténelmének kapcsolata. Adódik a kérdés, vajon hogyan emlékeznek a németek a magyar derbygyőztesekre, az 1954-es vb-döntőre vagy az 1972-es müncheni olimpiára…

Apropó, müncheni olimpia: a sportmúzeum ötlete a rossz emlékű ötkarikás játékok után vetődött fel, ezt követően éveken, évtizedeken át gyűjtöttek anyagokat a kiállításhoz. Az ódon épület viszont már 1896, vagyis az első újkori olimpia óta áll azon a „félszigeten”, amelyen a híres csokoládémúzeum is megépült. A bejárattal szemben minden idők egyik legjobb európai kosárlabdázója, Dirk Nowitzki fogad minket, még ha nem is személyesen – a würzburgi születésű klasszis zsákolást megörökítő szobra mellett az aláírt meze, valamint a 2002-es NBA All Star-mérkőzésen viselt cipője díszeleg.

De haladjunk kronológiai sorrendben, elvégre a tárlat is így áll össze, elsőként az ókori olimpiákat idézi meg. A hasonló kiállításokon megszokott tárgyilagos eseményleírások helyett kevésbé ismert érdekességeket tudhatunk meg. Hogy csak egy példát említsünk: köztudott, az ókori olimpiai győztesek olajágkoszorút kaptak, de hazatérve a megélhetésüket is biztosították (a Krisztus előtti VI. században az athéniakat 500 drachmával honorálták, ami a kézművesek több mint egyéves bevétele volt).

A „sötét” középkorban finoman szólva sem a sport volt előtérben, így időutazásunk az 1800-as években folytatódik, amikor Berlin külvárosában a torna atyja, Friedrich Ludwig Jahn pedagógus elkezdte futni, ugrani, dobni, birkózni és úszni tanítani növendékeit. A mozgalom hamar kinőtte magát, a svéd irányzattal szemben Jahn a szereken végzett gyakorlatokat helyezte előtérbe, és nagyban hozzájárult, hogy több tízezer fiatal mozogjon, kiránduljon, gimnasztikázzon rendszeresen – akkoriban ez korántsem volt magától értetődő. A lólengést nem a mai formájában kell elképzelni, a kiállított 1898-as „lónak” még feje és farka is volt, később aztán ezeket az elemeket elhagyták.

Ha már lovak, értelemszerűen nem maradhattak ki a tárlatból a Német Derbyk, amelyek talán a XIX. század legjelentősebb sporteseményei voltak. Az úgynevezett gentlemansport angliai szellemisége elsőként az észak-németországi kereskedővárosokban honosodott meg, a lóversenyek sokáig csak az arisztokraták szórakozásául szolgáltak. A múzeumba kihelyezett korabeli táblán az 1885-ös Északnémet Derby indulói és osztalékai olvashatók – rögtön megakad a szemünk a „Budagyőngye” kifejezésen. Nos, Budagyöngye anyakancája bizonyos Kincsem volt, így cseppet sem meglepő, hogy megnyerte az említett versenyt.

Az újkori olimpiák korai tárgyi emléke az 1912-es stockholmi játékok díszes oklevele, amelyet a második helyen végző német gyorsúszóváltó tagjai kaptak – akkor még nyílt vízen tempóztak. A kiállítás az 1936-os olimpia politikai-ideológiai hátterét is megvilágítja, de foglalkozzunk inkább a különlegességekkel! A német sportdiplomata, Carl Diem ötlete nyomán elindult az első fáklyafutás Olümpiából (az eredeti fáklya látható Kölnben). A berlini játékokról már a rádió is tudósított, a televízió pedig három kamerával közvetített, aminek köszönhetően 160 ezren követhették az eseményeket. Kiemelt szerepet kap a tárlatban az 1972-es müncheni olimpia, amelyről 35 éremmel tért haza a magyar küldöttség, sajnos mégsem ezért marad feledhetetlen – a túszdráma áldozataira gyászkeretes poszterrel emlékeznek.

A labdarúgás németországi népszerűségét aligha kell ecsetelni, és azon sem lepődhetünk meg, hogy az első világbajnoki cím a legkedvesebb a németeknek, amelyet a mieink 3:2-es legyőzésével hódított el a nyugatnémet válogatott. Az 1954-es berni vb-döntőről több emléket is kiállítottak a múzeumban, a torna könyvének borítóján a két legendás csapatkapitány, Puskás Ferenc és Fritz Walter fog kezet egymással. Utóbbiról egy fekete-fehér kép is látható, amelyen az Aranycsapat középhátvédjével, Lóránt Gyulával küzd a labdáért. A Kicker másnapi címlapján a német labdarúgás legszebb napjáról írt – magyar szívvel máshogy emlékszünk rá.

Az időutazás végén a modern technológia és a sport összefonódása kerül a középpontba. Jóformán minden sportág megjelenik a tárlatban, ráadásul interaktív módon: az érdeklődők megpróbálhatnak elugrani Mike Powell világcsúcsáig (sok sikert hozzá!), menetszélben tekerhetnek, ringben, kesztyűvel üthetik a bokszzsákot, sőt, az épület panorámateraszán focizhatnak is.

A helyiek elmondása szerint jó néhány labda úszott már le a Rajnán…

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. február 17-i lapszámában jelent meg.)