Szapáry fiúk: sikersztori századokon át

A száraz tény: Tristan Szapary a világhírű Princeton University párbajtőrcsapatának tagjaként amerikai egyetemi (NCAA) bajnoki címet nyert a közelmúltban. Ő a kilencedik princetoni férfi vívó, aki egyéni NCAA-bajnoki címmel büszkélkedhet (12 év után nyert ismét az egyetem vívója), férfi párbajtőrben pedig a hatodik.

Szapary az elődöntőben 15–9-cel küldte haza Henry Lawsont, a döntőben pedig a Notre Dame kiválóságát, Jonathan György Hamilton-Meikle-t győzte le 15–14-re. A vesztes versenyző magyar édesanya és angol édesapa gyermeke, a Baár-Madas Református Gimnáziumban végzett, onnan került a kiemelkedő vívószakosztályáról híres Notre Dame-ra – az egyetemen üzleti szakon folytatott tanulmányai mellett sportol.

„Az első évben még csak be sem jutottam az egyetemi bajnoki döntőbe, aztán a koronavírus-járvány miatt kimaradt egy esztendő, most viszont végzősként enyém lett a bajnoki cím! Szinte felfoghatatlan öröm, amit érzek, és amit csapattársaimmal és edzőmmel átéltünk a döntőben. Az első, akit megöleltem, magyar edzőm, Dudás Zoltán volt, hiszen ő is rengeteg munkát fektetett ebbe az eredménybe! Úgy tűnik, a vívósikerekhez elengedhetetlen a magyar iskola!” – nyilatkozta a győztes Tristan Szapary, akinek, valljuk be, innen nézve igen hízelgőek a szavai, még akkor is, ha az amerikai – és nem csak az egyetemi – vívósport rakétasebességgel hódítja meg a legmagasabb csúcsokat szinte minden fegyvernemben.

A 22 éves Tristan Szapary nem az egyetlen tehetséges tagja a neves, arisztokrata felmenőkre büszke famíliának. Tristan nagyapja Szapáry György, aki 1990 és 1993 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) magyarországi megbízottja volt, hosszú éveken át a Magyar Nemzeti Bank alelnökeként, majd később Magyarország washingtoni nagyköveteként ténykedett. Jelenleg a Magyar Nemzeti Bank elnöki főtanácsadója, de főképpen büszke édesapa és most leginkább büszke nagypapa.

„Nem titok, 1945-től a családi múltunkkal rendszerellenségek lettünk, 1956-ban mennem kellett. Francia anyanyelvű belga feleségemmel franciául beszéltünk otthon, és máig bánom kissé, hogy a fiaimat végül nem tanítottam meg magyarul. Nagyon büszke vagyok rájuk, és amit most az egyik unokám, Tristan elért, az az amerikai egyetemi életben és a sportágon belül is jelentős siker – mondta Szapáry György, aki Budapesten él, és leginkább karácsonykor vagy húsvétkor látja vendégül az ideérkező gyerekeit és unokáit. – A sportolást a fiaim esetében is nagyon fontosnak tartottam, hogy legyen bennük ambíció és megtanulják kihozni magukból maximumot. Amatőrként én is mindig sportoltam, még a pannonhalmi középiskolás évek alatt ezerötszázas futó voltam, aztán Innsbruckban a tiroli csapat tagjaként fociztam, kosárlabdáztam. Ám jöttek az egyetemi évek, és a közgazdaságtan beszippantott.”

A Szapáry család elsősorban a felmenők politikai, közéleti szerepvállalásáról ismert: a közgazdász Szapáry György dédnagyapja, gróf Szapáry Gyula – Tristan és a többi unoka szépapja – Magyarország miniszterelnöke volt 1890 és 1892 között. A fiatalabb generációt már más ambíciók fűtik, Szapáry György két fia közül Tristan édesapja, Philippe orvos lett, Christophe pedig jogász.

„Én is nagyon büszke vagyok a fiam egyetemi vívósikereire      – mondta az édesapa, a kutatóorvos Philippe Szapary, akit Philadelphiában értünk utol, egy nappal Budapestre utazása előtt.      – Kezdetben én hoztam-vittem Tristant a vívóedzésekre. Óriási jelentősége volt annak, hogy nevelőedzője, Mark Masters a hírességek falán is helyet kapó egykori fantasztikus vívómester, Dánosi István keze alatt pallérozódott.” 

Az 1957-ben Amerikába emigráló Dánosi István 1958 és 1982 között dolgozott vívóedzőként, a Wayne Állami Egyetemet, a WSU-t országos hírnévre vezette. Ő a michigani egyetemi sport történetének legsikeresebb trénere, negyven amerikai és tizenöt országos bajnokot nevelt fel. Elnöke volt az Amerikai Fegyverakadémiának (Nemzeti Vívóedzők Szövetsége), s tagja az akkreditációs bizottságnak; ő akkreditálta az Egyesült Államok első női vívómesterét, Muriel Bowert is.

„Kétségtelen, hogy Tristan vívótudása a leghíresebb magyar vívóiskola alapjaira épül, ez máig visszaköszön a technikájában. Arra vagyok mégis a legbüszkébb, hogy amikor tinédzserként el kellett döntenie, komolyan veszi-e a vívást, képes volt naponta két órát vonatozni New Yorkba és vissza, a vonaton zötyögve tanulni, csak hogy a Fencers Clubban, az Egyesült Államok egyik legjobb egyesületében edzhessen”      – folytatta Philippe Szapary, kiemelve, hogy fia őt követve készül az orvosi pályára az ideggyógyászat vagy idegsebészet szakirányt választva…

A friss egyetemi párbajtőrbajnok életében azonban egyelőre a vívás kap nagyobb szerepet – bár Tristan, ha nem is sokkal, de lemaradt a párizsi olimpiáról.

„Nagy lökést ad nekem az egyetemi siker, kicsit kárpótol az olimpiáért. Jelen pillanatban negyedik vagyok az amerikai ranglistán, így egyéniben már nem jutok ki, és sajnos az amerikai válogatott nem kvalifikált a csapatversenyre, így sincs esélyem a párizsi szereplésre. Ami pedig a jövőt illeti: most, hogy a Princeton alapszakán az idegrendszer kutatásának területén végzős vagyok, tartok egy kis szünetet. Két évig kutatómunkát vállalok, és dolgozni fogok, eközben halasztom a tanulmányaimat az orvosi egyetemen, mert a vívásra szeretnék összpontosítani”      – mondta terveiről Tristan Szapary, aki már utánpótláskorú párbajtőrözőként letette a névjegyét a nemzetközi mezőnyben: 2020-ban csapataranyat nyert a bázeli junior-világbajnokságon, csapatezüstöt a belgrádi junior-vb-n és ezüstöt a junior Pánamerikai Játékokon. Értsük jól: az ambiciózus fiatalember azért vállal kutatómunkát, hogy a megkeresett pénzt vívókarrierjébe invesztálja, mert szeretne sikeresebb lenni a sportágában. (Valljuk be, ez a modell idehaza finoman szólva sem ismert. Ilyenkor érti meg az egyszeri szurkoló, milyen kivételezett helyzetben vannak élsportolóink, válogatott versenyzőink, akik a hazai támogatásnak köszönhetően az élsportra koncentrálhatnak.)

Ha a felkészülés feltételeiben sok is az eltérés, a magyar vívóiskola közös pont a versenyzők sikereiben. Tristan edzője, Dudás Zoltán a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola testnevelés szakos tanáraként végzett 1992-ben, évtizedek óta vesz részt az amerikai egyetemi és olimpiai vívósportban. Ötévnyi asszisztenskedés után éppen a konkurens egyetemről, a Notre Dame-ról érkezett a Princetonra. A 18. sikeres idényét fejezte be, s a trófeák között immár ott van Szapáry aranyérme is. Dudás Zoltán a 2016-os olimpiára elkísérte az amerikai vívócsapatot, Rióban tanítványa, a Princeton párbajtőrvívója, Katharine Holmes is versenyzett. Négy évvel korábban a női párbajtőrcsapat oszlopos tagját, Susannah Scanlant segítette, Londonból az amerikai csapat bronzéremmel tért haza. De ott volt Tokióban is az amerikaiak egyik edzőjeként.

A kettős állampolgárságú Szapáry fiúknál és unokáknál adódik a kérdés, amelyre Tristan nevetve válaszol:      „Hogy magyar színekben versenyezzek?! Van realitásérzékem, és vannak még álmaim is. Pontosan tudom, a magyar párbajtőrvívók nagyon jók, esélyem sem lenne bekerülni a magyar olimpiai csapatba. Márpedig én szeretnék ott lenni Los Angelesben a játékokon. Ezért is kerül most fókuszba nálam a munka mellett a vívás. Ettől függetlenül, ha csak televíziós közvetítésen keresztül is, de követem majd a párizsi olimpiát, és szurkolok a magyar férficsapatnak – ha már mi nem lehetünk ott!”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. április 20-i lapszámában jelent meg.)