Tervezőasztalon szőtt álmok – a tudatosan építkező HC DAC dobogós a Mol Extraligában

Vágólapra másolva!

2021.04.12. 16:30

Címkék

Minden esély megvan rá, hogy Dunaszerdahelynek olyan kézilabdacsapata legyen, amely a futballistákhoz hasonlóan a nemzetközi porondon is képviselheti a várost. Az ötéves egyesület a következő évadban csúcstámadásra készül.

Aki azt hiszi, hogy Dunaszerdahelyen csak a futballnak vannak évtizedes hagyományai, jókorát téved. A kézilabda – annak is a férfi szakága – sokáig virágzott a városban, aztán egyre inkább a hölgyek kerültek előtérbe, de igazán számottevő csapat sohasem állt össze korábban.

Egészen mostanáig.

Öt esztendővel ezelőtt Horváth Zoltán kórházigazgató, a város korábbi alpolgármestere gondolt egy merészet, és elkezdett azon dolgozni, hogy Dunaszerdahelynek erős, figyelemre méltó és eredményes női együttese legyen, persze ehhez meg kellett küzdenie néhány akadállyal.

„Mielőtt HC DAC néven megalakult a női kézilabdaklub, két utánpótlás-nevelő műhely működött Dunaszerdahelyen – beszélt a kezdetekről az elnök . – Egy 22 ezres lélekszámú városban, ahol mindenki ismer mindenkit, ez nem volt teljesen egészséges, szerdahelyiek szurkoltak szerdahelyiek ellen, közösségépítés szempontjából nem volt ideális a szituáció. Úgy gondoltam, nem szabad szétforgácsolni az erőinket, jó lenne összehozni a két klubot, és bár akadtak nehézségek, a szereplők partnerek voltak. Megalakult a HC DAC, és megfogalmaztuk a céljainkat.”

A

A kapus Oguntoye Viktória rutinja sokat ér

melyek elég merészeknek tűntek, mégsem elérhetetleneknek. A klubvezetőség két, egyformán hároméves ciklusban gondolkodott: az első végére kellett bekerülni a cseh–szlovák közös bajnokságba, a 12 csapatos Mol Extraligába. Ehhez előbb szlovák másod-, aztán az első osztályú bajnoki cím szükségeltetett, de mindenki nagy örömére a harmadik esztendő végére feljutást ünnepelhetett az egyesület. Jöhetett az első Mol Extraliga-szezon, amelyben a tisztes szereplés és a 10. hely környékének elérése volt a cél. Amikor tavaly tavasszal lefújták a bajnokságot, éppen ebben a pozícióban állt a DAC. A jelenleg futó szezonban viszont magasabbra került a léc.

„A Mol Extraligába többnyire saját nevelésű és néhány rutinosabb játékossal jutottunk fel, nagy szerepe volt a sikerben az amatőrként nálunk szereplő, utánpótlásedzéseket is vezénylő Juhos Katának, aki korábban Budaörsön kézilabdázott – ecsetelte Horváth Zoltán. – Az újonccsapathoz »hazatért« a Mosonmagyaróvárról érkező, felvidéki származású Bízik Boglárka és a szlovák válogatott csapatkapitánya, Monika Rajnohová, ám az első évadunkban tapasztalatokat kellett gyűjtenünk. Az egyértelmű volt, hogy a továbblépéshez erősítenünk kell, így került hozzánk tavaly nyáron Oguntoye Viktória és Boglárka húga, Bízik Réka. Az egyik legfontosabb erősítésünk azonban a vezetőedző, Debre Viktor volt, akinek személye sokat segített abban, hogy többen minket választottak.”

Dunaszerdahely egyébként a délvidéki Ada, a partiumi Szatmárnémeti és az erdélyi Székelyudvarhely mellett a magyar akadémiai rendszer bástyája, rengeteg gyermek sportol a DAC-ban, amely korosztályonként több csapattal is szerepel a különböző bajnokságokban. A magyar szövetség a működési mellett szakmai és erkölcsi támogatást is nyújt az egyesületnek.

„A szakmai támogatásra jó példa, hogy Debre Viktor például Juhász István és Novák András ajánlásával került hozzánk. Jólesik, hogy a szövetség munkatársai a meccseink félidejében üzenetekben érdeklődnek, hogy állunk, figyelő tekintetüket rajtunk tartják, az összetartozás érzése pedig építően hat a klubra” – hangsúlyozta a DAC elnöke.

A kézilabda pedig egyre népszerűbb a városban. A dunaszerdahelyiek amúgy is gyakran jártak például Győrbe, a sportág fellegvárába jó mérkőzéseket nézni, ők természetesen otthon is buzdítják a csapatot. Ahogy focidrukkerek is gyakori vendégek – már amikor nincs vírushelyzet – a meccseken, vagyis a jó hangulat garantált.

Juhos Kata akcióban a HC DAC–Sokol Poruba bajnoki mérkőzésen

„Természetesen a futballcsapat népszerűbb, de ezen a téren nem is szabad versenyezni, a labdarúgóklub úgy tekint ránk, mint egy kishúgra. Kiváló a kapcsolat a két szakosztály között, nagy segítség, hogy használhatjuk a futballisták infrastruktúráját. Nem mellesleg a legnagyobb támogatónk a Mol Csoport tagja, a Slovnaft, vagyis szinte kötelező jól szerepelnünk a bajnokságban.”

A DAC jelenleg még második a Mol Extraligában, de vesztett pontok tekintetében rosszabbul áll, mint a több elmaradt mérkőzését is csak később bepótló Nagymihály csapata. Horváth Zoltán szerint a nyártól következhet a csúcstámadás, azaz az együttes harcba szeretne szállni a bajnoki címért.

„Amikor megkérdezik, mi a célom a dunaszerdahelyi kézilabdacsapattal, mindig azt válaszolom, a Bajnokok Ligája négyes döntője – mondta nevetve az elnök. – Persze ez csak vicc, az azonban már nem, hogy hamarosan talán a futballistákhoz hasonlóan mi is a nemzetközi színtéren képviselhetjük a várost, a közösségünket. Dunaszerdahelyen sokan a Ferencvárosnak szurkolnak, mások Győrbe járnak kézilabdameccsre, én azt mondom nekik, minden nappal közelebb van egy DAC–Fradi, vagy éppen az ETO elleni kupamérkőzés…”

INTERJÚ: DEBRE VIKTOR (A HC DAC EDZŐJE)
– Hogyan érzi magát Dunaszerdahelyen? – Nagyon jól! Új közegbe érkeztem tavaly nyáron, tele voltam várakozással, de remek élményeim vannak. Nagyon fontos, hogy magyarlakta területen dolgozom. Jó közösséget alkotunk.
– A DAC konkrét jövőképe volt szimpatikus, amikor igent mondott a felkérésre? – Távolról indítottuk a tárgyalásokat Horváth Zoltán elnök úrral, de folyamatosan puhított és vázolta fel az elképzeléseit. Aztán amikor megmutatta a várost és a helyi körülményeket, akkor döntöttem úgy, hogy érdemes belevágnom a kalandba. Nagy kihívás ez a feladat, szeretnék megfelelni az elvárásoknak.
– Immár biztos, hogy dobogón zárnak a Mol Extraligában. Ott tart ez a csapat, ahol korábban elképzelte? – Korábban nemigen foglalkoztam a cseh és szlovák női kézilabdázással, nem voltak tapasztalataim. Miután az ember új helyre érkezik, általában felméri a lehetőségeket, ismerkedik az ellenfelekkel, ez igényel némi időt. Szerencsére megszereztük a bronzérmet, de vannak még feladataink.
– Rögtön az első évadban nagyon nehéz körülmények között kellett dolgoznia a vírus miatt. Mit befolyásolt leginkább a járvány? – Borzasztó nehéz így dolgozni. Augusztusban lejátszottunk két meccset, aztán megállt a bajnokság, két hónap teljesen kimaradt. Aztán megint jöhetett négy mérkőzés, és amikor azt hittük, hogy minden rendben lesz, az egész csapaton végigsöpört a koronavírus. Január végére épült fel mindenki, azonban az elmaradt összecsapásokat be kellett pótolni, negyven nap alatt tizenkétszer léptünk pályára. Ez óriási terhelés, én sem találkoztam ilyennel pályafutásom során, Danyi Gábortól, a Győr mesterétől kértem tanácsot, hogy segítsen nekem ebben.
– Nagy könnyebbség, hogy a keretben több olyan játékos van, aki a magyar NB I-ben is fontos szereplő volt, illetve a játékosok többsége magyar? Jár ez lelki többlettel? – Dunaszerdahelyen a magyar nyelv rendkívül fontos, két vagy három játékosunk van csupán, aki nem beszél magyarul. De ők is mindent megértenek, ami a közös munka szempontjából segítség. Az NB I-ből érkezők a tudásukkal, tapasztalatukkal rengeteget hozzá tudnak tenni a játékunkhoz, és ha a játékosok odafigyelnek egymásra, minden remekül működik.
– Milyen színvonalú a cseh-szlovák közös bajnokság? – Figyelemre méltó liga. Ha csak szlovák bajnokság létezne, az nem jelentene akkora kihívást, a közös pontvadászat viszont mindkét ország kézilabdasportjának előnyös. A cseh együttesek közül talán elég csak a Baník Mostot kiemelnem, amely nemrég még a Győrrel játszott BL-mérkőzést, a Váccal pedig az EHF-kupában találkozott.
– Melyek a rövid és hosszú távú tervei Dunaszerdahelyen? – Örülök, hogy megszereztük a harmadik helyet a Mol Extraligában. A folytatásban megfelelően fel kell készülnünk a szlovák bajnokság rájátszására, szeretnénk bejutni a döntőbe, ott pedig nyerni. Nehéz feladat lesz, hiszen a Nagymihály kiváló csapat. A nyáron aztán tovább kellene erősíteni, mert olyan csapatot akarunk, amely képes megnyerni a Mol Extraligát, hogy aztán kiléphessünk a nemzetközi porondra.