Hölgy, válasz – S. Tóth János publicisztikája

„A kosárlabda nemektől független sport. Nincs különbség abban, hogy férfi vagy nő kezében van-e a labda.”

E megállapítás Becky Hammontól származik, aki történelmet írt azzal, hogy 2014-ben első nőként lett főállású tréner az észak-amerikai kosárlabdaligában, nevezetesen a San Antonio Spursnél, ahová Gregg Popovich vezetőedző egyik segítőjének szerződtették.

Az NBA-ben manapság 11 női asszisztens dolgozik (dolgozna, ha nem hibernálja a ligát a koronavírus-járvány) a dallasi Jenny Boucektől a bostoni Kara Lawsonon át a torontói Brittni Donaldsonig. Utóbbi tréneri szobája ajtaján e felirat áll: „Donaldson edző”, ami forradalmi újítás ahhoz képest, hogy a legtöbb csarnokban „női edző” vagy „női edzői stáb” kiírással jelzik, ha odabent hölgy készülődik. Annak nem jött el az ideje, hogy az első számú szakvezető posztjára nőt nevezzen ki valamely NBA-klub tulajdonosa, de a főiskolai bajnokságban már 1996 januárjában megtörtént az áttörés azzal, hogy az akkor 26 éves Kerri-Ann McTiernant jelölték a Kingsborough Community College szakmai irányítójának.

Az idén áprilisban újabb fal dőlt le, amikor Tamara Moore-t nevezték ki a minnesotai Mesabi Range College fiúcsapata élére. A Minnesota Lynx, a Phoenix Mercury, a New York Liberty és a Los Angeles Sparks egykori játékosa első afroamerikai hölgyként irányíthat főiskolai fiúegyüttest.

Mindezt annak kapcsán említem, hogy a minap bejelentették: a nyártól Iványi Dalma veszi át a Győr női NB I-es csapatának szakmai irányítását. A honi kosárlabdázás egyik ikonikus alakja nem lesz fehér holló az élvonalban, ugyanis Balogh Judit, Magyar Bianka és Horváth Zsófia személyében az ELTE-BEAC Újbuda, a TFSE-MTK és a ZTE kispadján is női kolléga ül. Egyébként pedig a sportág mifelénk is az úttörők közé tartozik, hiszen Bild Katalin vitte fel a hetvenes évek közepén a KSI tinialakulatát a felnőttélvonalba, s nyert Németh Ágnesékkel ezüstérmet 1981-ben.

Fábiánné Rozsnyói Katalin, Kotsis Attiláné, Berczik Sára, Borosné Eitner Kinga, Szilárdi Katalin, Unyatinszkiné Karakas Júlia, Demeter Irén – néhány kiragadott név más sportágakból az elmúlt évek, évtizedek legendás magyar edzőnői közül, akik itthon és a nemzetközi színpadon is letették a névjegyüket. Mégis, manapság is más árnyalatot kap egy eredmény mifelénk (is), ha női tréner munkájának jutalma. Ám továbbra is csodaszámba megy, ha női edző kerül női együtteshez, a férfiszakág csapatai pedig a „teve a tű fokán” kategóriába tartoznak a női szakvezetők számára. Lássuk be: az még nem akadt meg a torkokon, hogy a Fehérvár–Érd női kézilabda-rangadón Deli Rita és Szabó Edina adta a szakmai utasításokat a vonal mellől, de ahhoz, hogy egy Szeged–Veszprém férfi csúcstalálkozón két edzőnő dirigáljon, alighanem a Harry Pottert megálmodó J. K. Rowling (írónő!) fantáziája is kevés lenne. (Pedig születtek női edzőkről alkotások, ilyen Egressy Zoltán vígjátéka, a 4x100, amelynek egyik szereplője a női futóváltó edzőnője, vagy a 2000-ben bemutatott Női edző, férfi játékosok című, a palánkok világában játszódó kínai filmdráma.)

S izgalmas lesz majd megnézni ősszel a Balogh–Iványi csatát, de arra gyaníthatóan az angol fogadóirodák sem adnának oddsot, hány év múlva lehetne – mondjuk – olyan Körmend–Falco férfirangadót rendezni, amelyre mindkét vasi alakulatot női tréner készíti fel. A férfi labdarúgás meg végképp tiltott terület a gyengébb nemnek, noha a FourFourTwo magazin friss számában olvasható, minden idők 100 legjobb futballtrénerét felsoroló összeállításban a német Tina Theune a 74., honfitársa, Silvia Neid a 81., az Amerikai Egyesült Államok válogatottját két vb-győzelemre vezető angol Jill Ellis pedig a 40. helyre került.Legyinthetnénk persze, hogy Amerika más világ, s valóban.

A tipikusan „macsó ligák” is kezdenek behódolni a hölgyeknek. A februári Super Bowl – egyik – szenzációját az adta, hogy a finálét végül elvesztő San Francisco 49ers stábjában ott volt Katie Sowers, első női trénerként az amerikaifutball-bajnokság döntője történetében. Szintén San Francisco írt MLB-históriát azzal az év elején, hogy Gabe Kapler, a Giants baseballgárdájának menedzsere főállású edzőként emelte be a stábjába Alyssa Nakken korábbi softballcsillagot. Az NHL pedig már 2016-ban kinyitotta kapuit, amikor az Arizona állást adott Dawn Braidnek, aki a Coyotes hokisainak korcsolyázótudását fejlesztette.Persze Amerika sem mindenkinek a korlátlan lehetőségek hazája...

Az 1972-es, a nemek egyenlőségét szavatoló szövetségi törvény (a Title IX) elfogadása előtt a tengerentúli női csapatok 90 százalékát női edző vezette. A jogszabály arra ösztökélte a főiskolákat és egyetemeket, hogy egyenlően finanszírozzák férfi- és női együtteseiket. Ez áldás volt a női sportolóknak, de csapás a női edzőknek. A beáramló pénz ugyanis egy csapásra vonzóbbá tette a női együttesek kispadját is. Egy 2019-es felmérés szerint már csak 40.8 százalékuknak volt női szakvezetője, sőt a másodedzőknek is mindössze 49 százaléka került ki a hölgyek közül.

Ahogy a Minnesota University professzora, Nicole LaVoi fogalmazott a nők sportban játszott szerepéről szóló tanulmányában: „minél inkább szem előtt van, minél rangosabb és minél jövedelmezőbb egy pozíció, annál kevésbé tölti be nő”.Az előítéleteken különösen nehéz felülkerekedni. „Amikor vezetőről beszélünk, hajlamosak vagyunk férfira gondolni, legyen szó csapat, vállalat vagy éppen az állam irányítójáról” – írta egy, a beskatulyázásokat boncolgató elemzésében Kim Elsesser a Forbes magazinban.

Ha belegondolunk, mi mindent tett le játékosként az asztalra a már említett Balogh Judit, s milyen sikerei voltak az utánpótlás-válogatottakkal, hány játékosa került a BEAC-tól élcsapatokhoz, beláthatjuk: kiérdemelte (volna), hogy legalább felvetődjön a neve a női kosárlabda-válogatott szövetségi kapitányaként. Ám Bubu szóba sem került, nem úgy, mint mondjuk a rossz emlékű gölnicbányai Svitek „Pista”, aki aztán a 2015-ös, a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon szénné égette a magyar nemzeti együttest (miközben a két döntős, Szerbia és Franciaország élén Marina Maljkovics és Valérie Garnier személyében női edzőlegenda állt).

A Leeds Metropolitan University kísérletet tett a lehetetlenre, női sportolók véleményeit összegyűjtve megrajzolni az ideális tréner portréját. Nos, az „álomedzőt” magas szintű szakmai tudás és folyamatos önképzés, remek szervezőkészség és kontrollképesség, a sportoló tisztelete, véleményének figyelembevétele jellemzi. Rendszeresen ad visszajelzést versenyzőinek, akiket a pályán kívül is támogat, az edzésprogramot az igényeikhez igazítja, a kemény tréningekbe változatosságot csempész, magas követelmények elé állítja a tanítványait, s elkötelezett e célok elérése érdekében, nem mellesleg példakép és mentor egy személyben. Nehéz lenne e felsorolásban olyan elemet találni, amely kizárná, hogy nőből is príma edző lehessen, s főleg ne dolgozhasson akár férfi versenyzőkkel is. Ehhez képest a legutóbbi, 2016-os nyári játékokon az olimpikonok 11 százalékát kísérte edzőnő.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság e statisztikájához Andy Murray nyílt levelet mellékelt. A háromszoros Grand Slam-győztes, londoni és riói olimpiai bajnok teniszezőnek bőséges a tapasztalata a női edzőkkel, elvégre dolgozott édesanyjával, Judyval – a közös munka tiszteletére 2015-ben „feministának” nyilvánította magát, mondván, „ha feministának lenni annyi, mint harcolni azért, hogy a nők és férfiak egyforma megítélés alá essenek, akkor azt hiszem, az vagyok” –, 2014 és 2016 között pedig Amélie Mauresmo volt az edzője. Utóbbi választásáért kapott hideget-meleget, főleg, hogy GS-siker ez idő alatt nem jött össze, a válást követően mégis azt mondta: „Legyen szó a gondolkodásmódról, készségekről, intelligenciáról, nem látom be, hogy egy női edző miért ne lehetne legalább olyan jó, mint egy férfi.”

Akárhogy is: a skót sztár jó eséllyel kisebbségben maradna e véleményével, legalábbis az Európai Parlament tavalyi jelentése alapján „az Európában működő edzők 20-30 százaléka nő, ennél nagyobb arányban csak az olyan »nőiesebb« sportokban képviseltetik magukat, mint a torna, a korcsolyázás és a lovaglás. Az átlagosnál is alulreprezentáltabbak az elitsportokban, s ott is inkább a másodedzői pozícióig jutnak (ehhez nemegyszer igény a férfias viselkedés), összességében azonban jellemzően az utánpótlással foglalkoznak.”

Iványi Dalma 134 válogatottsággal, tíz bajnoki címmel, 11 kupagyőzelemmel, két Euroliga-bronzzal és ötWNBA-idénnyel a háta mögött, 44 évesen megkapta az esélyt, hogy – rácáfolva a női trénerekkel kapcsolatos negatív sztereotípiákra, s túllépve a bizalom alacsony szintjén – játékos-pályafutásához méltó edzői karriert építsen fel.Hajrá, Dalma!