A Csata folytatódik – S. Tóth János publicisztikája

A honi kosárlabda-társadalom már lapozott, szó sincs arról, hogy permanens izgalomban tartaná a hír, miszerint mindössze tíz csapat volt érdekelve a női NB I A-csoportja 2023–2024-es alapszakaszának sorsolásánál. Három budapesti együttes, két-két Pest és Győr-Moson-Sopron megyei csapat, valamint egy-egy szereplő Tolnából, Baranyából és Borsodból alkotja a mezőnyt.

Topografikusan a többi fehér folt. Az élet ettől persze még megy tovább.

Az előző idény szereplői közül a PINKK Pécsi 424 és a Ludovika Csata hiányzik. A sereghajtóként végző pécsiek viszontagságos éveket éltek át. Az utóbbi időszakban fél térdre rogyva vergődtek, sorsuk beteljesedése kockázatmentesen megtippelhető volt. Hanem a Csata eltűnése többeket meglephetett. A csapat a 2018–2019-es bajnokságban lépett színre, s összesen öt évadot tudott végigversenyezni. A kezdet turbódinamikusra sikerült. A bemutatkozó idényben nyolcadik lett az együttes, s a következőben a negyedik helyen állt, amikor a Covid kitörte a sport nyakát is; a szövetség kénytelen volt félbeszakítani valamennyi korosztály versenysorozatát, s nem hirdetett végeredményt. A 2020–2021-es ötödik hely a nemzetközi porondra repítette a csapatot, amely az Európa-kupában a svéd Basket Umea legyőzésével beverekedte magát a csoportkörbe. Noha a Csata a következő idényben is kilépett az európai porondra (igaz, az izraeli Ramat Hasaron már a selejtezőben véget vetett a szereplésének), egyre szaporodtak a repedések: a sportvilág sejtjeibe is beivódó globális válság elől nem menekülhetett el a magyar élvonal legfiatalabb csapatát működtető gazdasági társaság sem. Még egy idényre futotta a lelkesedésből, de ez már menthetetlenül a hattyúdal lett – a kilencedik hely önmagában szimbolizálta a megcsusszanást. Mentőövet senki nem dobott, tőkeerős szponzor nem bukkant fel a láthatáron – nem mintha nem volna ez tipikus, főleg Budapesten –; széllel szemben a vezetőség arra volt ítélve, hogy az egyetlen felelős döntést hozza meg.

Így múlik el a világ dicsősége: az új évezred első bajnoksága, a 2001–2002-es idény elit szereplői közül az idők folyamán odaveszett a MiZo-­PVSK, a Soproni Postás, a BSE, a Szolnok, a Szeged, a Nagykanizsa és a Zalaegerszeg is. A női válogatottunknak mindmáig utoljára Eb-érmet hozó 1990–1991-es évad névsorából immár csak emlék a Tungsram, a Szarvas, a Kecskemét, a Sabaria, az OSC, a Ganz-Mávag, az Alba Regia Építők, a BKV Előre, a Közgáz és a Ferencvárosi Vasutas is. Miként nem remixelhető az sem, hogy volt egyszer egy Bp. Spartacus, Csepel, s nem mellesleg KSI is.

A sportág azonban nem csak a Ludovika Csatát veszítette el, az NB I B-csoportjából az ősztől eltűnik a Csata DSE is. Utóbbi arról ismerszik meg, hogy bajnokcsapatként a legmagasabb osztályban is jogosult lenne szerepelni, ehhez képest – legalábbis egyelőre – a második vonalnak is búcsút int. Visszaléptetésének prózai az oka: a „profi” bajnokság versenykiírásának mellékhatásaként széthordták a keretét. A jog ugyanis előírja (ez a mi szép, profi világunk univerzális csodafegyvere!), hogy legalább egy húsz év alatti kosarast a bajnoki meccsek első félidejében tartsanak pályán az edzők.

Ha kell, ha nem.

Ha van alkalmas alany, ha nincs.

Helyben is vagyunk: mivel mifelénk a 2003-as és a 2004-es évfolyamosok nem potenciális Harlem Globetrotters-jelöltek, a klubvezetők kénytelenek egy korcsoporttal lejjebb is szétnézni, s 16-17 éves lánykákkal kipótolni társulatukat. S rém egyszerűen az egyik legeredményesebb honi nevelőklub, a Csata DSE kínálatából (is) gazdagon szemezgettek. Ennek mindjárt az lett a következménye, hogy a Csatából eltűntek a 17 éves kosarasok, sőt a 16 esztendősök is hatan maradtak, így a juniorkeretet az új idényre muszáj lesz kadétokkal feltölteni. Igaz, ami igaz: egy félig-meddig gyerektársulatot egyszerre három fronton (kadét, junior, NB I B) harcba küldeni önveszélyes lenne. Logikus lépés tehát a visszalépés.

Hogy aztán ön- és közbecsapás-e tini lányokat az elitliga mély vízébe, WNBA-t és Euroliga-élcsapatokat megjárt légiósok karmai közé lökni pusztán életkori megfontolásokból, az praktice legyen csak az érintettek meg szüleik gondja – a szakértelem előtt illik meghajolni, ha netán homokszem kerül a performanszba, nehogy már a kosárlabda omnipotensei menjenek a Dunának...

A Ludovika Csata NB I A- és a Csata DSE NB I B-csoportos visszalépése nyomán beindult a szétmaszatolás; sokan az angyalföldi utánpótlás-szakmai műhely összeomlását huhogták. Holott az 1995-ben életre hívott Csata DSE köszöni szépen, él és virul. S továbbra is azon célnak óhajt megfelelni, amire alapítója, Tursics Sándor életre hívta: utánpótlás-nevelő centrumként igyekszik minél több tehetséget toborozni, képezni, fejleszteni, versenyeztetni hazai és nemzetközi környezetben a magyar kosárlabdázás javára (ahogy évről évre ad is hat-nyolc játékost az egyes korosztályok válogatottjának).

A kényszerű újrakezdésben a lassan három évtized alatt kreatív rutint szereztek a Csatánál. Amikor például a Vasassal 2005-ben kötött szakmai házasság öt évvel később kényszerűen felbomlott, s a közös csapatot működtető Euroleasing valamennyi játékost Pasaréten fogta, a klub „csatás fele” e hajtűkanyarban látszólag megsemmisült. De csak látszólag, mert 2011 – nem függetlenül persze a bevezetett taorendszertől – egyenesen a DSE nagy feltámadását hozta el.

A fürdővíz a gyerekkel azért sem lett kiöntve, mert a Ludovika Csata jogilag és sportszakmailag is önállóan működő szervezet, a Csata DSE mindössze az utánpótlás-hátteret adta az NB I-eseknek (ez versenyzési feltétel, ugyanis); a két fél működése elvált egymástól, egyik a másikat nem ránthatta a mélybe. Jó, az azonos klubnév összeköttetést jelent, ahogy a Tursics név is, hiszen a Ludovika vezetőedzője, Tursics Krisztián a DSE-alapító/szakmai igazgató Tursics Sándor és a diáksport-egyesület elnökeként és egyik edzőjeként dolgozó Tursicsné Iván Kriszta fia. Végső soron Krisztián munkájának jutalma volt, hogy 2018-ban felvetődhetett egy élvonalbeli együttes megszervezésének gondolata, miután az előző évadban saját nevelésű fiatalokból álló csapatával végigviharzott az NB I B-n, megnyerte a második vonal küzdelemsorozatát, s ezzel effektíve jogot szerzett az elitbajnoki indulásra. A jogi rutin a topbajnoki versenyzéshez önálló gazdasági társaság alapítását írja elő, tehát a paragrafus erejénél fogva eleve külön működött 2018 nyarától a DSE és a kft. Ha semmi máson nem lehetne lemérni az utóbbinál elvégzett munkát: a pályafutását egyaránt a Csata DSE-ben kezdő Horváth Bernadett és Lelik Réka alapembere lett a legutóbb Európa-bajnoki negyedik helyet szerző felnőttválogatottnak (előbbit a Szekszárd, utóbbit a Diósgyőr foglalkoztatja az új idénytől; rajtuk kívül is szép számban vannak excsatások az élvonalban). Ahogy e műhelyből turbulált az évek során a felnőttválogatottig mások mellett Németh Bernadett, Hagara Zsuzsa, Englert Orsolya, Török Szilvia, Szlimák Hajnalka, Semsei Barbara, Bujdosó Nóra, Somogyi Andrea, Czank Tímea, Laklóth Anna, Hutlassa Fanni és Aho Nina is.

A Ludovika Csata visszalépése után Tursics Krisztián – aki a nyarat azért végigdolgozta, szövetségi edzőként irányította a Litvániában megrendezett U20-as Európa-bajnokságon a korosztályos válogatottat, amely a nyolcaddöntőben két ponttal kapott ki a portugáloktól, s a helyosztón a tizedik helyet szerezte meg – visszatért az alma materbe, az angyalföldi Csata utcába. Oda, ahol 2014-ben gyakorolni kezdte a mesterséget. S noha nem titkolja, szívesen dolgozna újra felnőttcsapattal, szokott temperamentumával edzi a fiatalokat. A (kosárszülői) bizalom pedig a jelek szerint töretlen a Tursics-műhely iránt: a következő bajnoki idényben a Csata a kengurukorosztályban négy, a gyerekben és serdülőben két-két, a kadétban három, a juniorban pedig egy csapatot versenyeztet, ez nagyságrendileg másfél száz fiatal. Optimális esetben akár már két év múlva összeállhat egy olyan társulat, amely visszatérhet az NB I B-be, azaz belátható időn belül megint lehet felnőttcsapata a Csatának.

Ennél tovább Tursicsék most nem gondolkodnak. A formállogika alapján egyelőre ne is vonjunk le semmiféle következtetést abból a tényből, hogy a Csata DSE otthonául szolgáló létesítményből a 2019-es felújítás során olyan ékszerdobozt varázsoltak, amelynek csarnokát NB I A-csoportos mérkőzések megrendezésére is hitelesítették.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!