Alakul az első női futballakadémia - interjú Dörnyei Balázzsal

A Kötényblogon – minden hurráoptimizmusunk ellenére – gyakori téma a nemzetközi női labdarúgással szembeni lemaradásunk. Most végre örömhírről is beszámolhatok: az FTC utánpótlásedzője, Dörnyei Balázs az első magyar női futballakadémia megalakulásáról mesélt nekem a minap, én pedig boldogan osztom meg a hallottakat. Egy vállalkozó kedvű edző és gimnáziumigazgató, Bozsik-program, sok tehetséges lány – és egy lelkes olvasónk, aki minderről videointerjút is készített az általam leírtak mellé.A Kötényblogon – minden hurráoptimizmusunk ellenére – gyakori téma a nemzetközi női labdarúgással szembeni lemaradásunk. Most végre örömhírről is beszámolhatok: az FTC utánpótlásedzője, Dörnyei Balázs az első magyar női futballakadémia megalakulásáról mesélt nekem a minap, én pedig boldogan osztom meg a hallottakat. Egy vállalkozó kedvű edző és gimnáziumigazgató, Bozsik-program, sok tehetséges lány – és egy lelkes olvasónk, aki minderről videointerjút is készített az általam leírtak mellé.

Hogyan kerültél a női labdarúgásba?

2007-ben végeztem el az MLSZ UEFA „A” licenc-tanfolyamát, ahol találkoztam Hevesi Tamással. Ott tudtam meg, hogy az FTC női labdarúgóival foglalkozik, és az utánpótlás fejlesztésére, felépítésére nem igazán marad energiája az első csapatnál végzett munka mellett. Néhány beszélgetés után elvállaltam, hogy az utánpótláskorú lányokkal elkezdjek dolgozni - ekkor még a fiú csapatommal párhuzamosan -, ismerkedésképpen.

Ezek szerint belecseppentél.

A női labdarúgásról egészen addig semmilyen közvetlen ismeretem sem volt. Aztán azon vettem észre magamat, hogy egyre több időm megy el a lányokra, egyre többen szeretnének dolgozni a kezem alatt, már jövőbeni terveket szövögetek az érdekükben, röviden a totális „nőifoci-mérgezés” tünetei jelentkeztek rajtam. Azóta is az FTC női utánpótláskorú labdarúgóival foglalkozom, akiket nagyon tisztelek, és akikre rendkívül büszke vagyok.

Mi az, amit jobban szeretsz a női játékosokban, mit csinálnak másként, mint a fiúk?

Értelemszerűen az utánpótlásról nyilatkoznék: jó szellemű közösséget formálva belőlük és éreztetve velük hogy valóban fontosak a számunkra, kicsit közöttük élve és nem kizárólag „felülről” irányítva őket, nagyságrendekkel több áldozatot hajlandóak vállalni fejlődésük érdekében, mint a fiúk.

A fiúk hajlamosak elhanyagolni a foci miatt a tanulmányaikat. Hogy állnak ezzel a lányok?

A köztudatban ugyebár nem a labdarúgókat tartják a sportolók „Einsteinjeinek”, ezzel szemben nekem általában szerencsém van a csapataimmal, mert rengeteg olyan lány dolgozott és dolgozik a kezem alatt, aki a futballpálya mellett az iskolapadban is egészen kiemelkedően teljesít. Ők okos lányok, okos játékosok, akiket nem csak edzeni lehet, hanem fejlődésük érdekében kiváló, értelmes együttműködő partnerek is.

Az UEFA és a FIFA egy ideje felmérte a női futballban lévő lehetőségeket - Magyarországon közel sem ilyen jó a helyzet. Mi hiányzik legjobban, hogy beinduljon a gépezet?

Erre oldalakat megtöltve is lehetne válaszolni, én röviden ezeket említeném, nem fontossági sorrendben:

- pozitív értelemben vett médiaszereplés hiánya

- kevés a női labdarúgó a jelenlegi rendszerben, ráadásul a meglévő utánpótláskorú lányok jelentős része 12-14 éves kora között a fejlődési- és játéklehetőség hiánya miatt abbahagyja a sportágat

- kevés női csapat (szakosztály), főleg a Dunától keletre

- kevés képzett edző a női labdarúgásban, főként az utánpótlás-nevelésben

- a meglévő csapatok siralmas anyagi körülményei (pályák megléte, állapota, felszerelések: minden, ami a minőségi munkavégzés feltétele). Talán a TAO-s pályázatokon elnyerhető összegek ezen enyhítenek majd a jövőben!

- a női labdarúgásban és labdarúgásért tevékenykedők együttműködésének szinte teljes hiánya, egy-egy elszigetelt ellenpélda kivételével

- kevesen vagyunk ebben az országban, akik ezért a sportágért dolgozunk, ezért különösen ártalmas, hogy jó páran még ezt a munkát is csak a „szájukkal” végzik évek óta, mindenféle különösebb eredmény nélkül.

A női utánpótlásunk még ilyen zilált körülmények között is nagyszerűen tud teljesíteni.

Nem igazán tudok egyetérteni ezzel. Szerintem pontosan úgy teljesítenek, ahogy az várható azoktól a válogatottaktól, akik ilyen körülmények között készülő játékosokra kell hogy építsenek, ilyen kicsi játékos bázisból válogathatnak.

Szigorú vagy. Mit gondolsz, optimális körülmények között milyen perspektívája lenne a magyar válogatottnak?

Az optimális körülmények egyelőre igen távol állnak tőlünk, de a jelenlegi „erőforrások” kicsit ésszerűbb felhasználásával és szorosabb együttműködéssel is tarthatnánk valamivel előrébb. Amennyiben optimális körülmények között dolgozhatnának a klubok és így a válogatottak is, úgy a női labdarúgásban utánpótlás vonalon hihetetlen gyorsan lehetne fejlődést felmutatni.

Mi volt a legnehezebb feladat az akadémia szervezése során?

Rengeteg volt (és még van is), de talán a női futball elismertségét és jelenlegi állapotát alapul véve kettőt említenék:

1. A megfelelő szintű oktatási partnert megtalálni a kitalált labdarúgó-szakmai program mellé. Semmiképp sem hagyományos sportiskolára akartunk építeni, hanem egy olyan, az oktatásban elit színvonalat képviselő befogadó intézményre, melyben biztosítottak a magas szintű középiskolai tanulmányok elvégzésének feltételei úgy, hogy közben maximális együttműködést várhatunk a gyerekek labdarúgóképzésében. Ezt a partnert a budapesti Szent-Györgyi Albert Gimnáziumban és „sportőrült dirijében” Beleznai Tamás igazgató úrban sikerült megtalálnunk.

Az iskola épülete

2. A programban részt venni akaró és tudó, megfelelő tanulmányi eredménnyel és labdarúgó előképzettséggel rendelkező leányok megtalálása. Ez a munka jelenleg is zajlik és örömteli, hogy már mintegy 40 lány családja kért tőlünk részletes tájékoztatást a 2012-ben induló labdarúgóosztályunkról. Ők november 25-én, pénteken 15 órától részt is vesznek egy előadáson az iskolában, ahol pontos információkat kapnak majd az általam megálmodott programról.

Miközben nálunk az utóbbi években szilárdul meg a zárt akadémiai rendszer, külföldön sok helyütt már túlhaladottnak tartják, legtöbbször azt hozzák fel, hogy az akadémisták a világtól elzárva nőnek fel, nem tudnak normálisan beilleszkedni felnőttként, és folyamatos problémák vannak a viselkedésükkel. Ez ugyan nem zárt akadémia, de ha jól tudom, következetesen odafigyelsz a lányok ilyesfajta nevelésére is. Miért fontos ez?

Úgy gondolom, bármilyen fejlesztő, oktató célú rendszert mindig az adott ország, az adott sportág meglévő helyzetéhez kell igazítani. Nekünk is ez a célunk. Ezért nem is zárt akadémiát tervezünk (ez jelenleg túl nagy falat is lenne), hanem több klub együttműködésében egy emelt szintű képzést adó labdarúgószakmai és oktatási programot, ahol a lányok délelőttönként iskolai keretek között speciális fejlesztő tréningeken vesznek majd részt a programban szereplő klubok edzőivel, míg délután mindenki saját csapatában folytatja a munkát. A vidékről érkezők részére természetesen kollégiumi elhelyezést is tudunk biztosítani, de nem célunk kizárólag bentlakásos futballiskolát működtetni.

Ahhoz, hogy a lányok sikeresek legyenek nemzetközi szinten, kell a válogatottság, ami viszont rengeteg időt rabol el az iskolától. Ha egy lánynak rosszak a tanulmányi eredményei, egyetem helyett dolgoznia kell, emellett sokszor nincs energia a futballra. Hogyan lehet kilépni ebből az ördögi körből?

Erre ismét két pontban válaszolnék:

1. Meg kell teremteni (a válogatottak stábjaival szorosan együttműködve) annak a lehetőségét, hogy az iskolából magas óraszámot hiányzó gyerekek részére kihelyezett tanórákat lehessen tartani a válogatott összetartások idején. Ezt oktatási partnerünk, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium, saját költségén vállalná. Megjegyzem, ez Spanyolországban évek óta így működik, ráadásul a tucatnyi válogatott játékos edzőjeként tudom, hogy a gyerekek is igényelnék.

2. Az általunk elképzelt program egyik pillére a magas szintű (egyetemi, főiskolai oktatásra felkészítő) középiskolai tanulmányi lehetőségek megteremtése. Így 3-5 évvel kitolható az a korosztály, ahol rengeteg felnőtt játékos munkavállalás miatt kikerül a női labdarúgásból. Már egyeztetünk olyan felsőoktatási intézményekkel, ahol hasonló keretek között folytathatnák tanulmányaikat jövőben sportolóink.

Említetted, hogy számítasz a klubok közötti összefogásra, és több helyről hallani, hogy az MLSZ is segítő kezet nyújt végre a női focinak. Pontosan mi a kapcsolat az akadémia és a Bozsik-program között?

Egyrészt jó néhány leendő tanulónkat a Bozsik-programban tevékenykedve találtunk meg, másrészt az akadémia jellegű képzés szervezésében, működtetésében olyan kollégák segítenek nekem, akikkel a „Bozsikban” is együtt dolgozunk, mindenfajta vetélkedés és irigykedés nélkül. Már több klubot megkerestem azzal, hogy közösen dolgozzunk, eddig ketten voltak nyitottak erre: az Astra Hungary Football Club és a XII. kerületi Hegyvidék SE. Remélem, rövidesen bővül a kör.

Az UEFA többmilliós támogatásokkal ösztönzi a szövetségeket a női futball népszerűsítésére, 2013-tól pedig valamennyi élvonalbeli futballklubnak rendelkeznie kell női szakosztállyal. Van reális esélye egy női félprofi, ne adj' Isten, profi bajnokságnak? Ha igen, milyen távon?

Jelenleg nem látom ennek realitását. Talán 3-5 év múlva a financiális helyzet és a szervezettség változásával már beszélhetünk a klubokon belül néhány profi vagy félprofi női labdarúgóról. Az eredményes nemzetközi szintű klubszerepléshez mindez elengedhetetlen lenne.

Mit tehetnek a szülők a lányuk fejlődése érdekében?

Sok-sok türelemmel, még több türelemmel és még egy kis türelemmel támogassák a lányaikat abban, hogy mind a tanulás, mind a labdarúgás terén kiemelkedő eredményeket érjenek el. Kis országunkban minden „nyomorúságunk” ellenére a szülők lehetnek a legnagyobb segítői, de (túlzott elvárásaikkal, türelmetlenségükkel és főleg saját meg nem valósult vágyaik, álmaik gyerekükre való kivetítésével) legnagyobb hátráltatói is a fejlődésnek. Sajnos ezen a téren szintén van lemaradásunk az előttünk álló országokkal szemben. De ez egyáltalán nem kizárólag a női labdarúgás korszakos problémája itthon.

Hogyan tervezed korábbra tolni a lányok bevezetését a futballba?

Erre kiváló alap a Bozsik-program, másrészt nagyobb szerepet és lehetőséget kellene adni a kluboknak, hogy több játékossal foglalkozhassanak, köztük az egészen fiatal, akár óvodás korú lányokkal. Ezt a munkát a klubok felvállalnák és fel is kellene vállalniuk. Itt vissza is kanyarodnék a leírtakhoz: pályák, pályaidő, képzett edzők, médiamegjelenések, mindehhez pedig pénz, pénz, pénz. Valamint fanatikus, munkamániás emberek.

Ha az interjút elolvasva valaki úgy gondolja, szeretne csatlakozni (akár játékosként, akár edzőként, klubtulajdonosként) az akadémiához, hol jelentkezhet?

Nálam, a 0670/314-3672-es telefonszámon, illetve előzetes regisztráció után szeretettel várunk minden érdeklődőt, segíteni akarót vagy ötletadót november 25-én 15 órától a Szent-Györgyi Albert Gimnáziumban Budapesten (Lónyai utca 4.), majd az utána fél hattól kezdődő közös edzésünkön. Most a ’97-’98-99’-es születésű lányok felmérésén dolgozunk, ezért elsősorban őket keressük programunkba. Ha valaki életkora és jelenlegi iskolai tanulmányainak rendszere alapján nem tudna még a labdarúgó osztályban tanulni, de a foci és a tanulmányok terén is meg tud felelni az elvárásoknak, úgy a részére egyedi tanulmányi lehetőségeket is tudunk biztosítani, emellett ugyanabban a képzésben részesülhet, mint a futballosztály diákjai.