Amikor szabad a pálya

A Magyar Labdarúgóliga anyagi okokra hivatkozva létszámleépítésre szánta el magát, és először a 25-szörös válogatott Bánfi Jánostól köszönt el, aki az UEFA által bevezetendő klublicenccel kapcsolatos továbbképzéseken, tanfolyamokon vett részt.

Mezey György:

Mezey György: – Oktalan dolog lenne a liga stratégiáját, belső helyzetét nem tökéletesen ismerve beleszólni ebbe, netán poénkodni ezen az ügyön. Az baj, ha a ligában nincs egy, a klublicenc legapróbb részleteit ismerő szakember, mert ez rendkívül fontos kérdése az európai futballnak.
Csank János: – Janit ifista kora óta ismerem, nagyra értékelem nemcsak játéktudása, hanem emberi tulajdonságai miatt is. Nem tudom, a liga döntésének mi a háttere, de azt tudom, hogy ő olyan légiós volt, aki nyitott szemmel járt a világban, tudom, hogy értékes tapasztalatai vannak. Nyelveket beszél, szerintem erre a tudásra lecsap majd valaki, Bánfi mindenesetre ne adja fel, mert a magyar futballnak szüksége van az olyan tulajdonságokkal, képességekkel megáldott vezetőre, mint ő.
Szántó Imre: – Bánfi meglehetősen szűkszavúan nyilatkozott a távozásról, ha a tanfolyamon hallottakról is csak ennyit mondott, akkor értem a dolgot. Emlékszem, Fazekas Lászlót, Bálint Lászlót is úgy engedték el külföldre annak idején, hogy majd a kint tanultakkal felvértezve hazajönnek, és átveszik az irányítást. Erre azóta várunk, de az ilyen tapasztalt egykori játékosokat bevonni kell a munkába, nem eltávolítani őket a futballtól.
Nyilasi Tibor: – Ez a mai magyar futball. Sajnálatos, hogy megszűnnek a munkahelyek, de érthetetlen, hogy valakit tanulni küldenek, de mielőtt hasznosíthatná a tapasztalatokat, elköszönnek tőle. Akkor miért küldték ki korábban?
Hajdú B. István: – A ligában biztosan tudják, mennyire szükségszerű ez a lépés, de mást tudtommal nem küldtek el, remélem, Bánfi fizetését megtakarítva egyenesbe jött az MLL. Ezek szerint a licenccel mindig baj van, eddig a D-, a B- vagy éppen a pro-licenc volt a téma, most a klublicenc szedi áldozatait. Pedig kétségtelen, hogy egy intelligens, világot látott, nyelveket beszélő ember csak segíthet, és szerintem nem kell attól tartani, hogy a jövőben csak gépkocsivezetőként alkalmazzák. Felteszem, ahhoz is megvan a szükséges licence.

Egy hónap után lemondott a Dunaferr labdarúgó-szakosztályának korábbi elnöke. Solymos Ernőt válságmenedzseléssel bízták meg, de a sportvezető elmondta, a lemondásával belátta, hogy a tulajdonossal szemben nem sokat tehet, így hiába próbálja megmenteni a szakosztályt. Solymos lapunknak adott nyilatkozatában elmondta, hogy az elnökség nem a saját befektetett tőkéjét kockáztatta, azaz a menedzsment nem képvisel valós tulajdonosi érdekeket. Két év alatt a vállalkozásban lévő tőke több százmillió forintot ért, ma szinte egyenlő a nullával, egy igazi tulajdonos ezt a pazarlást aligha tűrné el.

Csank: – Nehéz higgadtan beszélni erről, hiszen eklatáns példa a dunaújvárosi, hogy vezetési csőd van a magyar futballban. Bárki bárhogy mutogat az edzőkre és a futballistákra, mindenki elfelejti, hogy egy klubot vezetni szakma, még egyszer hangsúlyozom, szakma, az ismert gazdasági körülmények között főleg az. Más sportágakat is meg lehetne nézni, ott miként tudnak gazdaságosan működni? Meg kell találni azokat a szervezési, vezetési feladatokat ellátni képes embereket, akik nem csak a gazdasági élet más területén jeleskednek. Olvastam például a Gázszer volt elnökének, Németh Lászlónak a nyilatkozatát: egy keserű ember beszélt arról, mennyi pénzt vesztett. Minden tiszteletem az övé, de ebből is világosan kiderült, hogy nem voltak meg a kellő ismeretei arról, hogyan is kellene felépíteni egy klubmodellt, miért, menynyit érdemes fizetni azért, hogy hosszabb távon is üzemeljen a vállalkozás. Ahhoz, hogy a Bajnokok Ligája ne csak álom legyen, tíz, vagy inkább húsz Németh László kell.
Nyilasi: – Fájdalmas dolog, de egyértelmű: amíg nincsenek tiszta tulajdonosi viszonyok, addig ilyen esetek, látványos zuhanások, csődök előfordulhatnak. Két éve, a nagy sikerek idején kellett volna tisztázni, mit is jelent ott a tulajdonos kifejezés.
Hajdú B.: – A közelmúlt patinás csapatának agóniáját láthatjuk, azt hiszem, a Dunaferr együttesén már senki sem segíthet – ne legyen igazam. Az valóban nem piaci helyzetet feltételez, ha valaki más pénzét költi, ha én a szomszéd számlájára mulatozok, lehet, hogy még jól szájon is vág, pedig ez nem is jogi eszköz. A kellő felelősségre akkor is szükség van, ha egy vezető nem a sajátjából gazdálkodik.
Mezey: – Elgondolkodtató mondatok, jó a példa, és örülök, hogy ez téma ezen a héten. Ami ugyanis Dunaújvárosban történt azóta, hogy a csapat bajnok lett, és telt ház előtt játszotta az európai kupamérkőzéseket, az a mai magyar labdarúgás állatorvosi lova. Minden baj megtalálható rajta… Érdemes ennek a klubnak a sorsát vizsgálni annak, aki tudni akarja, mit hogyan nem szabad csinálni egy élklubnál.
Szántó: – Nagyon okos dolgokat mondott, de szerintem van egy kis félreértés. Azt állítja, a futball lassú halálához nem adja a nevét. Miután évekig vezette a szakosztályt, szerintem a klub lassú halálához tevékenyen hozzájárult, a temetésre nem akar elmenni.

A korábbi 1300 helyett szombaton csak 450 újpesti szurkoló foglalhat helyet az Üllői úti stadion vendégszektorában. A belépőket a Magyar Labdarúgóliga bizományba átveszi a Ferencvárostól, majd azonnal – ugyanazokkal a kondíciókkal – átadja az Újpest FC-nek. A drukkerek csak személyi igazolvány bemutatásával vásárolhatnak belépőt abban az esetben, ha egy kötelezettségvállaló jognyilatkozatot írnak alá, amelyben kijelentik, hogy tartózkodnak mindenféle rendbontástól. Kolláth György alkotmányjogász szerint az MLL lépése jogszerűtlen, mert a szurkolók nincsenek alárendelve a ligának.

Lelkes lilák látogatása – a rangadó elôtt fôszerepet kaphat a személyi igazolvány

Mezey: – Több gúnyos, cinikus reakciót hallottam, olvastam ezzel kapcsolatban, de én azt mondom: végre valaki rendet akar, és nemcsak mondja ezt, hanem tenni is próbál érte. Hogy jól teszi, beválik-e ez a módszer, most nem tudható, de valakinek el kell kezdenie a rendteremtést. Sok példát láttunk már arra, hogy a klubok nem képesek erre, most a liga tesz egy kísérletet. A szándékért minden tiszteletet megérdemel.
Csank: – Tudom, hogy tiltakoznak a szurkolók, de a liga ezt nyilván nem mókából, unalmában találta ki, pusztán védeni akarja a futballt. Egyet ne felejtsünk már el: a nézőnek nem kötelessége verekedni! A magyar futball nincs abban a helyzetben, hogy újabb és újabb botrányokat éljen túl, de erre nincsenek tekintettel a néha igen érzékenynek tűnő drukkerek. Nem kell balhézni, és kész. Komolyan felvetődött a nemzetközi mérkőzéseken, hogy teljesen kizárják a vendégszurkolókat, mert mindig abból van a probléma, hogy megérkezik a tábor, meccs előtt feldúlja a várost, aztán ha lehet, összecsap a hazaiakkal.
Nyilasi: – Az embereket csalafintaságra kényszerítik, hiszen az újpestiek könnyedén beülhetnek a hazai szektorba, mert oda kontroll nélkül vehetnek jegyet. Ez engem a nyolcvanas évek végére emlékeztet, amikor a vámot az utasok számához igazították, ezért a Bécsben megvehető Gorenje hűtő miatt beültették a nagymamát is a kocsiba, aki szegény talán azt sem tudta, miért kell neki kirándulnia. Az biztos, hogy valamit ki kellett találni, hiszen egy esetleges tragédiát meg kell előzni, de meglehet, a tárgyi feltételek nincsenek meg ehhez. Madridban nyolcvanezer Real-szurkoló között ott van négyszáz Barcelona-drukker, és megoldják, hogy biztonságban elfoglalják a helyüket, megnézzék a meccset, és nyugodtan elhagyják a stadiont.
Hajdú B.: – Dicséretes, hogy ennyi újpesti ott akar lenni a mérkőzésen. Az most mellékes, hogy én még egy szervezet döntéséről sem hallottam, ami Kolláth úr szerint ne sértené az alkotmányt. A két klub és a rendőrség közreműködése mellett szinte mindig volt balhé ezen a mérkőzésen, így üdvözlendő, hogy van egy szerv, amely tenni akar a rendért. Aki normálisan szurkolna, az megteheti akkor is, ha előtte bemutatja a személyijét. A liga szerintem van annyira értelmes, hogy ne kövesse ezt a módszert, ha ez nem válik be. A korábbi balhék miatt egy kísérletet megér ez a terv, mert sajnos illúzió azt a régimódi állapotot remélni, amikor egymás mellett ülhetett fradista és újpesti, és bárki örülhetett nyugodtan kedvencei góljának. Gyermekkoromban saját szememmel láttam, hogy egy kettős rangadó után egy apuka két gyerekével távozott a Népstadionból: az egyiknek zöld, a másiknak lila sál volt a nyakában. Most hova ülhetnének?
Szántó: – Ahogy olvastam a szervezésiigazgató-helyettes ötletét, arra gondoltam, hamarosan vezérigazgató lehet. A világon mindenhol azért küzdenek a futballban dolgozók, hogy minél többen menjenek meccsre, nálunk direkt csökkentik az amúgy sem magas nézőszámot. Ravaszság van a dolog mögött, mert úgy tudom, egy adatlapot is ki kell tölteni. Szerintem arra apellálnak, hogy mire egyik-másik szurkoló beírja az adatokat, rég vége a meccsnek.

A Kispest–Dunaferr bajnoki mérkőzés előtt Galambos Lajos, művésznevén Lagzi Lajcsi szórakoztatja majd a nézőket. Ugyancsak kispesti hír, hogy Kovács Attila, aki decemberben menedzserként érkezett a Bozsik-stadionba, egy magyar és egy olasz üzlettársával immár a klub tulajdonosa lett. Nyilatkozatában a klubot ért támadásokról úgy vélekedett, hogy a lényeg az: a csapat jól szerepeljen, a többiek pedig tehetnek egy szívességet.

Csank: – A közönséget ki kell szolgálni, és Lajcsi bevonása is azt a célt szolgálja, hogy a nézők jól érezzék magukat. A csapatról ősszel azt hallhattuk, hogy a megszűnés határán van, most van egy ember, akinek tervei vannak, tenni akar valamit, ezt csak támogatni lehet, csinálja meg jól, amit szeretne.
Mezey: – Minden törekvés támogatandó, ha színesíteni akarják a programot. Nem akarok megbántani senkit, de kis túlzással manapság a szürke, lerobbant stadionokban ágrólszakadt emberek mászkálnak szotyolát köpködve – hát végre, valaki próbál valamit tenni, hogy legyen hangulat! Abban nem vagyok teljesen képben, hogy ki bántja a Kispestet, de aki az élfutballban vállal szerepet, az nem menekülhet a támadások elől. Ezt tudomásul kell venni, abban pedig igaza van Kovács Attilának, hogy úgyis az eredmény dönti majd el, jól dolgoztak-e a tulajdonosok.
Szántó: – A magyar ember örömében, bánatában is tud mulatni, szerintem így a dáridóra inkább a meccs után lesz szükség. Kovácsot félreértették: a könyve nem lett bestseller, elnökként támadták, elüldözték, a vállalkozásait csődbe vitték, a házát kirabolták, talán azt akarta mondani, hogy ő ezek után még mindig a futballban van, most már egy szívességet is tehetnének neki.
Nyilasi: – Ha a csapat nem is, Lajcsi majd elhúzza az ellenfél nótáját. Mindenki türelmetlenül várja a kezdést, és Kispesten el akarják kerülni a kiesést, szerintem ez sikerülni fog.
Hajdú B.: – Érdekes kezdeményezés, szinte látom magam előtt, ahogy az Üllői úton Győzike, a Megyeri úton Majka lép fel, nem tudom, a kispesti közeg befogadja-e Lajcsit, aki elmondása szerint Kispest-drukker. Attól tartok, Lajcsié nagyobb show lesz, mint maga a meccs, de az, aki kifütyüli, gondolom, tehet neki egy szívességet. Az igazán izgalmas a Lajcsi, Schobert Norbi duó lenne, egy közös produkció nyomán a szezon végén egy hatvanöt kilós trombitás teremthetné meg a hangulatot.

Az MLSZ csaknem valamennyi vezetője aláírta a Terror Háza további változatlan működtetése mellett szóló nyilatkozatot, s ezzel sokak szerint a szövetség támadhatóvá vált. A szövetség elnökét, Bozóky Imrét fel is szólították a lemondásra, mondván, az alapszabály szerint a magyar futballt irányító társadalmi szervezet elnökeként nem politizálhat.

Mezey: – Nagyon kényes, igen komoly ügy, több ez, mint futball. Aki emiatt lemondásra szólítja fel az elnököt, arról pontosan tudni, melyik politikai tömörülés mellett áll. Akkor pedig miről beszélünk? A huszonegyedik században akár a politikai, akár a karhatalmi, de még a sajtóterror ellen is joga van az embernek felemelnie a szavát, ezt a jogot senki el nem vitathatja. Akit támadnak azért, mert tiltakozik a terror miatt, annak csak az lehet az oka, hogy el akarják takarítani az útból.
Nyilasi: – Demján Sándorral értek egyet, aki azt mondta: odáig jutottunk, hogy ha valakit beállítanak a bal szélre, az már baloldali, a jobbszélső jobb-oldali ember. Nem érdekel, ki mit ír alá, nekem megvan a belső meggyőződésem, de ez nem tartozik a külvilágra. Szégyen, hogy ott tartunk kétezer-háromban, hogy mindentől félni kell, és ma is olyan világ van, hogy jobb, ha csendben maradunk. Sajnos, óriási feszültségek vannak az országban.
Szántó: – A rendszerváltás után másfél évtizeddel kérdés lehet egy demokráciában, hogy kinek mi a véleménye? Még megérjük, hogy visszakeresik, kire is szavaztak a vezetők tavaly tavasszal, és megróják őket azért is, ha megnézték a tévében Orbán Viktor beszédét. A világ legtermészetesebb dolga, hogy valaki vállalja a véleményét.
Hajdú B.: – Mi nem vagyunk azon a szinten, hogy egy közéleti személyiség állást foglalhasson. Ha Arnold Schwarzenegger azt mondja, neki Bush szimpatikus, senki nem ítéli el csak azért, mert elmondja, amit gondol. A futball sajnos politikai ügy, emiatt talán nem szerencsés dolog ez, még ha magam az aláírók érveit tökéletesen elfogadom.
Csank: – Nem vagyok politikus alkat, nyilván ezért nem értem, miért kardinális kérdés ez az egész aláírás, ha úgy is sejtem, nem volt taktikus lépés. Egy vezető nézeteitől függetlenül lehet jó szakember, mint ahogy alkalmatlan is. A politikához azért nem tanácsos kötődni így, mert a széljárás mindig változhat. Fontos kérdés ez, tudom, de amikor azt hallom, hogy Heves megyében több gárda azért kénytelen
visszalépni, mert nem találnak tizenegy gyereket a faluban és annak környékén, aki szívesen futballozna, így nem tudnak ificsapatot felmutatni, akkor azt mondom: vannak a futballunknak saját tragédiái, amikről nem is tudunk, és azoknál a csapatoknál talán joggal érzik úgy, az ő sorsuk is lehetne olyan fontos az MLSZ-nek, mint a pengefal.