NB I: 100. meccsére készül Dzsudzsák Balázs a magyar élvonalban

– Vasárnap következik a századik...
– Nem is figyeltem ezt a statisztikát – mondta lapunknak Dzsudzsák Balázs, a Debreceni VSC 36 éves, 109-szeres válogatott labdarúgója, aki vasárnap jubilál: századik alkalommal léphet pályára a magyar első osztályban. – Hosszú évekig külföldön futballoztam, de jó érzés, hogy így is eljutottam idáig.

– Különleges alkalom lehet, mert egyfelől a Ferencváros az ellenfél, másrészt a hírek szerint óriási érdeklődés előzi meg a találkozót, hiszen a Loki ragyogóan szerepel a tavasszal.
– Amikor keresett, azon gondolkodtam, mikor nyilatkoztam legutóbb úgy, hogy nem volt okom semmi panaszra. Hol a rossz eredmények, hol a sérülések miatt lehetett rosszabb a kedvem, de végre lehet ez egy vidám interjú! Jönnek az eredmények, ráadásul szerintem egyre jobb játékkal érjük el őket, összeállt a csapatunk, szuper a közösség, nagyon jó edzőnk van, ha akarnám sem tagadhatnám, mennyire jól érzem magam, és milyen lelkesedéssel várom a vasárnapi mérkőzést.

– Sok mindent említett, amit érdemes külön is részletezni. Amikor visszatért Magyarországra, mit szeretett volna elérni?
– Éppen ezt! Az akkor másodosztályú Lokihoz jöttem haza, akkor természetesen a feljutás volt a legfontosabb, az első idényben pedig, hogy megkapaszkodjunk az élvonalban. Voltak nehézségek, de most már talán mondhatom, jó úton haladunk, olyan helyezéshez közelítünk, amelyet a klub hagyományai alapján a szurkolók joggal elvárnak tőlünk. Nagyon jó érzés azzal szembesülni, hogy ilyen sokan és ennyire izgatottan várják ezt az összecsapást. Ráadásul minden nagyképűség nélkül mondhatom, a nagy érdeklődés nem kizárólag a Ferencváros vendégjátéka miatt van, hanem a csapatunk a teljesítményével érte el, hogy kíváncsiak ránk a szurkolók.

– Ennyire fontos, hány néző előtt játszanak?
– Viccel velem? Hogyne lenne fontos?! Ez a legfontosabb! Nagyon nem mindegy, mennyien vannak a stadionban, és hogyan viszonyulnak a nézők a csapathoz. Sohasem felejtem el a 2016-os esztendőt, akkor megesett – ahogy mondani szokták –, hogy a stadionból is kirúgtuk a labdát, mégis támogató taps járt érte – mert kijutottunk az Európa-bajnokságra, és mellettünk álltak a szurkolók. Azt gondolom, a válogatott szempontjából annak a sikernek máig van hatása, nagyon egymásra talált a nemzeti csapat és közönsége, és ez óriási élmény nekem. Hogyan lenne mindegy, hogy nyolcszáz vagy tizenkétezer ember előtt lépünk pályára? Hallottam, mennyire készülődnek a szurkolók, koreográfiát terveznek, tizenhárom órakor találkoznak a város középpontjában, a Nagytemplomnál, és együtt jönnek a Nagyerdőre – libabőrös leszek, ha ezt hallom. Az meg magától értetődik, hogy óriási pluszt ad mindenkinek, ha a szurkolói így készülnek egy mérkőzésre.

– Ebben a naptári évben négy bajnoki mérkőzésen tíz pontot szereztek, és továbbjutottak a Magyar Kupában.
– Egyértelműen megindult a csapatuk felfelé, amióta Szrdjan Blagojevics a vezetőedző, és azt kell mondanom, a téli felkészülés idején, az edzőtáborban akár a Hannover vagy a Topolya ellen még a bajnokságban látottnál is jobb teljesítményt nyújtottunk. Még több van bennünk! Akkor már hittünk magunkban, vagyis nem váratlan ez a jó szereplés. Ezzel együtt még mindig vannak hibák, lépésről lépésre haladtunk, lehet fejlődni, de voltak előjelek, és az is örömteli, hogy nemcsak hazai pályán, hanem idegenben is működik a játékunk.

– Mi a szerb vezetőedző titka?
– Amint lenni szokott: kétkedve, legyintgetve fogadták őt is, hallottam, mekkora butaságot követ el a DVSC, hiszen ez az ember legfeljebb egy évet dolgozott a korábbi klubjainál, nem is tudjuk, ki ő... A első nap elmondta, mit szeretne látni, mik az elképzelései, hangsúlyozta, hogy őt nem érdekli az ellenfél, mindig azt a játékot akarja viszontlátni, amit ő elképzel, amit ő gyakoroltat velünk – és szerintem nagyon fontos, hogy most is ugyanazt mondja, amit az első nap. A mi felfogásunkhoz talán közelebb áll, ha jókedv uralkodik az edzéseken, viccelődünk, sokat nevetünk. Ő nem ez a típus, ritkán látjuk mosolyogni, a múltkor már rá kellett szólni egy győzelem után: tessék már örülni! Nagyon alapos a munkájában, igyekszik a legaprólékosabban felkészülni, mindenre odafigyelni, és nem gondolja, hogy egy győzelem után már minden rendben van, mint ahogyan egy vereség sem tragédia, ha a hozzáállás megfelelő. Őszinte mindenkivel, nincs mellébeszélés, egyszerűek, tiszták a játékszabályok, így mindenki pontosan tudja, mi a feladata, és azt is, hogy ha nem megfelelően látja el, nem marad el a számonkérés. Volt szerencsém sok híres edzővel dolgozni pályafutásom során, és nem szeretnék sorrendet felállítani, de Szrdjan Blagojevics nagyon előkelő helyen van a rangsoromban.

– Felételezem, azért más a kapcsolatuk, mint a többi, úgymond „átlagos” játékossal.
– Annyira nem. Persze, az edzőtábor elején félrehívott, beszélgettünk, hogy afféle meghosszabbított karjaként számít rám a pályán, és ha bármi probléma van, szóljak nyugodtan, beszéljük meg. De nem keresi a futballisták társaságát, nem bizalmaskodva akar tekintélyt elérni, egyenesen, nyíltan, érthetően beszél, ami pedig nekem nagyon fontos, azt szeretné, ha tényleg játszanánk, futballoznánk, és nem túlélnénk a mérkőzéseket. Ha itthon megnyersz két mérkőzést ebben a kiegyenlített mezőnyben, már hallani lehet: ti rendben vagytok, hátradőlhettek, nem eshettek ki... És akkor mi van? Ez a cél? A szerb edzőnk másképpen gondolkodik, azt keresi, miként tudunk még feljebb lépni, még jobbak lenni, és nem szabad megelégedni azzal, amit eddig elértünk.

– Milyen ellenfél önnek a Ferencváros?
– Mivel a pályafutásom jelentős részét külföldi csapatokban töltöttem, ritkán találkoztam a pályán a zöld-fehérekkel, de nyilván nem felejtem el, hogy még egészen fiatalon, a régi, Oláh Gábor utcai stadionban gólt rúgtam Kemenes Szabolcsnak. Sok barátom szurkol a Fradinak, ez nem meglepő, de nagyon sok ismerősöm szíve a Lokiért dobog, és ez így van jól. Természetesen tudjuk, hogy a Ferencváros más minőséget képvisel, de szeretnénk szoros, kiegyenlített, érdekes és izgalmas mérkőzést vívni vele.

– A beszélgetésünk előtt nem sokkal derült ki, a Bayer Leverkusen lesz az FTC ellenfele az Európa-liga-nyolcaddöntőben.
– Nagyon büszke vagyok, hogy egy magyar csapat idáig eljutott. Ahogy a válogatottra, a Fradira is érvényes: telt ház a Puskás Arénában, nagyszerű hangulat, ez az, amit a játékosok át akarnak élni, az ilyen mérkőzésektől szeretheti meg a labdarúgást egy kisgyerek, aki esetleg most ismerkedik a játékkal. Mint minden magyar futballkedvelő, én is nagyon szorítok a Ferencvárosnak a német csapat ellen.