A tribün tetejéről annyit lehetett látni, hogy hét-nyolcszáz hazai néző zsúfolódott össze a bejárat melletti kerítésnél, mintha egy popkoncert színpad előtti területe lenne. Megtudtuk: a jegyvásárláshoz kellett megadni a nevet, születési adatot, de erről senki sem tájékoztatta a győrieket, a procedúra meg borzasztóan lelassította a beléptetést.
Volt, aki másfél órával a mérkőzés előtt a stadionnál volt, mégsem jutott be, a négy pénztár kevésnek bizonyult. Amikor elkezdődött a bajnoki, ötszázan nyújtogatták a nyakukat, hátha látnak valamit a pályából – a kígyózó sor nem haladt, elképesztő, elkeserítő látvány volt. Bent, mint mindig, egész szektorok ásítottak üresen.
Miközben a magyar pályákra vadásszák az érdeklődőket és nézőszám-emelkedést jósolnak, rengeteg győri hazament a káosz láttán, mások pedig attól féltek, hogy a tömegben megsérülnek. Százan a második félidőre értek be, noha bőven időben érkeztek a stadionhoz.
AZ NSO TV RIPORTJA