PESTSZENTLŐRINCEN A HAVANNA-LAKÓTELEPEN – lánykori nevén Állami – nőtt fel, a közeli Aszfaltútépítő FC pályáján kezdett futballozni Longa Ferenc keze alatt, de amikor a tréner Kispestre került, a srác tehetségére felfigyelve a Bp. Honvédhoz igazolták. Úgy volt, felnőttként Kecskeméten folytatja, de 1981 áprilisában Tichy Lajosnál bemutatkozott az NB I-ben Pécsen, s piros-fehér mezben utoljára 1987-ben lépett pályára Debrecenben. Akkor lett állandó csapattag, amikor Dajka László a csatársorban, Nagy Antal pedig a védelemben játszott. Korszakában a honi futball legjobbjává nőtte ki magát. Gyakran elhangzik vele kapcsolatban, hogy az utolsó magyar világsztár – a róla szóló önéletrajzi könyv (lapunk korábbi főmunkatársa, Pietsch Tibor volt a társszerző) is ezen a címen jelent meg –, egy biztos: Döme a legtöbbszörös magyar világválogatott (volt, hogy Diego Maradona cipőjében lépett pályára, ahogyan ő mondta, tett bele egy kis érzést...). A Honvéddal bajnokságo(ka)t, Magyar Kupát nyert, háromszoros gólkirály, ereje teljében (24 évesen) – már a rosszul sikerült 1986-os mexikói vb-t követően – került külföldre az NSZK-beli Eintracht Frankfurtba. Korábban szóba jöttek francia csapatok, a Racing Paris, a Nice, később a Monaco, német vonalon a Werder Bremen, az 1. FC Köln.
Deák Gábor, az AISH elnöke 1987-ben megkérdezte, melyik országba szeretne igazolni, Détári Lajos rávágta, stílusának fekszik a francia futball – aztán néhány héttel később az Eintracht lett a befutó... Wolfgang Kraus sportigazgató akkor döntötte el, kifizeti érte a 3.6 millió márkát, amikor látta, hogy az 1987-es rotterdami holland–magyaron (2–0), kötényt adott Ruud Gullitnak... Fontos megjegyezni, játékjogát nem adták el, csupán kölcsönben játszott, s a kölcsönszerződés karrierje nagy részét végigkísérte – ez részben magyarázat is, miért nem került sztárcsapathoz. Skender Fani menedzserrel kétszer is kapcsolatba lépett a Barcelona, de nem jutottak dűlőre, a Juventus tulajdonosa, Gianni Agnelli az NSZK-ba utazott, hogy megnézze Dömét. Nem ment jól neki, de látták az 1988. áprilisi magyar–angolon (0–0) is, amelyen a mezőny legjobbjának bizonyult, a torinóiak 13 millió márkát ajánlottak érte.
Született: 1963. április 24., Budapest Posztja: középpályás Csapatai játékosként: Bp. Honvéd (1980–1987), Eintracht Frankfurt (1987–1988), Olympiakosz (1988–1990), Bologna (1990–1992), Ancona (1992–1993), FTC (1993), Genoa (1993–1994), Neuchatel Xamax (1994–1996), Sankt Pölten (1996–1998), SC Ostbahn XI Wien (2000–2001), BVSC (1999), Dunakeszi (1999–2000), Druzstevník Horná Poton (Felsőpatony, 2001) Válogatottság/gól: 61/13 Csapatai edzőként: FC Bihor Oradea (román, 2000–2001), Csepel (2001–2002), Bp. Honvéd (2002), LG-ACB Ha Noi (vietnámi, 2002–2003), Haladás VSE (2003–2004), Tatabánya (2004), Diósgyőr (2004), Nyíregyháza (2004–2005), Panszerraikosz (görög, 2005), Unione FC Budapest (2005–2006), válogatott pályaedző (2006), Felsőpakony FC (2006–2007), FC Sopron (2007–2008), FC Pórosz (görög, 2008), Siófok (2008–2009), Vecsés (2009), FK Tornala (szlovák, 2009–2010), Vecsés (2010–2011), FTC szakmai igazgató (2011–2012), Felsőtárkány szakmai igazgató (2013–2014), Balatonszepezd (2015), Nagyréde (2016) Eredményei: 3x magyar bajnok (1984, 1985, 1986), 2x MNK-győztes (1985, 1994), Szuperkupa-győztes (1993), Német Kupa-győztes (1988), Görög Kupa-győztes (1990), 3x gólkirály (1985: 18 gól; 1986: 27 gól; 1987: 19 gól), 7x világválogatott (4x FIFA-regisztrált, 1 vitatott, 2 „öregfiúk”), Európa-válogatott, vb-résztvevő (1986), 3x az év játékosa (1985 – MLSZ, 1989, 1995), a legjobb légiós az NSZK-ban (1988) |
Nemcsak a Német Kupa 1988-as döntőjében szerzett gólt, hanem az előcsatározások során is. Jürgen Klopp, a neves tréner akkoriban a frankfurti amatőröknél játszott, s később, amikor Détári Lajos Mainzban járt edzői tanulmányúton, a német kitörő örömmel üdvözölte játékosbálványát. Úgy volt, Döme Frankfurtban folytatja karrierjét, ám még a kupadöntő után Nyugat-Berlinben a görög Olympiakosz elnöke, Jorgosz Kosztkotasz öccse, Sztavrosz felvetette a középpályásnak, igazoljon át. Miután a Juve 13 milliójából a kölcsönszerződés miatt az Eintrachtnak 7.1 milliót Magyarországra kellett volna utalnia, a nyugatnémeteknek nem érte meg a tranzakció, ám Koszkotaszék 18 milliójából már volt miből tejelni a Honvédnak és még ki tudja, kinek... Ekkor a magyar középpályás volt a világ harmadik legdrágább játékosa Diego Maradona és Ruud Gullit mögött.
Mégis Mezey Györgynek kell igazat adnunk, aki az NS-ben (2016. április 18.) azt nyilatkozta: „Ha egy év után nem áll tovább Frankfurtból, világsztárrá válik. Technikailag kapásból jobbak voltak az adottságai, mint az általam szintén jól ismert, később aranylabdássá lett Lothar Matthäusnak.”
Görögországban minden szépen alakult, ám a Koszkotasz fivérek ellen illegális pénzügyi tranzakciók miatt – több futballista pénzét is „kezelték” a bankjukban, a magyar klasszis nem tartozott közéjük – eljárást kezdeményeztek, ami elől a testvérek külföldre menekültek. A lengyel Jacek Gmoch edzőt 1989-ben menesztették, helyére Döme apósa és tanácsadója, a Honvéd korábbi trénere, Komora Imre ült, akivel 1990-ben Görög Kupát nyert a csapat. A klub körüli problémák miatt – az Olympiakosz Dömének is tartozott, igaz, ő nem akart pereskedni – a középpályás nyitottá vált, hogy eligazoljon. A görögök megállapodtak a Bolognával (a tartozásról is), ám két évvel később így vonta meg az időszak mérlegét: „Nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy szerettem volna.” A Juve ugyan ismét jelentkezett, sőt, Ruud Gullit sérülése miatt a Milannál is szóba került, előszerződést is kötöttek, de bolognai maradt... A holland sérülése a vártnál gyorsabban gyógyult, ráadásul az olaszoknál akkoriban három légiósnál több nem szerepelhetett, és az őt kinéző Arrigo Sacchi helyére Fabio Capello érkezett a kispadra. A Juvénál a korábbi védő, Francesco Morini sportigazgatóként akarta Dömét, 1991 nyarán el is vitték az észak-amerikai túrára, három meccsen pályára is lépett. A középpályás igazolását ugyancsak forszírozó megbízott edző, Antonello Cuccureddu bízott benne, véglegesítik, ám Giovanni Trapattoni lett a befutó, nála a német vonal erősebb volt. A Bolognát követően a feljutó Ancona következett, majd a Sampdoria, de ismét egy volna: hiába kereste Roberto Mancini, nem tiszta státusza miatt a genovaiak elálltak az átigazolásától. Az MLSZ, a Honvéd és az Olympiakosz is bejelentkezett a játékjogáért...
Volt idő, hogy szedte a labdát a meccseimen, ahhoz képest jó kis játékos lett... A tréfát félretéve, amikor felkerült a nagyokhoz, rögtön látszott, szinte mindent tud a sportágról. Magyarországon Nyilasi Tibor, Törőcsik András, Gyimesi László mellett a legjobb, akivel futballoztam. ESTERHÁZY Márton (67 éves) a Bp. Honvéd 29-szeres válogatottja |
Örömmel fogadtuk, láttuk, olyan tulajdonságai vannak a labdarúgáshoz, amelyek belőlünk hiányoztak. Be is bizonyította, a sportág honi csillagainak sorában nagyon az elején van a helye. Sajnálom, hogy nem játszhatott spanyol vagy olasz topcsapatban, száz százalék, hogy bizonyított volna. GARABA Imre (64) a Bp. Honvéd 82-szeres válogatottja |
A mi időnkben a taktika még nem nyomta agyon a futballt. Döme nagyon jól látta a lehetőségeket, mikor kell indítani, mikor cselezni, lehetett vele színezni a játékot. Kétlábasok voltunk, ő jó is fejelt, de azért is jól megértettük egymást, mert a grundon felnőve nem tartottunk senkitől, volt bennünk becsvágy. GYIMESI László (65) Bp. Honvéd, 12-szeres válogatottja |
A jelenlétében mindenki másként edzett, más volt a csapatszellem. KELLER József (57) az FTC 29-szeres válogatottja |
Parádés technika, pontos kivitelezés – már persze, ha jött a labda. Tizennégy éves korunk óta együtt léptünk pályára a különböző válogatottakban, azt hittem, ismerem, de mindig becsapott. Úgy tett, mintha indítana, de csak lövőcsel lett belőle, hiába lendültem meg. Ezen aztán jó néhányszor összevesztünk... Komolyra fordítva a szót: imádtam vele játszani! KIPRICH József (59) a Tatabánya 70-szeres válogatottja |