Régen várt Benfica-siker

Különleges szuperrangadóra készült a portugál labdarúgás két alapbástyája, a Sporting és a Benfica, ugyanis a zöld-fehérek most fogadták utoljára ősi riválisukat a José Alvalade-stadionban. A fővárosi klub ugyanis egy vadonatúj aréna, az Alvalade XXI felhúzásán fáradozik, amely a tervek szerint jövő augusztusban készül el, azaz a következő idényben már ott futhatnak ki a gyepre az "oroszlánok”. Érdekesség, hogy a két létesítmény annyira közel helyezkedik egymáshoz, hogy a régit már most meg kellett bontani, így a nagy derbire a megszokott 50 ezer helyett csak 30 ezren látogathattak ki.
A szép búcsú azonban elmaradt, ugyanis a Benfica – amelynél a csapat élén alig egy hete álló José Antonio Camacho csak a kispadon adott helyet Fehér Miklósnak – rég nem látott, kiváló produkcióval rukkolt elő, és már az első félidőben eldöntötte a találkozót. A vendégek egyből a középkezdés után Zahovic távoli, a kaput alig elkerülő bombája révén jelezték, hogy a három pontért érkeztek, majd negyedóra elteltével a szlovén játékmester már a gólvonal mögé juttatta a labdát: egy beadást követően Nuno Gomes fejjel tálalt a lendületből érkező Zahovic elé, aki teketóriázás nélkül lőtt a kapuba. A Sporting megpróbált magasabb fokozatba kapcsolni, ám mindössze egyetlen Jardel-fejesre futotta Bölöni László fiainak erejéből, miközben az ellenfél rendre alakította ki a jobbnál jobb lehetőségeket. Éppen ezért senki sem lepődött meg, amikor a félidő hajrájában az exsportingos Simao Sabrosa indításával kilépő Tiago egy jól helyezett lövéssel kettőre növelte a Benfica fórját.
Bölöni mester a második félidőre érthető módon növelni akarta csapata támadóerejét, de hiába cserélte be Ni-culaét, Quaresmát, végül Pedro Barbosát is, a Sporting képtelen volt veszélyt jelenteni Moreira kapujára, miközben a piros mezesek rendre a szívbajt hozták a hazai drukkerekre.
A lefújást követően a Benficánál természetesen felhőtlen volt a hangulat, és ezt Fehér Miklós is alátámasztotta. "Sima győzelmet arattunk, olyan produkcióval rukkoltunk elő, amelyre már nagyon régen vártak a szurkolók. Könnyen lehetett volna három vagy négy gól is a különbség a csapatok közt, mert amíg mi ésszel járattuk a labdát, addig a Sporting csak erőlködött. Főleg az első félidőben volt nyomasztó a fölényünk, de a fordulást követően sem éreztem, hogy az ellenfél veszélyes lehet ránk nézve, mert egyéni próbálkozásokban merült ki minden támadásuk” – nyilatkozta lapunknak a magyar légiós. Arra kérdésre, miszerint nem sajnálja-e, hogy kimaradt a rangadóból, Fehér elmondta: "Természetesen szerettem volna beszállni, de a játék képe alapján én is úgy éreztem, hogy nem kell változtatni a csapaton, legalábbis annak a támadó részlegén.” Az első lisszaboni derbijét megnyerő Camacho szerint egy ilyen siker után még korai lenne örömtüzeket gyújtani: "Lélektanilag roppant fontos sikert arattunk, ezért immár nyugodtabban dolgozhatunk. Ugyanakkor nem szabad, hogy elszaladjon velünk a ló, hiszen van még mit behoznunk a listavezetővel szemben.”