Mesebeli feltámadás

Bár a France Football csak a hónap közepén hozza nyilvánosságra az idei díjazottja nevét, a nemzetközi sajtóban már napok óta azt olvashatjuk, hogy 1997 után ismét Ronaldo kapja az Aranylabdát. A brazil csodacsatár előre beharangozott elsősége finoman szólva is megosztja a közvéleményt, hiszen az év első hónapjaiban még pályára sem lépett, ugyanakkor érdemes végiggondolni, hogy min és miként ment keresztül, amíg június utolsó napján a kezébe foghatta hazája nemzeti tizenegyének tagjaként a világbajnok válogatottnak járó trófeát.
Ronaldo gyakorlatilag két teljes évet hagyott ki keresztszalag-szakadás miatt. Két komoly műtéten esett át, tavaly decembertől kezdve két hónapon keresztül az Egyesült Államokban kúrálták, majd Franciaroszágban a tengerparton elkezdhette a komolyabb tréningeket. Március volt a vízválasztó, ugyanis miután a hónap elején visszatért Milánóba klubcsapatához, az Interhez, Luiz Felipe Scolari, a brazil válogatott szövetségi kapitánya bejelentette, hogy számít rá 27-én a jugoszlávok ellen esedékes felkészülési mérkőzésen. Nem sokkal később az Inter utánpótláscsapata elleni edzőmérkőzésen játszott először, majd 20-án a Vicenza elleni bajnokin 36 percre hivatalosan is visszatért az "élők” sorába, végül pedig Scolari is tartotta a szavát, és Fortalezában a brazil nép legnagyobb gyönyörűségére a kezdőbe tette a végül 45 percet játszó csatárt.
Az első katartikus élményre, azaz a gólszerzésre április 14-ig kellett várnia, amikor kétszer köszönt be Bresciának, majd a következő fordulóban a Chievo ellen is eredményes tudott lenni, e két meccs között pedig a portugál válogatott elleni barátságos derbin szerepelt egy félidő erejéig. Csodálatosan indult a visszatérési hadművelet – amelybe kisebb húzódások még "be-becsúsztak” –, ám májusban, amikor az utolsó fordulóban az Internek le kellett volna győznie a Laziót, hogy 13 esztendő után ismét a mezére varhassa a scudettót, Ronaldo csapata csúnyán elbukott (2–4), és a Juventus lett bajnok. Ronnie zokogott, és már akkor olyan szóbeszédek hallatszottat, melyek szerint a csatár és az Intert edző argentin Hector Cúper között több mint feszült a viszony. Ujjal mutogatásra, kölcsönös szidalmazásokra azonban nem jutott sok idő, mert kezdődött a labdarúgás legnagyobb ünnepe, a világbajnokság, amelyre a Fenomeno (Csoda) becenévre hallgató csatár nagyobb elszántsággal készült, mint korábban bármire.
A történet meseszerűre sikeredett: Brazília győzelemmel kezdett Törökország ellen, Ronnie pedig gólt lőtt, és ez a felállás a későbbiekben visszatérőnek bizonyult. A csapat rendre nyert, míg a csatár az első négy mérkőzésen a kapuba talált – ráadásul Costa Rica ellen két gólt is az ő számlájára írtak –, majd éppen csak annyi szünetett tartott, hogy az Anglia elleni negyeddöntőben átengedte a góllövés örömét a selecao másik két nagyágyújának, Rivaldónak és Ronaldinhónak. Jött a félholdasok elleni ismétlés az elődöntőben, Ronaldo góljával nyert Brazília, majd következett a Németországgal szembeni finálé, amely újfent "csodatételt”, két Ronaldo-gólt hozott.
Kell-e mondani, hogy Brazília a lábai előtt hevert, az utcákon hömpölygő tömegben megannyi, az ő elhíresült frizuráját viselő srác skandálta a nevét, viszont az ünneplés után kénytelen volt visszatérni a normális kerékvágásba, és újra szembesülni a Cúper jelentette rémálommal. A berkeken belül persze ismert volt a kettőjük közt feszülő ellentét, és ha bárhol akad egy világklasszis labdarúgó, aki nem érzi jól magát az egyesületében, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a Real Madrid lecsap rá. Nem volt ez másképp Ronaldo esetében sem, és bár az Inter nagyon sokáig, egy teljes hónapig halogatta a megállapodást, a csatár a Bernabéuban kötött ki. Szeptember elején írt alá a spanyol óriáshoz, de mivel addig talán egyszer sem edzett rendesen a vb óta (ráadásul kisebb sérülés is hátráltatta), először október 6-án, az Alavés ellen léphetett pályára. 20 percet töltött a pályán és két gólt lőtt. Utána megint visszaesett a teljesítménye, csak a Rayo ellen, november 11-én szerzett újra gólt, de a kellő időpontban ismét összeszedte magát: Jokohamában (a vb-döntő helyszínén) a Világkupárt lejátszott mérkőzésen ő lőtte a paraguayi Olimpia ellen a Real első gólját. Állítólag ez a találat billentette az ő javára a szavazást a France Footballnál…