Az MTK a magyar futball kincset érő csapata lett

Nem lett volna meglepetés, ha a Borsodi Liga 14. forduló záró meccsének első félidejében az MTK hátrányba kerül a Győr ellen, azonban Végh Zoltán két esetben is bravúrral mentett, a fordulást követően pedig javarészt már az történt a pályán, amit a házigazdák elterveztek. Egyetlen gól – Balogh Béla tizenegyesből volt eredményes – három pontot eredményezett, mi több, az idény zárása előtt egy fordulóval már kijelenthető, hogy Garami József csapata őszi elsőként várhatja a tavaszról előrehozott két mérkőzést.

Kérdés: mekkora meglepetés ez, esetleg számítani lehetett arra, hogy a javarészt fiatalokból álló gárda az egész mezőnyt maga mögé utasítja az idény során?

Nos, hogy a manapság az MTK Budapestnél zajló folyamatokat megértsük, vissza kell mennünk az időben, méghozzá öt esztendőt. A fővárosiak akkor döntöttek a klubmodellváltás mellett, és az 1984-es korosztály, amely a jelenlegi csapat gerincét adja, megkezdte tanulmányait Agárdon, a Sándor Károly Futballakadémián. Balogh Béla, Rodenbücher István, Pollák Zoltán, Bori Gábor és Kanta József egyaránt ehhez a korosztályhoz tartozik, és ma valamennyien biztos pontjai az MTK kezdő tizenegyének. Ezek a játékosok két és fél esztendővel ezelőtt, a 2004–2005-ös bajnokságban mutatkoztak be a Hungária körúti csapatban, és sokak ámulatára a DVSC és az FTC mögött a harmadik helyen zártak (rögtön tegyük hozzá, ha a klubtól a pénzét váró, és az MTK-t végül feljelentő Egervári Sándor ügye miatt nem vonnak le egy pontot a csapat összteljesítményéből, akkor ezüstérmes lett volna). A tavalyi esztendőt negyedikként fejezte be az MTK, méghozzá úgy, hogy három ponttal többet szerzett, mint az előző bajnokságban.

Hogy a 2006–2007-es bajnoki év mit hoz, azt egyelőre csak megtippelni lehet, az azonban biztos, hogy az ősszel lejátszott 14 bajnokiból az MTK 11-et megnyert, és egy döntetlen mellett mindössze két vereség szerepel a statisztikában, s a csapat előnye egy fordulóval az idény zárása előtt öt pont a második helyezett Zalaegerszeggel szemben. Az elmúlt két esztendő eredménysorát ismerve túlzottan nagy meglepetésről nem beszélhetünk, habár ennek az ellenkezőjét állítva sem járnánk túl messze az igazságtól. Azt ugyanis nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a játékoskeret zömét fiatalok alkotják, az ő teljesítményük pedig kevésbé stabil, mint egy olyan együttesé, amelyet érett, rutinos labdarúgók alkotnak.

A klub vezetői amúgy a bajnokság kezdetekor nem határozták meg célként, hogy a dobogón, vagy mondjuk az első ötben kell végeznie a csapatnak. Úgy fogalmaztak: számukra az a fontos, hogy a játékosok szakmailag fejlődjenek, és emberileg is olyan tulajdonságaik legyenek, amelyek az előrelépés alapjai lehetnek. A kedvező pozíció ellenére nem várható, hogy az átigazolási időszakban a keretet tapasztalt labdarúgókkal erősítik meg, az viszont igen, hogy a csapatkialakításhoz remekül értő Garami József irányításával újabb fiatalok kerülnek majd előtérbe.

Az értékeléskor nem hagyható figyelmen kívül, hogy még a nyáron olyan rutinos futballisták hagyták abba a játékot, illetve igazoltak el, mint Illés Béla és Goran Jezdimirovics, az eredmények mégsem maradtak el. Mi több, annak ellenére kimagaslóan teljesített az együttes, hogy négy tizennyolc esztendős játékos – Pintér Ádám, Simon Attila, Pátkai Máté és Szabó Ádám –, valamint a tizenhat éves Simon András is bemutatkozott az ősszel a legjobbak között. Az év utolsó válogatott meccsére, a Kanada ellenire hét MTK-s labdarúgó, Végh Zoltán, Balogh Béla, Rodenbücher István, Bori Gábor, Kanta József, Hrepka Ádám és Németh Krisztián kapott meghívót a nemzeti csapat keretébe, és ez azt jelzi: a kincsesbánya ontja a tehetségeket, és ha a fiatalok fejlődése töretlen marad, abból nemcsak a klub, a magyar labdarúgás is profitálhat.

---- A ---- A