Vajon folytatható-e a magyar csapathajó aranyos sorozata?

Kammerer Zoltán maga az állandóság. Mindössze 18 esztendős volt, amikor az 1996-os atlantai olimpián rajthoz állt K–1 1000 méteren (a középdöntőig jutott), négy évvel később pedig már kétszeres olimpiai aranyérmesként térhetett haza Sydneyből, miután Storcz Botonddal párosban és a négyes tagjaként is a dobogó legfelső fokára állhatott fel.

Athénban Storczcal ugyan csak az ötödik helyet szerezték meg párosban, ám a férfinégyes ismét fantasztikus győzelmet aratott. Ráadásul a sportág történetében először fordult elő, hogy ugyanaz az összeállítású egység – esetünkben Kammerer, Storcz,Vereckei és Horváth – megvédje olimpiai bajnoki címét.

Talán nem tévedünk nagyot, ha azt írjuk: a magyar csapat olimpiai zászlóvivője, Kammerer Zoltán Pekingben is kulcsfigura lehet. A versenyszámok nem változtak, vagyis célkeresztjében ismét a páros és a négyes sikere lebeg. Előbbiben ráadásul az athéni olimpiát követően igencsak megbízható társra lelt a 25 esztendős Kucsera Gábor személyében. Három évvel ezelőtt még csak 500 párosban rajtoltak (a poznani Eb-n a harmadik, a zágrábi világbajnokságon a negyedik helyen zártak), 2006-ban azonban megtalálták a nekik való távot, s az 1000 méteres „felfedezésnek” egy világbajnoki (2006) és két Európa-bajnoki (2006, 2007) győzelem lett a gyümölcse.

Tavaly a világbajnokságon 500 és 1000 párosban egyaránt „csak” harmadikok lettek, amely – ha Kucsera Gábor „körülményeit” nézzük – igazán bravúros teljesítmény. A fiatal kajakost nem egyszerűen kísértette, egyenesen letaglózta a balszerencse: Kucsera az idény elején kötőhártya-gyulladás miatt nem tudott tréningezni, majd a válogatóversenyek előtt két lábujja eltörött, a szegedi Világkupa-verseny után autóbalesetet szenvedett, a pontevedrai Európa-bajnokságon vírusos gyomorfertőzéssel szállították kórházba, amelyet két hétig tartó csalánkiütéssel „fejelt meg”, majd karácsony előtt bokaszalag-szakadás miatt feküdt kés alá.

„Én is végigszenvedem a Kucsit érő csapásokat, és bár nekem nincsenek fájdalmaim, természetesen kellemetlenül érintenek ezek az esetek. Nagyon bízom benne, hogy végre pontot tehetünk erre a pechszériára, mert igencsak szorít bennünket az idő” – nyilatkozta még az esztendő elején Kammerer Zoltán sérülést sérülésre halmozó párjáról, aki – és ezt a május eleji Eb- és Vk-válogatón nyújtott produkciójával, valamint a milánói Európa-bajnokságon 1000 egyesben nyert ezüstérmével bizonyította – mostanra ismét a régi formában lapátol.

A szakemberek szerint Kammerer és Kucsera nagy sikerre hivatott, a versenyzők sem tagadják, hogy „belőtték” maguknak az 1000 méter aranyát Pekingben. Sőt még messzebb merészkednek: augusztusban szeretnék megfricskázni az 500 méteres versenyek történetének legnagyobb párosát, a hatszoros világbajnok, olimpiai címvédő német Ronald Rauhe, Tim Wieskötter duót is.

Kajak négyesben a mieinktől (Vereckei Ákos, Sík Márton, Bozsik Gábor, Beé István) ezúttal is emberfeletti teljesítmény kell majd ahhoz, hogy a pekingi fináléban legyőzzék az örök rivális szlovák és német hajót.

És hogy mi a helyzet az egyesek tekintetében?

Benkő Zoltán nem titkoltan mindkét távon szerette volna elcsípni a pekingi indulás lehetőségét. A rövidebbik távon azonban Vereckei Ákos versenyezhet,de a hoszszabbik számban Dobos Andrásnál és Kökény Rolandnál is jobbnak bizonyult, így ott ő képviselheti hazánkat.

Legutóbb 1992-ben Gyulay Zsolt (K–1 500 m, 2. hely) révén volt olimpiai dobogósunk egyéniben. Hatalmas bravúr lenne, ha Pekingben valaki Szöul olimpiai bajnokának nyomába szegődne…