Vajon folytatható-e a magyar csapathajó aranyos sorozata?

LIPICZKY ÁGNESLIPICZKY ÁGNES
Vágólapra másolva!
2008.07.13. 00:19
A magyar kajak-kenu sport sikeres múltját szemlélve reméljük, nem hibázunk nagyot azzal, ha legalább egy aranyérmet megszavazunk a férfi kajakos szakágnak. És talán nem tévedünk azzal a kijelentésünkkel sem, hogy a nagy siker egyik letéteményese Kammerer Zoltán lehet.
Kammerer Zoltán párjának, Kucsera Gábonak hihetetlen pechszériája volt
Kammerer Zoltán párjának, Kucsera Gábonak hihetetlen pechszériája volt
Kammerer Zoltán párjának, Kucsera Gábonak hihetetlen pechszériája volt
Kammerer Zoltán párjának, Kucsera Gábonak hihetetlen pechszériája volt

Kammerer Zoltán maga az állandóság. Mindössze 18 esztendős volt, amikor az 1996-os atlantai olimpián rajthoz állt K–1 1000 méteren (a középdöntőig jutott), négy évvel később pedig már kétszeres olimpiai aranyérmesként térhetett haza Sydneyből, miután Storcz Botonddal párosban és a négyes tagjaként is a dobogó legfelső fokára állhatott fel.

Athénban Storczcal ugyan csak az ötödik helyet szerezték meg párosban, ám a férfinégyes ismét fantasztikus győzelmet aratott. Ráadásul a sportág történetében először fordult elő, hogy ugyanaz az összeállítású egység – esetünkben Kammerer, Storcz,Vereckei és Horváth – megvédje olimpiai bajnoki címét.

Talán nem tévedünk nagyot, ha azt írjuk: a magyar csapat olimpiai zászlóvivője, Kammerer Zoltán Pekingben is kulcsfigura lehet. A versenyszámok nem változtak, vagyis célkeresztjében ismét a páros és a négyes sikere lebeg. Előbbiben ráadásul az athéni olimpiát követően igencsak megbízható társra lelt a 25 esztendős Kucsera Gábor személyében. Három évvel ezelőtt még csak 500 párosban rajtoltak (a poznani Eb-n a harmadik, a zágrábi világbajnokságon a negyedik helyen zártak), 2006-ban azonban megtalálták a nekik való távot, s az 1000 méteres „felfedezésnek” egy világbajnoki (2006) és két Európa-bajnoki (2006, 2007) győzelem lett a gyümölcse.

Tavaly a világbajnokságon 500 és 1000 párosban egyaránt „csak” harmadikok lettek, amely – ha Kucsera Gábor „körülményeit” nézzük – igazán bravúros teljesítmény. A fiatal kajakost nem egyszerűen kísértette, egyenesen letaglózta a balszerencse: Kucsera az idény elején kötőhártya-gyulladás miatt nem tudott tréningezni, majd a válogatóversenyek előtt két lábujja eltörött, a szegedi Világkupa-verseny után autóbalesetet szenvedett, a pontevedrai Európa-bajnokságon vírusos gyomorfertőzéssel szállították kórházba, amelyet két hétig tartó csalánkiütéssel „fejelt meg”, majd karácsony előtt bokaszalag-szakadás miatt feküdt kés alá.

„Én is végigszenvedem a Kucsit érő csapásokat, és bár nekem nincsenek fájdalmaim, természetesen kellemetlenül érintenek ezek az esetek. Nagyon bízom benne, hogy végre pontot tehetünk erre a pechszériára, mert igencsak szorít bennünket az idő” – nyilatkozta még az esztendő elején Kammerer Zoltán sérülést sérülésre halmozó párjáról, aki – és ezt a május eleji Eb- és Vk-válogatón nyújtott produkciójával, valamint a milánói Európa-bajnokságon 1000 egyesben nyert ezüstérmével bizonyította – mostanra ismét a régi formában lapátol.

A szakemberek szerint Kammerer és Kucsera nagy sikerre hivatott, a versenyzők sem tagadják, hogy „belőtték” maguknak az 1000 méter aranyát Pekingben. Sőt még messzebb merészkednek: augusztusban szeretnék megfricskázni az 500 méteres versenyek történetének legnagyobb párosát, a hatszoros világbajnok, olimpiai címvédő német Ronald Rauhe, Tim Wieskötter duót is.

Kajak négyesben a mieinktől (Vereckei Ákos, Sík Márton, Bozsik Gábor, Beé István) ezúttal is emberfeletti teljesítmény kell majd ahhoz, hogy a pekingi fináléban legyőzzék az örök rivális szlovák és német hajót.

És hogy mi a helyzet az egyesek tekintetében?

Benkő Zoltán nem titkoltan mindkét távon szerette volna elcsípni a pekingi indulás lehetőségét. A rövidebbik távon azonban Vereckei Ákos versenyezhet,de a hoszszabbik számban Dobos Andrásnál és Kökény Rolandnál is jobbnak bizonyult, így ott ő képviselheti hazánkat.

Legutóbb 1992-ben Gyulay Zsolt (K–1 500 m, 2. hely) révén volt olimpiai dobogósunk egyéniben. Hatalmas bravúr lenne, ha Pekingben valaki Szöul olimpiai bajnokának nyomába szegődne…

A SPORTÁG TÖRTÉNETE

Első versenyszerű lépéseit a 19. században „tette meg” a kajak. Mint megannyi sportágban, itt is az angolok vitték a prímet, hiszen az 1866-ban alapított Royal Canoe Club London volt az első, amely a sportág fejlesztését tűzte ki céljául. Illik megemlíteni John MacGregor nevét, aki saját készítésű hajójával Európa-szerte népszerűsítette a sportágat. 1938 óta rendszeresen szerveznek világbajnokságot. Magyarországon 1862-ben rendeztek a tudományos akadémiáig tartó kajakversenyt a pesti vízimolnárok, révészek, hajósok és halászok számára. Világbajnokságot 1938 óta szerveznek a sportágban, érdekes, hogy az olimpiai debütálás megelőzte a vb-t: 1924-ben Párizsban még bemutatószámként, 1936-ban (szigorúan csak férfiaknak) már teljes jogú „tagként” került az olimpiai műsorba. Az ötkarikás játékokon a férfi kajakosok számára 1956-ig 1000 és 10 000 méteren (összecsukható kajakokkal is) rendeztek versenyeket, 1964-ben került programba az 1000 négyes versenyszám, míg 1976-tól 500 méteren egyesben és párosban is rajthoz állhatnak a legjobbak.

A PROGRAM

A síkvízi kajak-kenu versenyek során összességében 12, szlalomban 4 számban avatnak győztest. Férfi síkvízi kajakban 5 (K–1 500 és 1000 m, K–2 500 és 1000 m, illetve K–4 1000 m), míg szlalomban egy aranyérem talál gazdára. A szlalomversenyeket augusztus 11. és 14. között rendezik meg, míg síkvízen augusztus 18. és 21. között tartják az elő- és középfutamokat, 22-én (K–1 1000 m, K–2 1000 m, K–4 1000 m) és 23-án (K–1 500 m, K–2 500 m) pedig a döntőket.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik