Nem is fájt a fájós láb

Csütörtökön szerződést bontottak Zalaegerszegen Supka Attila vezetőedzővel, pénteken pedig a klub elöljárói bejelentették, hogy az idény végéig Csank János felel a szakmai munkáért. Nem tudni, az edzőváltás milyen hatással lesz az egerszegi labdarúgásra, az viszont borítékolható, nem mindegyik játékos bánkódik a váltás miatt. Úgy tudjuk, Supka Attila az előrelépés érdekében több légióstól is megvált volna, és az is biztos, hogy Waltner Róberttel sem találta meg a közös hangot. A 31 esztendős, hatszoros válogatott támadó nem titkolja, egy pillanatig sem érezte volt edzője bizalmát…

Mit szól az edzőváltáshoz?

Nem jöttek az eredmények, így ez a lehetőség is benne volt a levegőben – felelte Waltner Róbert.

A tizenharmadik helyezés valóban azt mutatja, hogy nem jöttek az eredmények. De miért nem?

Mindenkinek megvan a maga szelete a tortából, kinek nagyobb, kinek kisebb. Az biztos, hogy a játékos megy ki a pályára, neki kell megvalósítania, amit az edző kér. A ZTE-nél edzésen és mérkőzésen mindenki megpróbálta megvalósítani a Supka Attila által kérteket, az eredmények azonban elmaradtak…

Waltner Róbert az elmúlt szezonban nyolc mérkőzés után nyolc gólnál járt, most viszont tíz forduló alatt csak kétszer talált a hálóba. Nagy segítségére nem tudott lenni a szakmai stábnak...

Maradjunk annyiban, hogy az első négy bajnokin rúgtam két gólt, majd miután sérülés miatt kihagytam a Honvéd és az MTK elleni meccset, hol csere voltam, hol pedig be sem kerültem a keretbe. Tulajdonképpen az első pillanattól kezdve nem éreztem Supka Attila bizalmát, márpedig anélkül lehetetlen jól teljesíteni. Igaz, ő azt mondta, „bízom magában”, ebből azonban én semmit sem éreztem. Tudom, az edzők élete sem könnyű, azonban az a szerepkör, amelyben játszatni akart, egyáltalán nem feküdt nekem. Olyan edzőm még nem volt, akinél ne lett volna védekező feladatom, azonban pályafutásom során mindig előretoltan futballoztam, és nem a

középpályássor vonalában kellett védekeznem. Másfél év alatt így szereztem Egerszegen harminchárom meccsen harmincegy gólt, ami talán jelzi, hasznára tudtam lenni a csapatnak.

A legutóbbi fordulóban az ETO otthonában kerettag sem volt, ugyanakkor a ZTE II-ben kilencven percen keresztül pályán volt a Baja ellen. Ennyi erővel az első csapatban is futballozhatott volna.

Aznap, amikor Supka Attilával szerződést bontottak, beszéltem vele, és szóba került ez is. Ő azt mondta, mivel fájt a lábam, jobbnak látta, ha nem játszom, mire én azt feleltem: nem fájt a lábam… A történet a következő: a győri találkozó előtt, hétfőn kaptam egy injekciót, kedden ezért pihennem kellett, majd amikor szerdán a csapattal szerettem volna tréningezni, azt mondták, az erőnléti edzővel gyakoroljak külön. Csütörtökön az első keretnek pihenőnapja volt, én megint az erőnléti edzővel készültem, majd pénteken Kovács László pályaedző közölte velem, a tartalékegyütteshez kell mennem. Kérdeztem, miért oda, de nem tudott választ adni. Utólag könnyű okosnak lenni, de talán hasznára lehettem volna Győrben a hetvenkét percig emberelőnyben játszó Zalaegerszegnek.

Mit gondol: Csank János irányítása alatt lesznek Waltner-gólok, és magára talál a ZTE?

Székesfehérváron voltam már a játékosa, és szerettem vele dolgozni. Remélem, Csank János bízik majd bennem, és akkor neki, a csapatnak és magamnak is tudok segíteni. Az biztos, hogy nem adom fel, és ha küzdök, akkor a gólok sem maradnak el...