Három, kettő, egy

Ha most eltekintünk a mosolyogtatóan derűlátó véleményektől, és csakis a realista játékosok, edzők értékelését tekintjük mérvadónak, akkor is kiviláglik, hogy a szurkolók mennyire másként ítélik meg az őszi szezon színvonalát, mint a labdarúgásban dolgozók.

A szakma szerint közepes volt az ősz, a nézők szerint meg egy nagy …, hm, szóval olyasmi.

Bizonyos szempontból nincs is ezzel probléma, a szakmának illik véd- és dacszövetséget kötnie, ha a közös áruról van szó. Szépen néznénk ki, ha már maga a balbekk is látványosan ájultra röhögné magát a középső védő labdaátvételén, vagy az edző a lefújás utáni nyilatkozataiban rendre arról beszélne, mekkora marha, hogy nem pékinasnak ment.

Csakhogy a néző mint fogyasztó ítél – ha tetszik neki a meccs, legközelebb is jegyet vesz, ha nem, akkor kézilabdára megy, beül egy moziba, vagy végső kétségbeesésében zombiként küldi az SMS-eket az őserdő legnagyobbat szellentő celebére. Korántsem reprezentatív, de azért nagyjából mértékadó szurkolói szavazásunkból pedig egyértelműen kitűnik, hogy a magyar futball mint áru eladhatatlan. Hiába látnak imitt-amott kedvező változást az edzők és játékosok, hiába igyekeztünk mi is észrevenni minden apró pozitívumot, hiába nyomja a tévé orrba-szájba a már tényleg komolytalan Ligakupa-meccseket is, a szurkolók (olvasók, nézők) elképesztően unják azt, amit labdarúgás címszó alatt kapnak. A többség szerint a tízes skálán a bajnokság hármast, a Magyar Kupa kettest, a Ligakupa meg egyest érdemel, mínuszos lehetőségeket nem adtunk meg.

Tanulság? Ha nem áltatjuk magunkat azzal, hogy a szavazáson néhány, vasággyal együtt ötvenkilós antiszurkoló nyomogatta fátyolos szemekkel az egér gombját, élete sikerének elkönyvelve az eredményt, akkor a futball valamennyi szereplője törje a fejét, hogy mégis mivel tudja a tavasszal eladni ezt a nem szívesen látott terméket. Indítson az MLSZ népszerűsítési kampányt, üljön össze a tulajdonosok válságstábja, könyörögjenek a játékosok a szomszédnak – de ezt az általános elutasítást három hónap alatt valahogy meg kell szüntetni, különben tényleg maradnak nekünk a celebek – pukk.