Miért nem férhetett oda?

Álságos dolog lenne azt írni, azért voltunk a tatai edzőtáborban, hogy ott legyünk a vívók elutazása előtti csapatgyűlésén.

Vagy azért, hogy elvegyüljünk az éppen idelátogató csepeli sportnapközisek között. A téma prózaibb: az egyéniben olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, csapatban kétszer világbajnok Nemcsik Zsolt 1998 után nem indul a csapatversenyben a hétfőn kezdődő Európa-bajnokságon (11 év óta valamenynyi olimpián és vb-n egyéniben és csapatban is pástra állt).

Azt nem mondhatnánk, hogy forrnak az indulatok, de abból, hogy ki mire helyezi a hangsúlyt, érezni, védés és visszavágás nem csak a páston nézőpont kérdése. A tatai vívóteremben a nagyüzem olyan, mint a Keleti pályaudvaron csúcsidőben, ezért a mozdulatok csiszolására időnként jobban megteszi a futófolyosó: a ranglistavezető Decsi Tamás már az asszózásra készül, a 19 éves világbajnokot, Szilágyi Áront izzasztja mestere, aztán következik nemcsak a magyar kardvívás, hanem szinte az egész vívósport szinte felbecsülhetetlen értéke, a mindössze 17 esztendős Iliász Nikolász. Kicsivel arrébb Nemcsik iskolázik edzőjével, Szabó Bencével, a kétszeres olimpiai bajnok éppen egy védés viszszavágást mutat be. Nem sokkal később szóban is tusra tör, amikor tanítványa helyzetét elemzi.

„Ez eredményekkel mérhető sportág, egyéniben Zsolt a legjobb, de csapatban nem kapott lehetőséget. Általában pedig az a véleményem, hogy az erőből fiatalítás nem mindig szerencsés – mondta Szabó Bence.

– Azt elismerem, hogy Decsi Tamás és Szilágyi Áron nélkül nincsen magyar válogatott.”

Arra a felvetésre, hogy Nemcsik nem annak issza-e meg a levét, hogy az olimpia után bírálta a felkészülést, majd a kapitányválasztás során nyíltan Szabó Bence mellé állt Nébald Györggyel szemben. A korábbi szakvezető elmondta, az olimpiai szereplés miatt mindenki bírálta a vezetőket, s ilyen kudarc után másutt nem marad a kapitány. Szabó kritikája ennek ellenére nem szül rossz vért, az 1988-ban csapatban olimpiai bajnok Szabó Bence és Nébald jól megfér egymás mellett Tatán, amit a jelenlegi szövetségi kapitány megerősített. Szabó befejezésül indít még egy akciót: „Zsolt konok gyerek, és biztos, hogy az én példám is erősíti: harmincnégy évesen Atlantában már csak a csapatversenyre koncentráltam. Ő Londonban annyi idős lesz, mint én voltam 1996-ban.”

A csapatgyűlésről visszaérkező Nébald György kapitány riposztozhat. „Olvastam Zsolt kritikáit, amelyeket most nem véleményeznék, de nem járt értük fegyelmi, ha pedig leírtam volna, nem utaztatom a versenyekre – mondta Nébald, akinek felesége, az olimpia bronzérmes Mincza Ildikó hétfőn második kislányuknak, Melindának adott életet. – Mielőtt kihirdettem az együttest, közöltem vele a döntést, amelyben három szempont, a csapatépítés, az eredményesség és a csapatszellem, szebben fogalmazva a kisugárzás játszott szerepet. Utóbbit leszámítva ezek objektív szempontok – folytatta a kapitány. Hogy mennyit nyomott a latban, hogy Nemcsik befejező emberként Pekingben az amerikaiak ellen rosszul vívott?

– Ismerem a teljesítményét, nemcsak a pekingit, előtte a vébégyőzelem során befejező ember volt. Az olimpia utáni évben vagyunk, a jövő csapatát építem, nem a londonit, mert nem biztos, hogy ott a férficsapatverseny benne lesz a programban.”

Decsi Tamás a ranglista és kora alapján az együttesben (Decsi, Szilágyi, Lontay Balázs, Iliász) a vezér. Még mindig lidércnyomásként éli meg az Egyesült Államok ellen 40:36-ról elvesztett mérkőzést. Törvényszerű, hogy Nemcsiknek nyernie kellett volna? A 26 éves Decsi igenje határozott, s abban is, hogy ez az új válogatott nagyon erős. Arra a kérdésre, hogy a Vasas-vívók (Nemcsik, Szilágyi, Iliász) nem lobbiznak-e ellene, egyértelmű nem a válasz.

Bármilyen furcsa, kimondottan jó, hogy Plovdivban Nemcsik bizonyítani akarja, nélküle nincsen jó csapat, a csapat pedig azt, hogy Zsolt nélkül is eredményes. Speciális motiváció, de ha ez kell a sikerhez, ám legyen.