Hosszú Katinka már tavasszal érezte, hogy világbajnok lehet

Vágólapra másolva!
2009.08.04. 10:10
Gyurta Dani és Cseh László már rég végzett az interjúkkal, Kiss László is mindenkinek elmesélte a világbajnokság összes tanulságát, ám Hosszú Katinka előtt még sorban álltak az újságírók. Hiába, most ő az új sztár, a világbajnok, akitől talán senki sem várta volna a sikert – saját magát és edzőjét leszámítva. A mosolygós bajai hölgy ha nem is fáradhatatlanul (mert rettenetesen elfáradt a vb végére, és a vasárnap estét sem kizárólag a zavartalan pihenésnek szentelte), de végtelenül kedvesen válaszolta meg a kérdéseket a T-Mobile sajtótájékoztatóján.
Hosszú Katinka a 400 vegyes döntőjében
Hosszú Katinka a 400 vegyes döntőjében
Fotó: Action Images
Hosszú Katinka a 400 vegyes döntőjében
Hosszú Katinka a 400 vegyes döntőjében
Hosszú Katinka a 400 vegyes döntőjében
Fotó: Action Images
Hosszú Katinka a 400 vegyes döntőjében

– Felfogta már?
– Még nem teljesen. Jönnek egymás után az újságírók, kérdezik, milyen érzés világbajnoknak lenni, nekem meg néha még utána kell gondolnom, ja, igen, az én vagyok!

– És a felhajtáshoz mit szól?
– Furcsa, nagyon furcsa. Nem is gondoltam volna, hogy ennyien lesznek a reptéren, hogy ilyen sokan érdeklődnek majd irántam a sajtótájékoztatón. Próbálok hozzászokni.

– Gondolta volna?
– Hogy világbajnok leszek? Őszintén szólva igen, egy ideje már erre készültem, ez lebegett a szemem előtt. De nem beszéltem róla senkinek – teher, nagy elvárások nélkül akartam készülni a vébére.

– Mikor érezte először, hogy lehet keresnivalója a vébén?
– Nagyon jó kérdés… Márciusban volt az egyetemi bajnokság, ami kiválóan sikerült, de azt huszonöt yardos medencében rendezik – fogalmam sem volt róla, hogy azok az időeredmények mit érnek ötvenes medencében. Az edzőm persze mondta, hogy ez aztán kiváló teljesítmény, majd meglátom, milyen jó leszek, ám akkor nem nagyon hittem neki. Aztán Irvine-ban volt egy verseny, ahol országos csúcsot úsztam négyszáz vegyesen, és kétszáz vegyesen is csak néhány tizeddel maradtam el tőle, ráadásul kétszáz pillangón is hatalmas egyéni rekordot értem el – akkor kezdtem abban hinni, hogy világbajnok lehetek Rómában.

– Hamar megtalálta a helyét Kaliforniában?
– Az első néhány hét volt a legnehezebb, mert amikor kiutaztam, nem beszéltem angolul. Amit kellett, azt nagy nehezen el tudtam mondani, de alig értettem a többieket. Mostanra szerencsére már nincs ezzel baj, jól érzem magam kint. Négy évre szól az ösztöndíjam, minden bizonnyal addig maradok is.

– A következő hónapokban átadja magát a pihenésnek?
– Csak egy-két hétig. Aztán megyek vissza, kezdődik az egyetem, a tanulás és az úszás.

– Márpedig keményen kell készülnie: jövőre Európa-bajnokság Budapesten.
– Nagyon várom már. Szeretnék még több számban indulni: kétszáz gyorson jó időt úsztam a váltóban, és bár nagyon kemény szám, gondolkodom rajta, hogy vállalom. Talán a négyszáz gyorsot is, de az már lehet, hogy sok lenne.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN!
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik