Nagy foci, nagy pénz – Moncz Attila publicisztikája

Nem sorolom magam azok közé, akik ex cathedra kijelentik, azzal, hogy az UEFA augusztus végén Luka Modricot választotta meg az év játékosának, egyszersmind lezárta a Lionel Messi–Cristiano Ronaldo-korszakot. A díjat rajtuk kívül már más is megnyerte az általuk fémjelzett érában (2012-ben Andrés Iniesta, 2013-ban pedig Franck Ribéry), másrészt simán benne van, hogy sorozatban 11. alkalommal is kettőjük közül kapja meg valaki az Aranylabdát, illetve az is könnyen előfordulhat, hogy a FIFA-nál is folytatódik a 2008-ban elkezdődött győzelmi sorozatuk.

Az, hogy ennek megvan az esélye, annak is köszönhető, hogy ők ketten nem csupán a pályán, hanem azon kívül is sokat tettek hozzá a labdarúgáshoz. Legyen szó médiáról, közösségi platformokról vagy gazdasági területekről. Ma már egy-egy ilyen szavazás nem feltétlenül a szakírók ankétja, benne vannak/lehetnek a szurkolók, illetve olyan szakemberek és játékosok, akik ilyen szintű futballt legfeljebb a médiából ismernek/ismertek. Márpedig ez a legfontosabb: ők ketten olyan szinten dominálták a futballal kapcsolatos híreket, hogy lehetetlen volt nem beléjük futni. Míg Ribéryről, Iniestáról, Xaviról és a többiekről ideig-óráig lehetett olvasni, Messiről és Ronaldóról legkésőbb 2007–2008 óta folyamatosan. Ráadásul a médiajelenlét miatt nagyon jó korban élnek, csaknem egy évtizeden keresztül a világ két legnépszerűbb csapatában (FC Barcelona, Real Madrid) futballozhattak (az argentin és a Barca esetében a jelen idő is indokolt) és minden korábbi, a világ valaha volt legjobb játékosa titulussal kapcsolatba hozott kollégával ellentétben ugyanabban az időszakban futballoznak, versenyezhetnek és versenyeznek is egymással, tovább növelve publicitásukat.

Nekik köszönhető, hogy a labdarúgással kapcsolatban is megjelent az a fajta újságírói közelítésmód, amelynek segítségével az Egyesült Államokban a baseballban, a kosárlabdában, az amerikai futballban vagy éppen a jégkorongban bárkiből egyetlen pillanat alatt sztár lehet. Messi és Ronaldo kapcsán nem volt elég a stílusok összehasonlítása, náluk mindent számszerűsíteni kellett. Külön oldal jött létre annak szemléltetésére, melyikük hány gólnál tart, ha nem is mindig naponta, de hetente biztosan olvashattunk újabb és újabb rekordjaikról, aki pedig nem volt naprakész abból, melyiküknek éppen hány Aranylabdája, Bajnokok Ligája- vagy éppen spanyol Szuperkupa-győzelme volt, a futballszerető közösségek „kinézték” maguk közül. Pelének vagy Maradonának az ilyen jellegű háttér nem adatott meg.

De még csak nem is a média hagyományosnak mondható ágában robbantották a legnagyobbat, hanem a közösségi térben. A Facebook, Twitter, Instagram hármas az ő évtizedes uralkodásuk alatt élte fénykorát, így döbbenetes számú felhasználóhoz tudtak eljutni. Még ma is elképesztőek a számaik, pedig Ronaldo a Juventusba igazolásával a Facebookon, például, június óta ötmillió követőt veszített. Igaz, így is maradt neki 122.7 millió, amivel simán veri Messi 90 millióját, az Instagramon 141–97.7 millióra vezet vele szemben, a Twitteren 74.4 milliónyian követik, az argentinnak ezen a felületen nincs is hivatalos oldala. Van ugyan egy @TeamMessi fiók 2.66 milliós követőtáborral, de azt a játékos szponzora, az Adidas működteti.

Az 1970-es világbajnokságon a Brazília–Peru mérkőzés előtt csúszott kicsit a kezdőrúgás, így Pelé le tudott hajolni cipőt kötni. A kamera 42 másodpercig mutatta a csukáját, kimutatások szerint az akkor még nem túl ismert Puma eladásai számai 300 százalékkal nőttek. Ennek fényében gondoljunk abba bele, hogy mit tud elérni a világban két olyan sportoló, aki a három legfontosabb platformon 338.1, illetve 187.7 milliós táborral büszkélkedhet! Nem véletlenül írta a talkwalker.com elemzőcég, hogy ők ketten „a világ legerősebb brandű influencerei”.

Ez különösen Ronaldóra igaz, aki második munkahelyének és szórakoztató elfoglaltságnak tekinti a közösségi teret. Gyakran személyesen is megjelenik a posztokban, Messi ezt kerüli, ő integrálja a szponzorokat is a különböző tartalmakba, az argentin ezt nem erőlteti. „Az ő közösségi médiás birodalma jól kialakított betekintést enged a pályán és a pályán kívüli életébe. Egészen őszintén, az autókról, divatról, sportról feltett képei a közösségi médiában jelenlévő sok férfinak és nőnek jelentenek ösztönzést” – mondta CR tevékenységéről Frank Spadafora, a közösségimédia-elemzéssel foglalkozó D'Marie nevű cég ügyvezető igazgatója.

A cég az élsportolók posztjainak értékét is számszerűsítette. Egy Ronaldo-bejegyzés átlagosan 730 ezer dollárt ér, messze a legtöbbet a sportvilágban, Messi 558 ezer dollárral a második, Neymar 432 ezerrel a harmadik. Ez csak elmélet, a gyakorlat ettől eltérő példával szolgál, hiszen a 2016-os győztes Európa-bajnoki döntő utáni első Ronaldo-poszt 5.8 millió dollárt ért meg a Nike-nak. A portugálnak egyes számítások szerint abban az évben 347 olyan posztja volt, amelyben az amerikai sportszergyártó logóját vagy nevét megemlítette, ezek a bejegyzések összesen 477 millió interakciót (like, megosztás, hozzászólás) generáltak. Semmiség, Ronaldo abban az évben a közösségi média segítségével 500 millió dollárt termelt a Nike-nak.

Ez csak egy szegmense annak, ők ketten mennyit és hogyan tettek hozzá a labdarúgás gazdasági részéhez. Nekik köszönhető a játékos- és szponzori szerződések robbanása is. Az előbbiben persze benne van a fentebb már említett, számokon alapuló újságírás is. Lehetetlen megmondani, hogy akár csak a Nemzeti Sport hasábjain, online felületén hányszor volt téma, melyikük a világ legjobban kereső futballistája, éppen melyikük hisztizik jobb szerződésért, hogy a másikat felülmúlja. Ebben speciel egyformák voltak, még ha Ronaldo alakításait a nagyobb netes jelenlét miatt jobban fel is kapták.

Ugyanakkor ők és az őket körülvevők kőkemény üzletemberek is. Annak összes napos és árnyékos oldalával. Én például biztosan a börtönben ülnék, ha euró-tízmilliókkal akartam volna megkárosítani a spanyol NAV-ot, ugyanakkor csak álmodozhatok arról, hogy egyszer is a világ legjobban kereső sportolója legyek.

A bokszoló Floyd Mayweather „visszavonulok-visszatérek" hangulatától függ a legjobban kereső sportolók között a helyezésük, tavaly a Mayweather–McGregor meccs miatt esélyük sem volt nyerni, tavalyelőtt a Forbes magazin szerint elvitték az első két helyet, és ebben az évben sem állnak rosszul, figyelembe véve, hogy a France Football szerint 126 (Messi), illetve 94 millió euró áramolhat a kasszájukba. Fizetésben most talán Messi a jobb, a szponzoroknál Ronaldo. Ő az elmúlt másfél évtizedben 31 nagy támogatói szerződést írt alá, a Forbes becslése szerint csak az idén 61 millió eurót keres reklámokból. És ne féltsük őket, a sportszergyártójukkal mindketten aláírtak egy-egy élethosszig terjedő szerződést, a Nike-tól, illetve az Adidastól még 70 évesen is évi 10 millió euró feletti összegre számíthatnak.

A gazdasági téren meglévő különbség egyébként a jövőben könnyen csökkenhet, hiszen idén áprilistól Messi már a saját nevével is forgalomba hozhat termékeket. Előtte az EU-nál hét évig kellett pereskednie azért, hogy a neve védjegy is lehessen, és sportjavakon feltüntethesse. Egy spanyol kerékpároscég, a Massi ugyanis azt vélelmezte, a két név túlságosan is hasonló, simán összekeverhetik, ami összevisszasághoz vezethet.

Azért Messivel kapcsolatban legfeljebb a cselek kapcsán jut bárkinek is eszébe a bicikli.