A fiatal Batistuta életében egyáltalán nem volt meghatározó tényező a labdarúgás. Épp annyira szeretett labdát rúgni a haverokkal, mint horgászni vagy kosarazni. Egyáltalán nem volt a sportág szerelmese. Azokat a meccseket látta, amelyeken játszott. Ha a kedvenc csatáráról faggatták, Mario Kempest nevezte meg, de őt utoljára kilencévesen, 1978-ban láthatta futballozni. A Boca Juniorsnak szurkolt, de nem tudta elmondani a kezdő tizenegyet.
Miközben a szintén 1969-es születésű Dennis Bergkamp tizenegy évesen került az Ajaxhoz, Batistuta 19 esztendősen, zöldfülűen csöppent az élvonalba. Története egyszerre szövevényes és szokatlan. Ma már nehéz elhinni, hogy 1988-ban valaki ilyen későn berobbanva, három év alatt szupersztárrá válhatott.
„Ha Batistuta még aktív játékos lenne – mondja róla egykori ékpárja, Francesco Baiano –, negyven góllal a legeredményesebb góllövő lenne minden idényben, ezt garantálhatom. Sosem felejtem el, milyen ideges volt, ha a csapata veszített a csütörtöki gyakorló mérkőzéseken. Neki az is vérre ment. Ha kikaptunk, nem bocsátotta meg.”
A teljes cikket elolvashatják a FourFourTwo.hu oldalán, ide kattintva!