FFT: jó útra tért futballhuligánok

(Fotó: FFT)

Ízelítő a cikkből:

Barrington Patterson (46 éves)
Egykor: Zulu Warriors-tag (Birmingham City)
Ma: Korábbi kickboxolóból és MMA-harcművészből lett színész

1995-ben Barrington Patterson épphogy kikapott kickboxban Vitalij Klicskótól Kijevben. Még lenyűgözőbbé teszi ezt a bravúrt, ha figyelembe vesszük, hogy Patterson egész kickbox- és MMA-pályafutását úgy csinálta végig, hogy csak az egyik szemére lát, ezáltal ki is érdemelte az „Egyszemű Baz” becenevet.

„Ötéves voltam, amikor a húgom hozzám vágott egy dobozos kólát, ami kiütötte a szemem. Mindenki azt hiszi, hogy a harcok során veszítettem el, de valójában a húgom és a doboz kóla miatt.” Bár Patterson büszke arra, amit elért profiként és amatőrként a harcművészetekben, korábban egészen másfajta harchoz volt szokva.

„Birminghamben, Handsworth-ben laktunk, és amikor megismerkedtem a futballal az 1980-as évek elején, azonnal a rabjává váltam. Szenvedélyes volt és veszélyes.” Patterson hamarosan csatlakozott a multikulturális Zulu Warriors huligáncsoporthoz, amely a Birmingham City híve volt.

„Nem volt szervezett rendőri fellépés. Nem voltak térfigyelő kamerák. Azokat, amiket akkor megúsztunk, ma már nem lehetne megúszni. Mindig szerettünk idegenbeli meccsekre menni, Londonba vagy más városokba, mint például Leedsbe. Az Old Denhez (a Millwall régi stadionja – a szerk.) vezető úton a lakótelepi lakások minden ablakából lógott ki valaki, aki a vonulásunkat figyelte. A következő saroknál már vártak minket. Tégla, üveg és kő volt a fegyver. Ha azt mondanám, hogy nem féltem, akkor hazudnék.”

De Pattersonnak nem jutott olyan túlságosan sok emlékezetes pillanat a Zulukkal, mert hamarosan döntenie kellett, hogy folytatja-e azt az életformát, vagy pedig a karrierjére koncentrál. „Választanom kellett a kickbox és a futball között, és ha már a kickboxot választottam, teljes koncentrációval akartam csinálni.”

A kickbox-világbajnokság és az MMA-korszak után még edzői munkát is vállalt Patterson, mielőtt visszavonult a profi sporttól. Aztán tavaly felkérték, hogy alakítsa saját magát a The Guvnors című mozifilmben, és a karakteres thrillerben együtt játszott David Essexszel, Harley Silvesterrel és Vas Blackwooddal. Most az a pletyka járja, hogy Patterson szerepet fog kapni a Drakula egyik új feldolgozásában.

Feleségével, Traceyvel legutóbb 63 ezer fontot ajánlottak fel jótékonysági célra gyermekeknek, és Patterson gyakran tart előadásokat iskolákban is. „Imádom. Épp most csináltunk egy kampányt a Joshua Wilson Agytumor Szeretetszolgálat javára, azelőtt pedig zoknikat és csokit osztottunk a hajléktalanoknak. Nagyon lelkesítenek az ilyen feladatok.”

David Jeal (48)
Egykor: Young Executives-tag (Bristol Rovers)
Ma: a Bristol Rovers lelkésze

Most ő Isten embere a Kalózoknál, pedig fiatalon kitiltották a Rovers hazai mérkőzéseiről. „A nyolcvanas években történt. Tizenöt vagy tizenhat éves voltam, bámulattal néztem az idősebbeket, akik harcoltak egymással a meccsek előtt, és én is csatlakoztam a Young Executiveshoz. Mindannyian zakót, vadászsapkát és Christian Dior dzsekit viseltünk. Benetton táskát hordtunk, de nem tudtuk mivel megtölteni, ezért általában újságpapírral tömtük ki. Milyen szomorú!”

David Jeal ott volt szinte minden meccsen, bár néha csak beesett a kezdőrúgásra. „A Birmingham Cityvel játszottunk otthon. Több ezren jöttek, összecsaptunk, és kaptam egy nagy rúgást. A városi rivális Bristol City elleni meccsek is mindig kemények voltak. Csak az volt a vétkük, hogy a folyó rossz oldalán éltek a mi olvasatunkban, és ezért utáltuk őket. Néha a hídon csaptunk össze velük.”

A csaták nyomait hegek formájában ma is a testén viseli Jeal. „Egyszer berepedt a szemgödröm és a fogaimat is kiütötték. Ráadásul a Rovers-szurkolók tették, mert City-drukkernek hittek a Newport County elleni meccs előtt.”

Az 1992-es Eb-n Svédországban ismét olyan eseményekre került sor, amelyek miatt egész Európa rettegett a brit futballhuligánoktól. Jeal látta, ahogy az egyik svéd szurkoló kómába esik, miután egy angol összerugdosta – ahogy azt ő maga is tette egyszer-kétszer. Ez a nap fordulópontot jelentett az életében. A fiú felépült, de Jeal lelkében valami megváltozott. „Bevillant: Te jó ég, mit csinálok?”. Összeomlott, és a templomban lelt menedékre Krisztusnál.

„Elkezdtem dolgozni egy hajléktalanszállón, és megállapítottam, hogy a hajléktalanok ugyanolyan állapotban vannak, mint én. Én harcoltam és embereket vertem, mert boldogtalan voltam, ők pedig az italba menekültek boldogtalanságukban.”

Ezek között a sebzett lelkek között érezte Jeal életében először, hogy boldog. „Utána tíz évig börtönlelkész voltam, most templomi lelkész vagyok. Hét éve a Roverstől megkerestek, volna-e kedvem a csapat lelkésze lenni, én pedig azt mondtam: »Ó, igen!«. Tudtak a múltamról, mégis engem akartak. Mindig nagyra becsültem azokat, akik képesek második esélyt adni másoknak.”
És szokott imádkozni a Roversért? „Á, kész időpocsékolás!”

A teljes cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!

Ízelítő a cikkből:

Barrington Patterson (46 éves)
Egykor: Zulu Warriors-tag (Birmingham City)
Ma: Korábbi kickboxolóból és MMA-harcművészből lett színész

1995-ben Barrington Patterson épphogy kikapott kickboxban Vitalij Klicskótól Kijevben. Még lenyűgözőbbé teszi ezt a bravúrt, ha figyelembe vesszük, hogy Patterson egész kickbox- és MMA-pályafutását úgy csinálta végig, hogy csak az egyik szemére lát, ezáltal ki is érdemelte az „Egyszemű Baz” becenevet.

„Ötéves voltam, amikor a húgom hozzám vágott egy dobozos kólát, ami kiütötte a szemem. Mindenki azt hiszi, hogy a harcok során veszítettem el, de valójában a húgom és a doboz kóla miatt.” Bár Patterson büszke arra, amit elért profiként és amatőrként a harcművészetekben, korábban egészen másfajta harchoz volt szokva.

„Birminghamben, Handsworth-ben laktunk, és amikor megismerkedtem a futballal az 1980-as évek elején, azonnal a rabjává váltam. Szenvedélyes volt és veszélyes.” Patterson hamarosan csatlakozott a multikulturális Zulu Warriors huligáncsoporthoz, amely a Birmingham City híve volt.

„Nem volt szervezett rendőri fellépés. Nem voltak térfigyelő kamerák. Azokat, amiket akkor megúsztunk, ma már nem lehetne megúszni. Mindig szerettünk idegenbeli meccsekre menni, Londonba vagy más városokba, mint például Leedsbe. Az Old Denhez (a Millwall régi stadionja – a szerk.) vezető úton a lakótelepi lakások minden ablakából lógott ki valaki, aki a vonulásunkat figyelte. A következő saroknál már vártak minket. Tégla, üveg és kő volt a fegyver. Ha azt mondanám, hogy nem féltem, akkor hazudnék.”

De Pattersonnak nem jutott olyan túlságosan sok emlékezetes pillanat a Zulukkal, mert hamarosan döntenie kellett, hogy folytatja-e azt az életformát, vagy pedig a karrierjére koncentrál. „Választanom kellett a kickbox és a futball között, és ha már a kickboxot választottam, teljes koncentrációval akartam csinálni.”

A kickbox-világbajnokság és az MMA-korszak után még edzői munkát is vállalt Patterson, mielőtt visszavonult a profi sporttól. Aztán tavaly felkérték, hogy alakítsa saját magát a The Guvnors című mozifilmben, és a karakteres thrillerben együtt játszott David Essexszel, Harley Silvesterrel és Vas Blackwooddal. Most az a pletyka járja, hogy Patterson szerepet fog kapni a Drakula egyik új feldolgozásában.

Feleségével, Traceyvel legutóbb 63 ezer fontot ajánlottak fel jótékonysági célra gyermekeknek, és Patterson gyakran tart előadásokat iskolákban is. „Imádom. Épp most csináltunk egy kampányt a Joshua Wilson Agytumor Szeretetszolgálat javára, azelőtt pedig zoknikat és csokit osztottunk a hajléktalanoknak. Nagyon lelkesítenek az ilyen feladatok.”

David Jeal (48)
Egykor: Young Executives-tag (Bristol Rovers)
Ma: a Bristol Rovers lelkésze

Most ő Isten embere a Kalózoknál, pedig fiatalon kitiltották a Rovers hazai mérkőzéseiről. „A nyolcvanas években történt. Tizenöt vagy tizenhat éves voltam, bámulattal néztem az idősebbeket, akik harcoltak egymással a meccsek előtt, és én is csatlakoztam a Young Executiveshoz. Mindannyian zakót, vadászsapkát és Christian Dior dzsekit viseltünk. Benetton táskát hordtunk, de nem tudtuk mivel megtölteni, ezért általában újságpapírral tömtük ki. Milyen szomorú!”

David Jeal ott volt szinte minden meccsen, bár néha csak beesett a kezdőrúgásra. „A Birmingham Cityvel játszottunk otthon. Több ezren jöttek, összecsaptunk, és kaptam egy nagy rúgást. A városi rivális Bristol City elleni meccsek is mindig kemények voltak. Csak az volt a vétkük, hogy a folyó rossz oldalán éltek a mi olvasatunkban, és ezért utáltuk őket. Néha a hídon csaptunk össze velük.”

A csaták nyomait hegek formájában ma is a testén viseli Jeal. „Egyszer berepedt a szemgödröm és a fogaimat is kiütötték. Ráadásul a Rovers-szurkolók tették, mert City-drukkernek hittek a Newport County elleni meccs előtt.”

Az 1992-es Eb-n Svédországban ismét olyan eseményekre került sor, amelyek miatt egész Európa rettegett a brit futballhuligánoktól. Jeal látta, ahogy az egyik svéd szurkoló kómába esik, miután egy angol összerugdosta – ahogy azt ő maga is tette egyszer-kétszer. Ez a nap fordulópontot jelentett az életében. A fiú felépült, de Jeal lelkében valami megváltozott. „Bevillant: Te jó ég, mit csinálok?”. Összeomlott, és a templomban lelt menedékre Krisztusnál.

„Elkezdtem dolgozni egy hajléktalanszállón, és megállapítottam, hogy a hajléktalanok ugyanolyan állapotban vannak, mint én. Én harcoltam és embereket vertem, mert boldogtalan voltam, ők pedig az italba menekültek boldogtalanságukban.”

Ezek között a sebzett lelkek között érezte Jeal életében először, hogy boldog. „Utána tíz évig börtönlelkész voltam, most templomi lelkész vagyok. Hét éve a Roverstől megkerestek, volna-e kedvem a csapat lelkésze lenni, én pedig azt mondtam: »Ó, igen!«. Tudtak a múltamról, mégis engem akartak. Mindig nagyra becsültem azokat, akik képesek második esélyt adni másoknak.”
És szokott imádkozni a Roversért? „Á, kész időpocsékolás!”

A teljes cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!