Tusványosi ölelések – Csinta Samu publicisztikája

Két év kihagyás után telepedhet le mától újra a hallgatóság a tusnádfürdői kempingben felállított sátrakban és egyéb előadóhelyszíneken, hogy tájékozódjon, hogyan is látja a világot a jobboldali világnézetet képviselő közösség. A 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor – közismert nevén Tusványos – szerdai nyitó előadásán Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, a rendezvény egyik alapító atyja pedig minden bizonnyal, immár hagyományosan, gratulál azoknak, akiknek sikerült időben felébredniük az előző esti, nulladik napi buli után.

De természetesen nem csak ebben a rejlik a szabadegyetem és a fesztivál máig egyedülálló és innovatív ötvözetének nevezett rendezvény idei jelmondatának – Tusványos. Van, ami örök! – értelme. Rendezvénytörténeti gyorstalpalóként szögezzük le, hogy immár huszonöt éve július második felében varázslatos hangulat lengi be az Olt szorosában fekvő fürdőtelepülést, amely azt követően nyerte el ezt a besorolását, hogy gróf Mikes Benedek költségén 1866-ban nyolc borvízforrás vizét küldték elemzésre Svájcba. A hely különös kisugárzását eleink közéleti értelemben is érezhették, 1902-ben itt rendezték az első székely kongresszust, amely „a székelyproblémát” – kivándorlás, munkanélküliség, elnéptelenedés – volt hivatott tárgyalni. A Tusványos elnevezésű rendezvénysorozat 1997 óta gyűjti itt össze mindazokat, akik a magyar nemzetet nem országhatárok közé szorított entitásként próbálják értelmezni. A mai magyar nemzetpolitika sok sarkalatos pontjává szilárdult tézis itt hangzott el először az évek folyamán.

Tusványos: a biztos pont, Tusványos: a világ közepe, Tusványos: van, ami örök. Ilyen és hasonló jelmondatok jelezték folyamatosan, hogy e tábor állandó feladata, ne csak kullogjon az események után, hanem próbálja meg körvonalazni a belátható jövőt is. Lazán, ugyanakkor picit állandóan változó állandósággal. A fáma szerint a táborban, illetve annak ideje alatt zajló beszélgetések állnak egy sor nemzetpolitikai jelentőségű döntés eredőjénél. Az élre a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a magyarigazolvány, illetve a kettős állampolgárság intézményeinek „szentháromsága” kívánkozik, de a sport területén is születtek meg későbbiekben szárba szökkenő gondolatok. A különböző külhoni sportakadémiák létesítésének ügye, a Sepsi OSK Románia-szerte modellértékűnek tartott, irigyelt infrastruktúra-fejlesztésének folyamata például tusványosi ötletelések nyomán indult el.

De hogy másról is essen szó, Tusnádfürdőn hangzott el az a bejelentés is, amely megoldást látszott kínálni a külhoni sportkedvelők nagy fájdalmára: látni a magyar együttesek szereplését, magyar kommentárral követni a világversenyeket, illetve a magyar érdekeltségek szerinti közvetítéseket izgulni végig az olimpiai játékok alatt. Az MTVA vezérigazgatója 2017-ben egy Olt menti teraszon tartott sajtóbeszélgetés keretében számolt be az UEFA-val kötött megállapodásról, amely lehetővé teszi, hogy a határon túli magyar tévénézők magyar nyelvű közvetítésen követhessék a magyar labdarúgó-válogatott selejtező mérkőzéseit. Elhangzott, hogy bár a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság, illetve a 2022-es vb selejtezőinek közvetítési joga Magyarország területére korlátozódik, a sportesemények magyar közvetítése eljut azon szlovákiai és romániai kábelhálózatok előfizetőihez, amelyek kínálatában szerepel az M4 Sport csatorna. Sőt, tudomást szerezhettünk arról is, hogy az ügy érdekében az MTVA a nemzetközi sportszövetségekkel folytatott tárgyalások során a szomszédos országokra való érvénnyel is igyekszik megszerezni a magyar nyelvű közvetítési jogot a magyar érdekeltségű eseményekre. A magasra srófolt várakozásokat követő csalódás érthető módon fokozta a külhoni sportkedvelők frusztrációját, így a helyzet orvoslására vonatkozó kérdésekre az idén is garantáltan számíthatnak a különböző közéleti témáknak helyet adó beszélgetéshelyszínek szereplői.

A magyarság egyik leghatékonyabb önbecsülés-növelő eszközének tekinthető sport amúgy is egyre tekintélyesebb helyet kér magának az előadások sorában. A Szerencsejáték Zrt. és a Nemzeti Sport által szervezett, Buzánszky Jenő nevét viselő Sportterasz jó eséllyel kínálkozik az idei tábor egyik legvonzóbb célpontjának, ahol az éles témák kibeszélése mellett a magyar sport jelenének és közelmúltjának sztárjai mesélnek magukról. Meg persze sok minden másról, hiszen az a szeretetfürdő, amelyben sporthéroszaink rendre megmártózhatnak külhoni fellépéseik során, többnyire a hasonló, összetartozást, közös nemzettudatot üzenő és erősítő események környékén pezseg.

A Lőrincz testvérek például sokat mesélhetnének – mesélnek is szerdán – a Tokiót követő erdélyi túrájuk alatt tapasztaltakról, arról az aggódó biztatásról, amellyel a közönség igyekezett meggyőzni őket pályafutásuk folytatásának „szükségessége” felől. A Sepsiszentgyörgyi Sportnapokra érkező birkózókkal tervezett beszélgetés azért késett még jó ideig, mert a várakozó tömegből legtöbben biztosra akartak menni: begyűjteni az olimpiai érmesekkel készülő kötelező fotót és aláírásukat. Lőrinczék már tudják, hová érkeznek, a tavalyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi és marosvásárhelyi állomásokkal kiegészülő háromnapos villámturné után már azzal a meggyőződéssel indultak haza, hogy Székelyföldre mihamarabb vissza kell térniük. Mindketten akkor szembesültek első ízben azzal, hogy Magyarországtól 450 kilométerre magyarul beszélő és érző emberek ezrei szorítanak értük. Tusványoson persze osztozkodniuk kell a dicsőségen, hiszen az 1990-ben Bálványosfürdőn induló szabadegyetem és diáktábor ma már olyan, mint egy olimpia, ahol több sportág kínálja párhuzamosan saját attrakcióját.

Külhoni edzőtáborokat megjárt magyar sportolók, válogatottak és klubcsapatok tagjai is erősítik ezt a „lobbitábort”. Elek Gábor szövetségi kapitány bizonyára többeket meglepett azzal az ötletével, hogy a tokiói olimpia előtt Székelyudvarhelyre vitte edzőtáborozni a női kézilabda-válogatottat. A szakember azonban korántsem ugrott fejest az ismeretlenbe, négy évvel korábban az FTC élén találkozhatott a különleges szurkolói hőfokkal. Miközben ő továbbra sem csalódott, a keret tamáskodó tagjai szembesülhettek azzal a pluszfelelősséggel, amelyet az anyaországon kívüli szurkolók képviselete jelenthet egy világversenyen. Azzal a besorolhatatlan élménnyel gazdagodhattak, hogy az edzés is zsúfolt lelátók előtt zajlik. Sőt, a közönség a tréningek látványosabb momentumait tapssal is jutalmazza; ilyen sem fordult elő velük korábban, hogy gyakorlás során biztassák őket hasonló melegséggel.

Tusványosra mindenki hazaérkezik, hiszen – ahogy Toró T. Tibor, az egyik alapító atya fogalmazott – az egy szabad tábor szabad területe. Az előadások után jókat lehet sétálni, kirándulni a környező hegyekben, a 650 méteren fekvő, remek klímájú kisvárosban igazából csak arra kell vigyázni, ne kerüljön medve a szelfiképekre. A 2011-es népszámlálás során ott „talált” 1412 állandó lakos 93 százaléka magyar, így magyarellenességgel legfeljebb a tábor témafelvetései között találkozhatnak az odalátogatók. Ott azonban rendszeresen, hiszen olyan téma ez, amellyel a medvehelyzethez hasonló komolysággal kell foglalkozni.

Generációk óta nem tapasztalt problémákkal küszködő világban találkozik mától a Kárpát-medencei magyarság többezres „kivonata”. A külvilág dübörgő kerekei persze a tábor csaknem egy hete alatt sem állnak meg, de az együttlét olyan lehet, mint egy szeretetteljes baráti ölelés. Amely után jöhetnek az újabb kihívások. Talán még az újabb medvék is – persze csakis szimbolikus értelemben.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!