A versenylovak ideje lejárt! – Vincze András publicisztikája

Nesze nektek, aktakukacok, számmágusok, átszervezők és futballokoskodók! Az újkori focireform-cunamiban végre olvashattam egy épkézláb ötletet, olyat, amelyre legfeljebb tizenöt évente lenne szüksége a világ labdarúgásának (nem pedig havonta, mint ahogyan azt most csinálják az UEFA-nál, FIFA-nál), s lehet, most nem olyan módosítás pattant elő a semmiből, amelynek tartalmát, gyakorlati hasznát és alkalmazását senki sem érti.

Merthogy volt itt minden az utóbbi időben: lesszabályváltozás, a hosszabbítás módosítása, a kéz/nem kéz esetének értelmezése, úgyhogy a játékvezetők akkor jártak jól, ha az utóbbi öt esztendő sodrásában nemcsak a szabálykönyvet biflázták be, hanem átböngészték az anatómiai szakkönyveket is. Nem árt tudniuk ugyanis, hogy ha valakit hónaljon rúgnak egy méterről a labdával, akkor a musculus biceps brachii már érintett-e az ügyben és sípolni kell, vagy a pectoralis major esete forog fenn, és akkor se fütty, se tizenegyes. Na, és emellett persze nem árt belekukkantani a grafénszemcsékről szóló tudományos értekezésbe, hogy most akkor lehet-e sárga lapot adni Varga Barnabásnak, aki az FTC–Plzen Európa-liga-mérkőzésen valójában a labdát rúgta el, de bizonyos atomkötések miatt túl vehemensen tette, így az újkori irgumburgumszabályok szerint muszáj fegyelmezni.

Na szóval, az anno sokszorosan a világ legjobb játékvezetőjének választott olasz Pierlugi Collina, aki nem mellékesen manapság a világ futballbíróinak a főnöke, azt nyilatkozta, hogy karnyújtásnyira a tizenegyesszabály megváltoztatása. Amely módosításnak az lenne (sőt, a jelek szerint lesz) a lényege: ha a kapus kivédi a labdát, az a tizenegyes végérvényesen el van rontva. A lövő játékos részéről nincs újabb labdaérintés, javítási lehetőség, se szöglet meg egyéb huncutság, vagyis az, aki elhibázta a büntetőt, kulloghat vissza szépen a saját térfele irányába (arról nem szól a fáma, hogy mi a helyzet a kapufára bikázott lasztival, de logikai alapon gyanítom, azt is hibás lövésnek regisztrálják majd, hiszen az lenne a fair). A szabályváltozás szándékának hátterében (hozzáteszem mindjárt: jogosan!) az is állhat, hogy a tizenhatoson belül elkövetett szabálytalanságok tekintélyes százaléka gyakran úgymond gólszerzésre ártalmatlan és alkalmatlan szituációban történik, ergo amikor a játékvezető tizenegyest ítél, nem biztos, hogy azért teszi, mert abszolút gólhelyzetben bénáztak a csatárral szemben a hátvédek. Vannak a fentebb már kipécézett, kósza, kézre vágódó labdák (amelyeket a fene tudományos VAR-ozással állapítanak meg, és nem veszik figyelembe, nemhogy a száz, százötven, hanem a negyven kilométer per órával száguldó labda útjából sem lehet elrántani a kart), és vannak a tizenhatos szélső területein történő szabálytalanságok, amelyekből nemhogy gól, talán még jól sikerült beadás sem születhetne…

Elég büntetés a kapusnak, ha a tizenegy méterről meglőtt labdát kell valahogy kiimádkoznia, extrém esetben bravúrral hárítania, és aztán szerencsétlent még azzal is büntetik, hogy a bénázó lövő a hibázása után még egyszer próbálkozhat, jobb esetben már közelebbről, sőt az öt és feles környékéről, ahonnan még egy meccs előtti kezdőrúgó is bespiccelné a labdát pufikabátban, netán magas sarkúban vagy éppen pocakban kicsit szűk dresszben és persze az elmaradhatatlan szurkolói sállal a nyakában. Hát egy nagy túróst! Tényleg ne legyen már ismétlés, s ha a kapus a tizenegyesnél kivédte a labdát, vagy ha a kapufáról ki- vagy elpattant a laszti, ott érjen is véget a sztori: no party, no gól! Tessék megtanulni úgy rúgni a büntetőt, ahogyan Kiprich József anno: a Tatabánya, majd később a Feyenoord legendás játékosa ugyanis a felnőttpályafutása során sohasem hibázta el a tizenegyest. Soha! Benne megvolt a csibészség, de nem, nem is a grundrafinéria, hanem inkább az a képesség, amit rengeteg gyakorlással lehetett elsajátítani. Kiprich József ugyanis az utolsó ezredmásodpercig kivárt a lövéssel (ja, és ő aztán tényleg nekifutott a labdának, nem táncolgatott, mórikált, meg bökögetett, mint ahogyan az manapság divat), s ebben a lendületben úgy fordította a bokáját a legfontosabb pillanatban – vagyis akkor, amikor a kapus már elindult az egyik sarok felé –, hogy a kapus mozgásával ellentétes irányba küldte a labdát.

Ennek a történetszeletnek az lenne tehát a tanulsága, hogy bizony a tizenegyesrúgást is gyakorolni kell (persze, nem kétlem, a legtöbb ifjú megteszi ezt ma is, de…), még akkor is, amikor valaki már befutott labdarúgó. Unalomig ismételt okoskodás, hogy az ilyesmi éppen olyan, mint amikor a zenész felkészül az előadásra, s nemcsak a koncert előtt veszi elő a hangszerét, hanem naponta sok-sok órát tölt el az alapok ismétlésével (is).

De akkor most mi a helyzet a tizenegyesreformmal? Pierlugi Collina a változtatást kikényszerítő változtatás kapcsán a következőket mondta indoklásképpen: „Úgy gondolom, jelenleg az esélyeket tekintve túl nagy a különbség a büntetőt elvégző játékos és a kapus között. Átlagosan a tizenegyesek hetvenöt százalékából lesz gól, ráadásul gyakran a tizenegyes jóval nagyobb gólszerzési lehetőség, mint az a helyzet, amelynél a büntetőhöz vezető szabálytalanság történt. Ráadásul a támadó még arra is lehetőséget kap, hogy ha a kapus védett, a kipattanót is belője. Ez a kapussal szemben nem fair, nem igazságos (…). Az én megoldásom az »egy lövés« szabályának bevezetése lenne, ahogy az a hosszabbítások utáni szétlövéseknél jelenleg is működik. Nincs kipattanó. Vagy belövöd a tizenegyest, és gól, vagy nem, és akkor kirúgással folytatódik a mérkőzés, pont. Ezzel például az olyan tumultuózus jeleneteknek is elejét lehetne venni, amilyenek a tizenhatos vonalánál meg a félkörnél játszódnak le egy-egy tizenegyes előtt. Úgy tülekednek ilyenkor a játékosok, mint a versenylovak a rajtgépben.

A versenylovak ideje lejárt!

Amúgy érdekes, hogy miközben a pálya egyéb, semleges részein már tengernyi változtatással reformálták a futballt, a tizenhatos centruma valahogy kimaradt a szórásból (ez is bizonyítja, hogy a sok hülye, semmit sem érő apró szabály csak arra jó, hogy uniformizálja a néhány esztendeje még oly szórakoztató játékot), pedig ez a terület már évtizedek óta foglalkoztatja a fociszakikat. Ezeken a hasábokon is írtunk arról, hogy előkerültek sárguló szélű újságok, s már a negyvenes évek végén is téma volt, hogy igencsak igazságtalan a négyzetes vonalazása a büntetőterületnek. Sokkal hatékonyabb és sportszerűbb lenne a félköríves megoldás, mert a görbülő vonal elől elvégzett szabadrúgások még hatékonyabbak lehetnének. Lássuk be, ebben is volt, sőt van, illetve lenne logika, hiszen a kanyarított vonalazással még az alapvonalhoz közelebb eső területekről is jobb helyzetből lehetne megcélozni a kaput, és ezzel párhuzamosan igencsak felértékelődne a rúgótechnika fejlesztése (ami, teszem hozzá, ráférne a mai futballra, mert ez a talp alatt húzogatós vacakolás a labdával meg a sóhajtásszerű lövések igencsak sokat elvesznek a hajdan dinamikus játék élvezeti értékéből, plusz talán megnőne az esélye annak is, hogy a magyar gyepen újra feltűnjön a legendás Várady Béla lövőerejét idéző tehetség). Hát már megint elkalandoztam a Collina-ötlettől…

A hajdani olasz sztárbíró érvelésében van egy érdekes részlet, amely szerint – átlagosan – a tizenegyesrúgások hetvenöt százalékából lesz gól, és ez még annak tükrében is szomorú adat, hogy ezek szerint a kipattanó labdát sem mindig sikerül – már jóval közelebbről, mint tizenegy méter… – bevágni a hálóba. Az újítás tehát egyben azt is eredményezheti, hogy a mostaninál is kevesebb gól születik majd a mérkőzéseken, mert a hetvenöt százalékos adat a világ topfutballját nézve igencsak szomorú bizonyítvány, sokkoló adat, és csak erősíti a fenti tételt, hogy talán többet kellene foglalkozni a tanulással, gyakorlással, a technika csiszolásával. A kérdés tehát a következő: valóban segíthet-e az egyre sablonosabbá váló labdarúgáson, ha a kivédett, elhibázott tizenegyes után már nem lesz lehetőség rúgni? Lehet, most jött el az ideje megkérdezni Kiprich Józsefet: vajon ő fénykorában milyen munícióval állt oda a tizenegyespontra letett labda mögé?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!