Fradi-szív, Fradi-szellem – könyv a legendás Toldi Gézáról

Csak a nevekkel volt baja Toldi Gézának.Csak a nevekkel volt baja Toldi Gézának.

Tunigold a családi neve, az Avar utcai srácokkal alakított klubjában, az I. Kerületi ITE-ben Brünner (ál)néven játszott az iskolai tiltásnak köszönhetően, de persze Toldiként és a Fradiban szerzett világhírnevet – mesélte Nagy Bélának, mert a könyv a szerző és a főhős beszélgetéseire épül.

Alapos munka, ami azért kiemelendő, mert Toldi hálás téma, hiszen mindenről beszél, ráadásul őszintén.

A mai hangzatos lózungokkal ellentétben elmondja, hogy nem volt minden vágya, hogy a Fradiban játsszon, ám aztán a klubhoz kerülve, a legendás edző, Tóth Potya István bánásmódja jóvoltából hamar családtagnak érezte magát.

Tóth Potyáról rajongással beszél. Elmondja, hogy mielőtt első zöld-fehér meccsén, 1928 februárjában a Dorogi AC elleni Magyar Kupa-mérkőzésen (9:0) pályára lépett volna, az edző jóvoltából nem volt lámpaláza: „A meccs előtt megnyugtatott, tanácsai, utasításai érthetők, világosak voltak. És minden szava szívhez szólt. Vallom ma is, így kell egy újoncot a pályára küldeni, mint ahogy Pista bácsi tette velem.”  Örök érvényű szavak.

A Dorognak még Tunigoldként lőtt két gólt, első bajnokiján három hónappal később a Nemzeti elleni, bajnoki címet jelentő siker (4:1) során már Toldi néven szerepelt a ferencvárosi összeállításban.

És a T-betűs csatársorban (Táncos, Takács, Turay, Toldi, Kohut), amelyik 1929 júniusa és 1933 májusa között 64 mérkőzésen 239 gólt szerzett, ami ugyebár 3.73 találat meccsenként. Ami pedig Toldit illeti, az ő mérlege sem könnyen ismételhető, 459 mérkőzésen szerepelt a Ferencvárosban és 430 gólt szerzett.

Amikor bemutatkozott a válogatottban (1929. április 14.), azonnal gólt lőtt. A Bernben győztes (5:4) csapat harmadik találata volt az övé – a meccs legszebbje a tudósítás szerint. A svájci védőkről kipattant a labda,   „egészen a tizenhatosig, ahol éppen érkezik Toldi, hogy azonmód kapásból ballábbal megvesztegetően szép lövéssel ragassza a labdát a háló ellenkező sarkának a tövébe!”

A beszámoló szerint a mérkőzésen   „gyengébb fizikumának hátránya is feltűnően jelentkezett, úgyhogy az iramot nem bírta”. Ez azért érdekes, mert később éppen az volt ellene a (vesztes) csapatok kifogása, hogy túl erős, erőszakos. Nem véletlen a szóbeszéd, hogy az 1938-as vesztes világbajnoki döntőn (2:4) nem sérülés, hanem a „baráti” Olaszország kívánalmainak megfelelően nem lehetett ott a pályán. Ahogy a döntő után nyilatkozta: „Nem mondok semmit, mert ha megmondanám, ami a szívemen fekszik, akkor megbüntetnének.”

Némi kárpótlást jelenthetett, hogy 1939-ben a Közép-európai Kupa elődöntőjének visszavágóján mind a négy gólt ő szerezte a Bologna ellen (4:1), ami továbbjutást jelentett a Fradinak.„Nagyon, de nagyon boldog voltam. Sírtunk az autóban – legalábbis a feleségem. Én meg nevettem, úgy tettem, mintha nevetnék, de az öröm könnyei az én szememben is ott csillogtak. Közben a feleségem szemét törölgettem és kérleltem – Ne sírjon hát, mert én is sírok!”

Aztán 23 nappal a Bologna elleni meccs után az a hír, hogy Toldi elmegy a Ferencvárosból. Volt némi anyagi vitája a klubbal, ám végül engedett. És mégis „Másnap aztán Keme­nessy Sándor felhívott telefonon, és közölte velem, hogy a sportbizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jövőben nem számítanak a játékomra. Ez a valóság, így történt. Az elutasító szót a Ferencváros vezetői mondták ki. Távoznom kellett!”

Játszott még a Gammában, Szegeden, újra a Fradiban, edzősködött külföldön, de a lényeg egykori főszerkesztő-helyettesünk, Hoppe László tolmácsolásában: „Toldi személyesítette meg a régi Fradi-stílust, ő őrizte meg az egykori Fradi hagyományait. Nem ismert elvesztett labdát és nem ismerte a leállást, a pihenést. Robogott és rombolt, épített és tört-zúzott, robbanékonyságával és lendületével vitte előre egész csapatát. Nincs is azóta olyan »tank«, akihez hasonlítani lehetne! Maga volt a Fradi-szív!”

A könyvből is kiderül, hogy mennyire így volt.

(Nagy Béla: Toldi Géza, a Fradi szív és szellem megtestesítője, Copinvest, 1984)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. november 4-i lapszámában jelent meg.)