Akiért még Schumi is fizetett – Moncz Attila publicisztikája

TE GÍROSZBAN EGÉSZ JÓ VAGY, szokta mondani egy kedves barátom. Ezek alapján, ha azt mondom, a Mangal x LP10 terméke nálam benne van minden idők három legjobbjában, akkor azért az jelent valamit. Például azt, hogy a tulajdonosának nem kell aggódnia a jövője miatt, hiszen a bevétele fix. Saját bevallása szerint jobban keres belőle, mint korábban bármelyik profi klubjánál. Pedig abból volt bőven, hiszen az 1. FC Köln, Bayern München, 1. FC Köln, Arsenal, Internazionale, Galatasaray, Vissel Kobe, Antalyaspor, Górnik Zabrze útvonalon jutott el a nyugdíj küszöbére. Sohasem lehetett posztja legjobbjaként, de talán még egyik legjobbjaként sem emlegetni, viszont ha a labdarúgók között a sportsajtó kedvencét, krízismenedzsert, showmant, médiasztárt, reklámfigurát, szlogengyárost vagy éppen Rajna-menti lokálpatriótát kellett és kell keresni, akkor Lukas Podolski telitalálat.

Úgy viseli magán, illetve magában egy kölni srác jegyeit fizikailag (elég csak a karján lévő tetoválást megnézni, többek között az 1. FC Köln címerével) és lelkileg is, mint csak nagyon kevesen. Úgy lett utazó nagykövete a városnak, hogy nem is itt született, viszont megtestesíti mindazt, amit egy „kölsche Jungnak”, egy kölni srácnak kell. Az élet­igenlést, a vidámságot, a humort és a város szeretetét. Akit még az Arsenal is az egyik legnagyobb kölni karneváli dal, a Viva Colonia taktusaira mutatott be, mert annyira tisztelte a gyökereit. Aligha csoda, hogy az ő október tizedikei, kölni „búcsú nélküli búcsúmeccsére” (csak a szurkolóknak akarta megköszönni a sok szeretetet, de futballozik tovább profiként minimum a nyárig) pillanatok alatt elfogyott az ötvenezer belépő, illetve olyan nagyságok tették miatta szabaddá magukat arra a napra, mint Joachim Löw, Hansi Flick, Manuel Neuer vagy Mats Hummels. Hiába, az „A tízesünk hazatér” gálaest nem csupán Kölnnek, de a futballnak is ünnep volt, amelynek keretében a Poldi11 5–3-ra nyert az 1. FC Köln ellen, úgy, hogy Lukas Podolski és a fia, Louis mindkét csapatban játszott egy-egy félidőt.

Aztán folytak a könnyek, midőn Lukas elmondta a búcsúbeszédét: „Mindig is egy gyerek akartam maradni az utcáról, egy srác a kanyarból, egy közületek. Nagy megtiszteltetés volt ebben a csapatban játszani, ez volt az álmom, ezért éltem. A pályán, itt befejeztem, de a pályán kívül találkozunk. Aki egyszer kölni lett, örökre kölni marad.” Ebből is látszik, egyszerre tudott megmaradni embernek, illetve képes volt sugározni magából az érzelmeket és a küzdőszellemet. Vagy ahogyan a vele 2014-ben világbajnoki címet nyerő szövetségi kapitány, Jogi Löw leegyszerűsítette: a pozitív életérzés közvetítője volt.

Lukas Podolskit a saját fiaként (sohasem tekintett rá másképp, ezt nagyon gyorsan rögzíteném!) ünnepli Németország, pedig 1985. június 4-én még Łukasz Józef Podolski néven anyakönyvezték a lengyelországi Gliwicében. Ehhez képest, a lengyel szövetség sohasem kereste meg a válogatottság miatt („Átaludták a megfelelő pillanatot”), csak akkor hazudta azt, hogy az anyagiak miatt a németeket választotta, amikor 2004 nyarán Magyarország ellen már átesett a német tűzkeresztségen. Kétéves korától élt a Köln melletti Berg­heimben, ahova az egykori lengyel futballbajnok (Szombierki Bytom, 1980) édesapa, Waldemar szerint üres kézzel érkeztek meg. Itt kezdett el focizni, aztán tízesztendősen már a „kecskések” játékosa volt, de akkor már senki sem hívta Lukasnak, mert túl sok ilyen keresztnevű srác volt, így mindenki Poldinak szólította. Ahogyan felidézte, megharcolt a helyéért: „Egy lengyel srác voltam, egy bevándorló, aki nem hagyta, hogy elnyomják a tréningeken. Azt mondtam magamnak, ha már itt vagyok, akkor eddzek rendesen. Persze, kellett egy kis szerencse, meg egy edző, aki bízott bennem. A többit már mindenki ismeri.”

Marcel Koller volt a tréner, akit meggyőzött az U19-ben nyolc meccsen szerzett nyolc gólja, és 2003. november 22-én a Hamburg ellen 18 évesen bevetette az első osztályban. Akkor még nem sorjáztak úgy a tinédzserek a német élvonalban, illetve úgy általában a világ profi futballjában, így főképp nagy szó volt, hogy kölni kiesés ide vagy oda, az első bajnoki idényét 19 mérkőzésen szerzett tíz góllal zárta. Tizennyolc évesen legközelebb az egyébként szintén a kölni akadémiáról kikerülő, de már a Leverkusenben naggyá váló Florian Wirtz jutott el tíz gólig – 2021 szeptemberében.

Lehet, ha a fiatalok elsajátították volna Poldi egyik alapelvét, több gólt érnének el. Merthogy hősünk szerint a futball végtelenül egyszerű játék, csak be kell rúgni a kapuba a labdát, aztán lehet hazamenni. Neki elég sokszor sikerült ez, a válogatott örök-góllövőlistáján például 49 találattal a harmadik Miroslav Klose (71) és Gerd Müller (68) mögött. A szereplései számával meg a negyedik helyre rakétázott, az ő 130 fellépésénél csak Lothar Matthäusnak (150), Klosénak (137) és Thomas Müllernek (131) jutott több a Nationalelfben.

A bal lábában „atomtöltet” volt, elsősorban ennek köszönhető, hogy az évek alatt 13 alkalommal szerezte ő a hónap gólját az állami „egyes” tévé, az ARD közönségszavazásán. Csak hogy ezt elhelyezhessük a térképen: a második legtöbb ilyen elismerés hét volt, ennyi jutott Jürgen Klinsmann-nak. Egyet nem tud kiemelni közülük (még akkor sem, ha a válogatottbeli búcsúmeccsén az angol Joe Hartnak akkora bal felső sarkos bombát lőtt, hogy majdnem feldőlt a kapu), ahogyan vb-arany ide, angol FA-kupa-győzelem oda, nagy sikert sem. „Gyakran kérdezik tőlem, melyik volt a legjobb pillanatom a labdarúgásban. Őszintén, egyet nem tudok mondani. 2003-tól mostanáig nagyon boldog vagyok a pályafutásom miatt. Számtalan város, győzelmek, vereségek, gólok, gólpasszok – ez mind én vagyok, ezek tettek azzá, aki vagyok” – mondta erről.

Talán emiatt lett csak egy helyen legenda, Kölnben. Mert ott nem csupán futballsztár volt, hanem „egy közülük”. Aki a klub zászlajával ünnepelte a világbajnoki címet a Maracanában és akinek a 2009-es kölni visszahozatala miatt egy régió mozdult meg. A Münchenből Kölnbe költözését többek között olyan online aukció segítségével finanszírozták, amelyen egy 37 500 pixelből álló Podolski-kép darabjait lehetett megvásárolni 25 eurós egységáron. A Formula–1-ben hét világbajnoki címig jutó Michael Schumacher harmincötöt vett meg 875 euróért, majd közölte: „Szóval, fiam, úgy döntöttél, hogy a szívedre hallgatsz. Most megmutathatod, mit tudsz, és újra ünnepelhet minden FC-szurkoló.”

Ünnepelték és ünneplik máig, hiába esett ki vele többször is az élvonalból az 1. FC Köln. Az ő 2012. nyári távozása óta a 10-es mezt egészen az októberi gáláig nem adta ki a klub, mert Poldinál senki sem lesz már méltóbb annak a viselésére. Divatos szóval ő már brand, márka itt, akinek a fentebb említett kebabhálózaton túl Ice Cream United néven fagyizója és a saját márkáját, a Strassenickert forgalmazó boltja is akad a városban. A Dóm városában, amihez fűződő viszonyáról így beszélt: „Nehéz szavakba önteni. Vannak pillanatok, amikor teljesen szerelembe esem vele. Ha leszállok a reptéren, ha sétálok a városban vagy ha meglátom a stadiont, pillangók repdesnek a gyomromban. Akkor fogom fel, hogy otthon vagyok.”

A 2024–2025-ös idény végétől ez egyre gyakrabban fordul elő, hiszen lejár a zabrzei szerződése. Bár a minap azt mondta, ha Gigi Buffon 45 éves koráig bírta a kapuban, ő nem hajlandó a 46. születésnapja előtt elköszönni. Ahogy egy svihák kölni sráchoz méltó.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!