Népsport: vörös ördögök a mágikus 7-es mezben

Keith Gillespie, Michael Owen, Antonio Valencia, Ángel Di María, Memphis Depay, Edinson Cavani, Alexis Sanchez – a jelenben pedig Mason Mount… Csak azért, hogy lássuk, nem minden 7-esből lesz idol az Old Traffordon, ami nem jelenti azt, hogy máskor és máshol például Owen, Di María vagy Cavani, de még Sánchez is, ne lett volna ragyogó futballista.

De a 7-es mezhez Manchester vörös felében több kell. A 80 éve, 1946. május 22-én született George Best alapozta meg a szám mítoszát, az első Európa-verő United popkulturális ikonja, a pályán, a kocsmapultnál és a csajoknál is ellenállhatatlan északír playboy, akinek csak remek beszólásaiból egy négyoldalas mellékletet kerekíthetnénk, dehát a helyünk véges.

Főleg mert a húsz évvel és két nappal Best után, öt nappal az 1965–1966-os angol első osztályú idény zárását követően világra jött Eric Cantona méltatására is itt kerül sor, például George Best szavaival: „Odaadnám az összes pezsgőt, amit megittam, csakhogy együtt játszhassak Éric Cantonával egy nagy európai kupamérkőzésen az Old Traffordon”. Bestet ismerve erre (mármint a pezsgőre) ne vegyünk mérget, de ettől még jelzi, mi mindent tudott a felhajtott galléros, extravagáns francia 7-es.

George Best hiába volt kicsi és vékonyka, nem véletlenül sürgönyözte 1961-ben az MU játékosmegfigyelője, Bob Bishop Manchesterbe Matt Busby menedzsernek, hogy „Azt hiszem, találtam egy zsenit!”

Eric Cantona Howard Wilkinson Leeds-menedzserrel nem jött ki jól, ezért a csatárt 1.2 millió fontért 1992. november 26-án eladta a vetélytárs Manchester Unitednek. Bill Fotherby, a Leeds elnöke Denis Irwin átigazolása miatt telefonált az Old Traffordra, Alex Ferguson és Martin Edwards elnök nem akarta elengedni a védőt, ha viszont már úgyis vonalban voltak a leedsiek, megkérdezték, lemondanának-e Cantonáról, mivel a United éppen csatárt keres…

Válogatottjaikkal nem volt szerencséjük, ami különösen Cantonánál fura, de az 1990-es és az 1994-es vb-re ki sem jutottak a franciák, az 1992-es Eb-n nyert meccs nélkül kiestek, az 1996-os Eb előtt pedig Aimé Jacquet szövetségi kapitány David Ginolával és Jean-Pierre Papinnel egyetemben száműzte a keretből, hogy Zinédine Zidane-nak adja a karmesteri pálcát, és később sem hívta be az előző évek francia sztárjait – így nem lett egyikük sem világbajnok 1998-ban.

George Bestnek északírként eleve kevesebb lehetősége volt, ugyanakkor amikor az 1982-es vb-re hihetetlen módon kijutott a válogatott, Billy Bingham kapitányon nagy volt a nyomás, hogy a 36 éves legendának is szorítson helyet a 22-es keretben. Végül azonban mindenki belátta, hogy a szinte állandóan részeg Best részvételére semmi esély.

Cantonának a nemzetközi klubtrófeákkal sem volt túl nagy szerencséje, hiába tarolt a Ferguson keze alatt nagycsapattá formálódó Manchester Uniteddal odahaza, ha a BL-ben mindössze egyszer, 1997-ben jutott el az elődöntőig. Az Aranylabda-szavazásokon 1993-ban 3., 1994-ben 13., 1996-ban 7. lett, ennyi.

George Best legalább az 1968-as BEK-győzelemből busásan kivette a részét az MU másik két aranylabdásával, Bobby Charltonnal és Denis Law-val – Best ebben az évben mindent vitt, nemcsak az Aranylabdát, de az angol liga legjobbja is ő lett, és a gólkirály is. (Az Aranylabda-szavazáson 1967-ben Albertt Flórián mögött 8., 1969-ben 6., 1971-ben 3. lett.) A BEK-ben nem szórta a gólokat, de amikor kellett, villant: a Realt az Old Traffordon az ő találatával verte meg 1:0-ra a United, a Benfica elleni döntő hosszabbításában pedig 1:1-nél ő szerzett vezetést a 4:1-gyel záruló meccsen.

A pályán kívüli húzásai azonban eleinte kisebb, később növekvő aggállyal töltötték el a környezetét. Az ötödik Beatle-nek nevezték, a hatvanas évek Angliájában első futballistaként vált celebbé. Kínosan figyelt rá, hogy a londoni éjszakában kipipálja kora Miss Angliáit, kétszer nősült, mindkétszer modellt vett feleségül.

„1969-ben felhagytam az alkohollal és a csajozással. Az volt életem legszörnyűbb húsz perce…” – mondta vigyorogva, amikor még futott a szekere. Ám amikor Manchesterben megnyitotta hírhedt Slack Alice nevű klubját (nem titkoltan azzal a céllal, hogy ne kelljen állandóan Londonba rohangálnia, ha bele akar csapni az éjszakába), végképp elindult a lejtőn. Ekkor nyilatkozta róla edzője, az amúgy szintén ír Frank O’Farrell, hogy Best egyetlen sporttevékenysége az üres sörösdobozokkal való dekázás.

NÉVJEGY

GEORGE BEST Született: 1946. május 22., Belfast Elhunyt: 2005. november 25., London Nemzetisége: északír Válogatottság: 37 mérkőzés/9 gól (Észak-Írország, 1964–1977) Klubjai: Manchester United (angol, 1961–1974), Jewish Guild (dél-afrikai, 1974), Dunstable Town (angol, kölcsönben, 1974), Stockport County (angol, 1975), Cork Celtic (ír, 1975–1976), Los Angeles Aztecs (amerikai, 1976, 1977–1978), Fulham (angol, 1976–1977), Fort Lauderdale Strikers (amerikai, 1978–1979), Hibernian (skót, 1979–1980), San Jose Earthquakes (amerikai, 1980–1981), Sea Bee (hongkongi, 1982), Hong Kong Rangers (hongkongi, 1982), Bournemouth (angol, 1983), Brisbane Lions (ausztrál, 1983), Osborne Park Galeb (ausztrál, 1983), Dee Why FC (ausztrál, 1983), Nuneaton Borough (angol, 1983), Tobermore United (északír, 1984) Eredményei. BEK-győztes (1968); 2x angol bajnok (1965, 1967); 2x angol Ligakupa-győztes (1965, 1967); aranylabdás (1968), Aranylabda-3. (1971); az Év labdarúgója Angliában (1968); angol gólkirály (1968)

A hetvenes évek elején már rendszeresen késett az edzésekről, volt, hogy napokra, sőt hetekre nyoma veszett, ittas vezetéstől éttermi lopáson át verekedésig hosszú a lista, ami miatt zűrös élete során letartóztatták, 1984-ben Amerikában még a karácsonyt is rács mögött töltötte. Best az Aranylabdáját is eladta, karrierje befejezése után is rászorult az ilyen-olyan jövedelmekre. „Rengeteg pénzt költöttem csajokra, piára és sportkocsikra. A többit pedig egyszerűen eltékozoltam…”   – indokolta túl a negyvenen méltatlan anyagi helyzetét.

Aztán 2000 márciusában nem meglepő módon májkárosodást állapítottak meg nála, alig több mint három évet élt még, 2005 őszén vesegyulladás miatt került az intenzívre, végül tüdőgyulladás vitte el. Éppen november 25-én, a Wembleyben aratott 6:3-as győzelmünk 52. évfordulóján. A BBC megszakította adását, Észak-Írországban megteltek az utcák emberekkel, temetésén mindenki ott volt, aki számít, és 2006-ban, a születése napján Belfast repülőterét is róla nevezték el. 

Eric Cantona filozófus alkat, amolyan modern gondolkodó volt, csak hát nem mindig bírta idegekkel. 1995. január 25-én a Manchester United a Crystal Palace vendégeként játszott, a francia csatár piros lapot kapott egy törlesztésért, és amikor elindult az öltöző felé, a lelátóról tovább szították a tüzet: „Te francia idióta! Takarodj vissza Franciaországba, te sz…rházi!”

A reakció? Cantona egy hírhedt kungfurúgással jelezte, nem tűri a hangnemet. Tettéért a futballtól nyolc hónapra eltiltották, továbbá pénzbírságot kapott és 120 óra közmunkára kötelezték. „Kíváncsiak voltunk, hogyan reagál Alex Ferguson menedzser, mert mindenkivel ordibált már, de vele addig soha – emlékezett vissza Gary Pallister az öltözőben történtekre. – Gondoltuk, elérkezett a pillanat, vártuk, hogy megvadul, de nem tette. Alig mondott neki valamit, nem hittük el…” (Maga Cantona nem bánta különösebben a történteket: „Rengeteg szép emlékem van, de a kedvencem, amikor megrúgtam azt a huligánt. Igaz, lehetett volna erősebben…”)

NÉVJEGY

ERIC CANTONA Született: 1966. május 24., Marseille, Franciaország Nemzetisége: francia Válogatottság: 45 mérkőzés/20 gól (Franciaország, 1987–1995) Klubjai: Auxerre (francia, 1983–1988), Martigues (francia, 1985–1986, kölcsönben), Marseille (francia, 1988–1991), Bordeaux (francia, 1989, kölcsönben), Montpellier (francia, 1989–1990, kölcsönben), Nimes (francia, 1991), Leeds United (angol, 1992), Manchester United (angol, 1992–1997) Eredményei. 5x angol bajnok (1992, 1993, 1994, 1996, 1997); 2x francia bajnok (1989, 1991); 2x angol FA-kupa-győztes (1994, 1996); Francia Kupa-győztes (1990); 4x angol Szuperkupa-győztes (1992, 1993, 1994, 1996); U21-es Európa-bajnok (1988)

„A csapatkapitánynak nem feltétlenül kell hangosnak lennie. Cantona ritkán beszélt, a puszta jelenlétével, a kisugárzásával irányított. Felhajtott gallér, egyenes hát, kitolt mellkas. Úgy lépett pályára, mintha övé lenne a hely” – mondta róla az egó dolgában ugyancsak jól álló ír csapattárs, Roy Keane.

Andy Cole pedig így emlékezett a vele együtt töltött időszakra: „Klasszis volt, az egyetlen, akivel Alex Ferguson kivételezett. Mindannyian mentünk egy film premierjére, és megmondták nekünk, hogy fekete nyakkendőt kell felvennünk. Éric citromszínűben jelent meg valamint sportcipőben, a menedzser pedig odalépett hozzá, és csak annyit mondott, hogy fantasztikusan néz ki.”

Miután 1997-ben visszavonult, Cantona a francia strandfutball-válogatott csapatkapitánya, majd szövetségi edzője lett, és 2005-ben világbajnokságot nyert. Időközben színészkedett, és reklámokban is gyakran feltűnt, 2011 pedig újra a futball világában találta, a New York Cosmos igazgatója lett.

A Nike-nak igaza volt: „1966 nagyszerű éve volt az angol futballnak. Megszületett Eric…”