A Tigris újra ordítani akar

– A többség úgy vélte a González elleni vereségét követően, jobb lenne, ha abbahagyná. Csak éppen Dariusz Michalczewski másképp döntött.
– Már a meccs után azt mondtam magamnak, így nem szabad befejezni, nekem folytatnom kell a bokszot. Már akkor eldőlt a sorsom. De időt szerettem volna nyerni, nem akartam, hogy később esetleg megbánjam, amit forró fejjel elhatároztam. Az idő csak megerősített abban, hogy nem szabad abbahagynom.
– Befolyásolta valaki a döntésében?
– Vagyok annyira önfejű, hogy a közvetlen környezetemből igazán senki. Csak a szurkolóim. Miattuk szeretném folytatni. Teljesen egészséges vagyok, kellően motivált, van még bennem egy-két jó év, miért kellene visszavonulnom?

– Mi az, ami még ösztönzi? Végül is kilenc évig a világ legjobbja volt, anyagi gondjai nincsenek, és még sorolhatnám.
– Az egésznek az atmoszférája izgat igazán. A felkészülésé, a mérkőzéseké. Beleszagolni az edzőterem levegőjébe, hallani az ordító közönséget. Aki nem élt át hasonlót, nem tudja, milyen érzés, aki pedig már igen, úgyis tudja, miről beszélek.
– Kinek akar még bizonyítani?
– Magamnak, mindenkinek, aki leírt a González elleni vereségem után. Még egyszer világbajnok akarok lenni, egy másik szervezetnél. Már eldőlt, hogy a Branco–Tiozzo mérkőzés győztesével bokszolhatok a WBA világbajnoki övéért, ha nyerek, újra a nagy Michalczewskiről beszélnek majd az emberek.
– Van mit feledtetnie, hiszen González ellen nem igazán ment a boksz.
– Utólag már könnyű okosnak lenni, de talán nem kellett volna vállalni a találkozót. Négy héttel előtte beteg voltam, egy héttel előtte szintén. Nem tudtam rendesen felkészülni, ami egy jó bokszoló ellen nagy hátrány. Ráadásul González sokat szabálytalankodott, fejelt, nem találtam az ütéstávolságot, nem voltam pontos. Kívülről úgy tűnhetett, rosszul bokszoltam.
– Szomorú, hogy nem tudta beállítani Rocky Marciano rekordját? Végül is már csak ez az egy álma volt.
– Persze, az vagyok, de vegyük figyelembe, hogy a vereség három évvel korábban is bekövetkezhetett volna. Akkor is kikaphattam volna, és most senki sem beszélne erről a csúcsról. Nem volt szerencsés az elmúlt időszak menetrendje, túl sok volt a nehéz meccs. Jobb lett volna olyan ritmusban bokszolni, hogy két könnyű, majd egy nehéz mérkőzés, nekem viszont egymás után jött kétszer Hall, Harmon és González, közben pedig csak DeGrandis ellen volt könnyű meccsem. Ez négy nehéz csata, ráadásul köztük több szünetet is el tudtam volna viselni. De az én hibám is, hogy ilyen ütemben, ilyen ellenfelekkel bokszoltam.
– Az ön hibája is…
– …meg az Universumé is. Elvégre a csapat választ ellenfelet. Kohl úr (az Universum Box-Promotion tulajdonosa – a szerző) azt hitte talán, hogy menni fog. Ráadásul González ellen a bírók sem voltak jók, a mérkőzésvezető rosszul dolgozott, a pontozók a tengerentúlról érkeztek, egyáltalán nem éreztem, hogy hazai pályán bokszoltam volna. Sőt…

– Lélektanilag hogyan érintette a kudarc?
– Megviselt, ezt nem tagadom. De korábban megnyertem egy sor mecscset, igazi bajnok vagyok, vissza fogok térni a csúcsra. Ha valaki kilenc évig világbajnok, lehet egyszer rossz időszaka. Nekem most volt, majd kikecmergek belőle, és ismét a helyemre kerülök.
– Most egy klubtársának, Erdei Zsoltnak lehetősége van arra, hogy a WBO koronáját visszavigye Hamburgba.
– Csak sok sikert tudok kívánni neki. Zsolt jó bokszoló, szorgalmas, de még tapasztalatlan. Mindössze egy tizenkét menetes mérkőzést vívott, egy közép-szerű spanyol ellen, ráadásul úgy, hogy a végére nagyon elfáradt. Remélem, kihívóként nagyon motivált lesz, vigyáz González fejére, sikerül tiszta meccset vívnia. Láttam edzeni, tiszta szívből remélem, visszaviszi Hamburgba az övet.
– Ha valaki, ön biztosan tudja, mi lehet hatásos a mexikói ellen.
– Egyértelműen a közeli felütések. González sokszor hajol mélyre, ha az ember ilyenkor mélyről üt, könnyen fejen találhatja. Arra is érdemes figyelni, hogy amikor egyenest üt, utána a feje szabadon marad. Nagyon kellemetlen stílusú bokszoló. Kívülről komikusnak, már-már mulattatónak tűnik a mozgása, de borzalmasan nehéz ellene bunyózni. Tisztátalan a harcmodora, nem veti meg a szabálytalanságokat, sokat mozog, borzasztóan nehéz eltalálni. Én sem tudtam vele igazán mit kezdeni. Zsolt erős, gyors, technikailag képzett, jó kombinációkat ütő bokszoló, megoldhatja a feladatot. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy szerintem még tapasztalatlan. Nagy kérdés, miként birkózik meg az első világbajnoki címmérkőzés jelentette teherrel, illetve a rutinos mexikóival.
– Az esélyek?
– Hatvan–negyven a világbajnok javára. Nálam minden címmeccsen ez a kiindulási pont. De Erdei megoldhatja.
– Merne fogadni rá?
– Sohasem fogadok ilyenre. Bokszra nem is lehet, nem is szabad. Egy tizedmásodperc alatt eldőlhet minden, az addig győztesnek tűnő bokszoló egy ütéstől a földre kerülhet és kikaphat. Ez benne van, aki ezt a sportágat választja, annak együtt kell élnie ezzel a tudattal. Az ilyen mérkőzéseket lélektanilag is fel kell tudni dolgozni, és már megbocsásson, de itt látok némi problémát. Szerintem Fritz Sdunek edző hibázott, amikor az én vereségem után azt mondta, itt van Erdei Zsolt, ő lesz az én új világbajnokom. Félre ne értsen, én is bízom benne, de talán jobb lett volna, ha nem tesz rá azonnal ekkora lélektani terhet, hanem hagyja, hadd maradjon meg esélytelenebbnek. Talán jobb lett volna, esélytelenként mégiscsak könnyebb az embernek megvívnia élete első világbajnoki címmérkőzését. Talán le kellett volna venni róla ezt a nyomást. Szerintem hiba volt, hogy ez elmaradt, így nagyobb a teher Zsolton, ezt nehéz elviselni, több erőbe kerül, így nehezebb bokszolni. Ha esélytelen lenne, nem lenne vesztenivalója, így viszont van. Remélem, nem haragszik meg rám Fritz, ha azt mondom, nem biztos, hogy okos húzás volt a részéről.
– Mi történik, ha egyszer csak elfogynak az Universum világbajnokai?
– Ez nem fog előfordulni, már csak azért sem, mert hamarosan én is újra világbajnok leszek.
– És akkor újra elkezdi majd üldözni Roy Jonest? Korábban az volt az álma, hogy vele megmérkőzzön.
– A bokszban nincsenek álomellenfelek, csak álompénzek. Én nem Jonesról álmodtam, hanem arról a pénzről, amit ellene kereshettem volna. Rengeteg pénzről lett volna szó, dollármilliókról, évekig vártam rá…
– Úgy tűnik, hiába.
– Ez már a promoterek feladata. Megjósolhatatlan, tárgyalnak-e még erről a kérdésről, és ha igen, mi lesz a végeredmény. Ha őszinte akarok lenni, szerintem ennek a mérkőzésnek már lőttek. Szomorú vagyok, de összességében nem panaszkodhatom. Eddig szuperkarrierem volt. Negyvennyolc mérkőzést nyertem meg, csak egyszer kaptam ki, többségében kiütéssel diadalmaskodtam, két súlycsoportban is világbajnoki övet szereztem.
– Esetleg edzőként kamatoztatja majd a tapasztalatait?
– Azt hiszem, mindenkinek jobb, ha nem. Nem lennék jó edző, nincs türelmem, nem vagyok pedagógusalkat. Inkább a promoteri pálya vonz. Van egy Young Tiger nevű klubom, fiatalokkal akarok foglalkozni, és megígérhetem, évente legalább egy tehetséget adok a profibunyónak.
– Gondolom, nem ebből akar megélni?
– Á, ez csak hobbi. Nagyon sok munka vár rám, ha abbahagyom a bokszot. Van egy bevásárlóközpontom, adok-veszek, reklámokkal foglalkozom, törődöm az alapítványommal. Az ősszel indul a televíziós show-m, Hamburgban hetente egyszer fitneszbemutatót tartok, most hirtelen ennyi jut az eszembe. Higgye el, a visszavonulásom után sokkal kevesebb időm lesz, mint most!