Milyen a boksz? – Deák Zsigmond publicisztikája

„Nyisd ki a szemed, és csukd be a szád,
mert állcsúcson vág a homokzsák.
Az érveidre is kesztyűt húzz,
kinyújtanak, ha mellé nyúlsz.”

Az LGT együttes 1980-ban megjelent nagylemeze, a Loksi egyik slágere volt a Boksz című szám, amelynek zseniálisan többrétegű szövegét Sztevanovity Dusán írta. Nyilván azt gondolhatott mögé mindenki, amit akart, s ez – mivel az egyenes beszéd abban a történelmi érában nemigen volt ildomos – sok egyébbel hasonlóképpen történt. Ma más világot élünk, s kicsit átestünk a ló másik oldalára, már ami a megalapozatlan vélemények, hogy ne mondjam, parttalan hülyeségek megjelenítését illeti hivatalos és személyes fórumokon, de nem ez lenne a fő témánk, hanem a dal címe.„Nyisd ki a szemed, és csukd be a szád,
mert állcsúcson vág a homokzsák.
Az érveidre is kesztyűt húzz,
kinyújtanak, ha mellé nyúlsz.”

Az LGT együttes 1980-ban megjelent nagylemeze, a Loksi egyik slágere volt a Boksz című szám, amelynek zseniálisan többrétegű szövegét Sztevanovity Dusán írta. Nyilván azt gondolhatott mögé mindenki, amit akart, s ez – mivel az egyenes beszéd abban a történelmi érában nemigen volt ildomos – sok egyébbel hasonlóképpen történt. Ma más világot élünk, s kicsit átestünk a ló másik oldalára, már ami a megalapozatlan vélemények, hogy ne mondjam, parttalan hülyeségek megjelenítését illeti hivatalos és személyes fórumokon, de nem ez lenne a fő témánk, hanem a dal címe.

Bizony, a boksz, amelyben, ugye, a győztest is megverik, de ez már nem Sztevanovity-, hanem Csötönyi Sándor-féle bölcsesség. Az ökölvívásunk élén több mint két évtizedig álló elnököt tavaly áprilisban a sportág legutóbbi magyar csillaga, az amatőrként világ- és kétszeres Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes, profiként a WBO félnehézsúlyú vb-címét öt évig őrző és a WBC cirkálósúlyú övét is megszerző Erdei Zsolt váltotta. Mindössze három esztendő telt el 2014. tavaszi búcsúmérkőzése óta, hogy e fontos irányító pozícióba került, ami a feléje áradó bizalom mellett a sportág hazai „személyzeti gondjait”, emberi deficitjét is plasztikusan jelezte. Hiszen közte és Csötönyi között kiesett néhány nemzedék, amelyekben nem akadt rátermett, elhivatott jelölt erre a posztra, s Erdei bevallotta, részben kényszerből vállalta a megbízatást, túlzás lenne kiművelt sportvezetőnek titulálni.

„Itt jobb, ha ütsz, mint ha rosszat szólsz,
kemény légy, mint a Rolling Stones.
Kicsi fej jobb ide, mint a nagy,
a fej csak a célpont, az ököl az agy.”

Nos, Erdei „Madárnak”, ha megfigyelték, az LGT által ajánlottan tényleg kisebb a feje az átlagosnál (s nem a Rolling Stones a kedvenc bandája, inkább az olasz slágereket szereti), viszont nála okosabban kevesen bunyóztak a sporttörténetben. Az elnökösködésbe is próbál belerázódni, első éve a tapasztalatszerzéssel telt el. Közben a mieink nem lépték át a saját árnyékukat – s az Erdei-, Kovács Kokó-féle nagy generációét –, 2017-ben Harcsa Zoltán hozott egy szerény Eb-bronzot, a vb-n pedig mindhárom honfitársunk kiesett, összesen egy meccset nyerve. Az idén a nemzetközi szövetség (AIBA) átgondolatlan versenyrendszere következtében egyetlen világversenyt sem rendeznek, a sportág földalatti mozgalomként, az illegalitásban döcöghet tovább a ködbe vesző, meg sem fogalmazott célok felé.

Az előző AIBA-vezetőség ugyanis megbukott, a korábbi tajvani elnök, Vu Csing-kuo az eltiltása után novemberben lemondott, dollármilliós adóssághalmot hagyva hátra.

Az ébenfekete hajú, mindig mereven mosolygó Vu úr fő célja, az amatőr ökölvívás profikhoz közelítése – s közben a profi profit lefölözése – látványos kudarcot vallott, a hivatásosok világszervezetei nem engedték oda a húsosfazékhoz. A nyíltnak meghirdetett riói olimpián csak lézengtek a profik, nem róluk, hanem szokás szerint a pontozói csalásokról szóltak a hírek. Eközben az AIBA egyéni és csapatszintű félprofi ligái közül az APB rövid halódás után kimúlt, a WSB még tartja magát, január 27-én Dubaiban pedig rendkívüli közgyűlés próbálja rendbe tenni a szövetség, egyben a sportág renoméját. A fejétől bűzlik a hal, ugye, de egy teleizzadt bokszkesztyű sem ibolyaillatú…

„És titkold el, mikor neked is fáj,
és főleg ne sokat filozofálj.
Ha sohasem jön be a balcsapott,
sohasem vesz meg egy jobb csapat.”

A legutóbbi olimpiai érmünket (2000-ben Sydneyben bronzot) szerző Erdeinek, aki szintén ott lesz majd Dubaiban, ilyen válságos nemzetközi helyzetben kellene kormányoznia valamerre a magyar ökölvívás hullámvölgyben bukdácsoló hajóját. Hozott néhány jogosnak tetsző, de nehéz döntést – például a szinte csak papíron működő akadémiák támogatásának megvonása –, miközben a hazai szakszövetség által közzétett évindító interjújában bevallja, hiába vágyik rá, érmekben, helyezésekben mérve még nem köszön vissza eddigi munkája.

A magyar bunyó viszonylagos sikertelensége már csak azért is kínos, mert a kiemelt sportágfejlesztési program 2013 óta a ringre is rádöntötte a pénzeszsákot (a korábbi viszonyokhoz képest). Noha alapvetően nem a válogatott kistafírozása a legfontosabb cél, hanem a hátország megerősítése, az anyagiakkal fordítottan arányos eredményesség veszélyeztetheti a kivételezett státust.

Hátország: ez a bunyóban talán még égetőbb gond, mint másutt. Eleve kevesebb a jelentkező gyerek, közülük a többség a szabadidő eltöltésének XXI. századi könnyebb formáit választja, mintsem az élsportot, a „maradék” körében pedig a küzdősport, különösen az ökölvívás nem kimondottan divatos, s akkor még finoman fogalmaztunk.

Sosem űzték tömegek, s bár a korai kezdetekkor még úri huncutságnak számított, a forrását alapvetően mindig az alsóbb néprétegek adták, a társadalmi szövet felső régióiban egyre kevesebbeket szólít, hódít meg. Kerülgethetjük a forró kását, de ne tegyük, napjainkra ott tartunk, hogy a magyarországi cigányság a hazai boksz utánpótlásának fő forrása. Ezzel önmagában még nem lenne baj, de azzal már igen, hogy általános életkörülményei jellemzően tizenhat-tizennyolc éves korára a legtehetségesebb roma gyereket is elterelik a ring mellől. Az idei ifjúsági Eb egyetlen magyar érmét, egy ezüstöt hozó Bernáth István a hajdúhadházi cigánysoron – ahogy arrafelé mondják, a „vasúton túl” – mélyszegénységben él, s hiába elhivatott, hiába tehetséges, a sportágon belüli sorsa minimum kétesélyes: vagy megmarad, vagy nem.

„Ha kiállsz, a kínokat állnod kell,
oda az álmod, ha lefekszel.
Csak akkor nem baj, ha elalszol,
ha már a gong helyett harang szól.”

Mi lehet a megoldás, ami nem mutat túl az ökölvíváson? (Mert a szegénység felszámolása kevéssé a MÖSZ kompetenciája.) Az úgynevezett „hobbisták”, tehát a kedvtelésből, fitnesz céljából bunyózók ugyan néhány klub költségvetését kiegészítik, egyikük-másikuk még közepes profinak is elmehet, de belőlük nem lesz bajnok.

Erdei megemlíti egy székelyföldi akadémia létrehozását, amely bírja a kormány támogatását is, és ez jó ideának tűnik. Arrafelé még igenis kitörési pont a sport, s aki látott más sportágakban Kárpát-medencei összmagyar diákbajnokságot, az tudja, lelkileg, testileg mást, többet jelent egy erdélyi, felvidéki, délvidéki gyereknek focizni, kézizni, pingpongozni, birkózni, s igen, bunyózni is, mint az anyaországban. Ahogy Madár fogalmazott, erősíteni kell a végvárakat, amelyek annak idején a határt védték, most pedig a magyar sport, a magyar boksz előretolt helyőrségei, kitörési pontjai lehetnek. Persze csak megfelelő szakmai háttérrel. Az utóbbi években halódó edzőképzés kulcsfontosságú, ezen a téren is több generáció esett ki, nem véletlenül lett ifjabb Balzsay Károly szinte a ringből szövetségi kapitány.

Európai és ezen belül hazai sajátosság, hogy a profi ökölvívás az amatőrre épül, legjobbjaink (Kovács, Erdei, Balzsay, Kótai, Nagy János, a Bedák fivérek) a közelmúltbeli „aranykorban” is belevágtak a hivatásos létbe, miután letettek valamit az amatőrök asztalára. Ki többet, ki kevesebbet, de a sokat emlegetett rablásról szó sem volt, az akkor lett volna, ha korosztályos szinten működik az átáramlás.

Momentán Rácz Félix piacvezető istállóját is olyan, már amatőrben bizonyító bunyósok fémjelzik, mint a 2010-es Európa-bajnok Bacskai Balázs, valamint az olimpiai és vb-5., Eb-bronzérmes Szellő Imre. Az utóbbi legközelebb február 16-án lép ringbe, menedzsere okos húzása eredményeképp az orosz Gyenyisz Gracsov ellen, aki egyetlen profi vereségét mérte Erdei Zsoltra. Rácz annak idején a Kokót kiütő Julio Pablo Chacónt kétszer is ide tudta hozni Nagy Janinak, ha ez feleakkora siker lesz, mint amaz, már megérte. Kellenek is az ötletek, mert ő sem tud mással főzni, mint vízzel.

„Nana, nana, nana mit csinálsz?
Ha félsz, okosabb, ha odébb állsz!
Nyisd ki a szemed, és csukd be a szád,
nézd, repül, repül a homokzsák!”

Az LGT száma azzal kezdődik, hogy a mérkőzésvezető nyolcig számol, s azzal végződik, hogy tízig, tehát a kiütésig. Jobb lenne előbb felállni.