Ilyen a boksz – Thury Gábor publicisztikája

Noha nem elsősorban erről szól ez az írás, de ismét elharapóztak a szalonképtelenebbnél szalonképtelenebb megnyilvánulások a profi bokszban. Jó, a kemény öklök világában senki sem vár a sajtótájékoztatókon Kazinczy-díjas megszólalásokat, ám az utóbbi időben két, az átlagnál híresebb bunyós is az átlagosnál durvábban nyilatkozott. A Bokszvilágtanács (WBC) nehézsúlyú világbajnoka, Deontay Wilder a Dominic Breazeale elleni május 18-i, New York-i címmeccse előtt nem átallotta kijelenteni, hogy ő a legizgalmasabb nehézsúlyú ökölvívó, a többiek nem tudják azokat az izgalmakat szállítani, amelyeket ő. Ezzel még nem lenne baj – más kérdés, ha Wilder videón egyszer visszanézné a bunyóját, egyáltalán nem találná izgalmasnak… –, de azzal is fenyegetőzött, hogy ellenfele élete forog kockán, „nem tettem le arról, hogy egy holttest is legyen a mérlegemben”.

Tény, a profik világában a múltban sem voltunk híján a hajmeresztő kijelentéseknek, de az ilyen direkt utalás az ellenfél megsemmisítésére azért ritkaságszámba ment. S hihetnénk, hogy kirívó elszólásról van szó, de nem, az egykor szebb napokat látott, szintén amerikai Paul Malignaggi – a 38 éves sportoló kisváltósúlyban és váltósúlyban is volt világbajnok –, aki a közeljövőben az UFC szabálykeretei között az MMA-harcos orosz Artjom Lobovval küzd június 22-én, arra hivatkozva, hogy ellenfele korábbi megnyilatkozásaiban becsmérelte a sportágat, kijelentette. „Nem kíván az ember senkinek ilyesmit, hogy kómába essen vagy meghaljon, de hogy őszinte legyek, nem érezném magam rosszul, ha ez most tényleg megtörténne Lobovval, hiszen tiszteletlenséget mutatott az összes olyan család iránt, amelyet az ökölvívás miatt tragédiák értek.” Hogy Lobovval mi lesz, nem tudni, Breazeale mindenesetre túlélte a találkozást Wilderrel, más kérdés, hogy az első menet vége előtt a „Bronz bombázó” egy roppant jobbkezes ütésétől kifeküdt, aztán hiába tápászkodott fel, a mérkőzésvezető kiszámolta. A meccs előtti duma ugyanakkor felkeltette a WBC elnöke, Mauricio Sulaiman érdeklődését is, aki ugyan „futott” egy tiszteletkört, hogy hosszú ideje ismeri az amerikai világbajnokot, s tudja, nem olyan ember, mint amilyennek szövegelései alapján hinnénk. A prezident megállt egy ejnye-bejnyénél, pedig Wilder nem fogta vissza magát, ugyancsak a mérkőzés előtt azt is megjegyezte: korábbi ellenfele, Bernard Stiverne óta most érezte először, hogy szét akarja csapni vetélytársát. Való igaz, hogy 2017 novemberében szintén egy brooklyni gálán ugyancsak az első menetben végzett a kanadaival is.

A nehézsúly másik, szűkszavúsággal ugyancsak nem vádolható egyénisége, a brit Tyson Fury persze adja a lovat potenciális riválisa alá, kijelentve: Wilder villámgyors győzelmét várta, megtetézve azzal, hogy Breazeale sorsához hasonló jövőt jósolt Anthony Joshuának és Dillian Whyte-nak is. A 22 győzelemmel veretlenül álló brit Joshua június elsején lép a kötelek közé a nemes egyszerűséggel a Romboló becenévre hallgató Andy Ruiz Jr. (32 győzelem, egy vereség) ellen. A tét a Bokszvilágszövetség (WBA) és a Bokszvilágszervezet (WBO) és még két másik szervezet vb-öve, talán mondani sem kell, hogy a 2017-ben Vladimir Klicskót legyőző, s ezzel az ukrán óriást nyugdíjazó címvédő AJ az összecsapás esélyese. A Joshua mellett a Fury által emlegetett másik bunyós, Whyte július 20-án a kolumbiai Óscar Rivas ellen bokszol, aki 26 meccsén veretlen, ellentétben a brittel, aki 26 találkozóján egyszer ki is kapott – éppen honfitársától, Joshuától. Ám térjünk vissza Tyson Furyhoz. Nem tagadta, hogy Wilder a legkeményebb és legpusztítóbb erejű bokszoló a nehézsúlyú mezőnyben. Ám ne higgyük, hogy ettől az amerikainak hízott a mája, mert a brit rögtön hozzátette, a Gipsy King ellen veszített. „Wilder a világ második leggonoszabb embere, a Cigány király, azaz én utánam. Engem nem lehet legyőzni, sőt megérinteni sem.” Nos, ez legalább nem vérszomjas kijelentés, de Wildert még jobban felbőszíthette, mivel kettejük összecsapásán 2018 decemberében Fury nem győzte le, a mérkőzés döntetlen lett, ami azt jelentette, hogy a WBC világbajnokának, Wildernek nem kellett átadnia a trónját. És legutóbbi címvédése után legalább visszapofázhatott, hogy Tyson Fury meg aztán a legunalmasabb stílusú ökölvívó jelenleg. Lehet, de a brit volt az, aki 2015-ben véget vetett Vladimir Klicsko uralmának, igaz, a fiatalabb Klicsko fivér csak a 2017-ben Joshuától elszenvedett vereséget követően akasztotta szögre a kesztyűt.

S ha már Klicsko, felvetődik a kérdés: visszavonulásával felpezsdült-e a nehézsúlyú kategória vagy sem? Nos, amíg ott volt a mezőnyben, az volt a tét, hogy őt kell letaszítani a vb-trónról, más kérdés, hogy ez 2004 és 2015 között senkinek sem sikerült. Azt is hozzá kell tenni, a profi boksz megítélését az átlag szemében elsősorban a királykategória, azaz a nehézsúly történései befolyásolják. Ha érdekesek a küzdelmek, megnő az érdeklődés a többi súlycsoport iránt is, ez persze nem jelenti azt, hogy a szervezetektől és kategóriáktól független ranglistát nehézsúlyú öklöző vezeti. Mint ahogyan jelenleg sem, mert ugyan fentebb szó esett néhány bunyósról, ám a felhozatal annyiban változott Klicsko visszavonulása óta, hogy egymás közt osztják fel a világbajnoki öveket. A boxrec.com szerint a világ jelenleg legjobb profija a középsúlyú mexikói Saul Álvarez, mögötte a váltósúlyú amerikai Terence Crawford áll, az ugyancsak középsúlyú kazah Gennagyij Golovkin a harmadik, míg a nehézsúlyú ranglista vezetője, Joshua csupán hatodik ezen a listán, a többiek sehol: a nagyszájú Wilder, a nem éppen szent életű Fury sem található az első tizenötben, Dillian Whyte, Óscar Rivas, Andy Ruiz Jr. sem, sőt, Fury június 15-i ellenfele, Tom Schwarz is a futottak még csoportját erősíti. Wilder után a kategória nagymenői ugyan júniusban szorítóba lépnek, de nem sok esély van arra, hogy bármelyikük is veszítsen.

Pedig több ok is lenne, hogy éppen a nehézsúlyban legyenek jó meccsek: egyrészt itt a legnagyobbak a pofonok, ezért a „mindenki egy ütésre van a győzelemtől” mondásnak mély az igazságtartalma, másrészt az utóbbi idők tendenciája, hogy a súlycsoport az óriások csatáját hozza, Wilder és Fury harcában egy 201 és egy 206 centi magas emberhegy feszült egymásnak, s ez még érdekesebbé tette az összecsapásokat. Más kérdés, hogy a felek tudása nem mérhető a korábbi nehézsúlyú klasszisokéhoz. Jelenleg nincsen olyan formátumú bunyós, aki visszaállíthatná a kategória renoméját. Majd' negyed évszázaddal ezelőtt Evander Holyfield és Mike Tyson gyilkolta egymást a trónért, a régebbiekről ne is beszéljünk. Aztán következett Klicskóék uralma, mígnem 2015-ben jött Fury, aki olyan honfitársait követve lett világbajnok, mint Bob Fitzsimmons, Lennox Lewis, Frank Bruno, David Haye, a brit vonulatnál maradva őt követte Joshua. Amikor Fury Vladimir Klicsko legyőzése után mikrofont ragadott és feleségének elénekelte az Aerosmith I don't wanna miss a thing (Nem akarok lemaradni semmiről) című dalát, okkal hihettük, hogy mi sem maradunk le semmiről. Fury uralkodását vártuk, ám a brit a bunyó helyett az italt és a kábítószereket részesítette előnyben, annyira meghízott, hogy amikor két és fél év szünet után visszatért a ringbe, maga mondta, hogy „vágósúlyból” kellett fogyasztania, ám tény, hogy Wilder elleni küzdelme izgalmas volt, Fury kétszer is padlót fogott.

A súlycsoportot jelenleg Wilder, Fury és Joshua uralja, illetve ez úgy pontos, hogy kerülgetik egymást. A világ már várta a Wilder–Fury visszavágót, ám a brit az ESPN-nel és a Top Rankkel szerződve más irányt választott, igaz, Wilder már korábban aláírt egy három mérkőzésre szóló megállapodást. A felek persze egymást hibáztatják a visszavágó elmaradásáért.

Mi meg várjuk a revansot.

Ilyen a boksz.