A Főnök, a talentumok és az aratnivaló - interjú Pulay Vincével

Tartozom egy „szerelmi vallomással”. A Los Blancos a kedvenc csapatom a Pázmány Labdarúgó Ligában (természetesen a sajátomat leszámítva). Persze, nem vagyok régóta benne a körforgásban, nem ismerek minden csapatot, de több személyes mozzanat miatt sem szurkolhatok más együttesnek. Először is, hogy ne szurkolnék olyan csapatnak, melynek többsége nyíltan Real Madrid szurkoló? Másodszor! A legutóbbi, Vatamány Krisztivel készült interjúból kiderült, hogy csapatunk törzsszurkolói voltak a Los Blancos játékosai, s több esetben a statisztika készítésbe is besegítettek, köszönöm nekik. Harmadrészt, csak meg kell nézni a játékukat, dalol és táncol a labda, ha hozzáérnek. Személyes pechjük, hogy az első, általam is látott meccsükön a Vaskapu a földdel tette őket egyenlővé, de a másik három meccs, amit láttam, igazán szép esztétikai élmény volt számomra. Tényleg, mint a Real Madrid… (Itt szeretném megköszönni nekik az ezüstérmet, amit a szezon után adtak nekem az eddigi blogjaimért, jól esett ez a gesztus.) A Real brazilos fociját talán Pulay Vince játékán csodálhatjuk meg leginkább, akinek gyerekként Beckham volt a kedvenc játékosa – egy újabb madridi párhuzam. Mik a csapat tervei a következő szezonra? Mit csinál szabadidejében? Milyen szerepet tölt be az életében a hit, a család és a zene? Hogy került egy brazil favallába? Nagyon szerény, érdekes és szimpatikus interjú a Los Blancos házi gólkirályával, fogadjátok nagy szeretettel!

Hogyan alakult a Los Blancos?

A 2010-es gólyatáborban ismerkedtünk meg a srácokkal egy ottani esős focimeccsen, és egyből még ott helyben megbeszéltük, hogy úgy együtt fogunk benevezni a bajnokságba. (Személyes történetem, amit azóta sem értek, hogy azután a foci után Tóth Máté miért pont engem invitált meg a csapatába – amit nem fogadtam el - és miért nem a nálam szerintem ügyesebb későbbi csapattársaimat.) Aztán Gólya United néven beneveztünk és az első év után két bronzéremmel büszkélkedhettünk. De a 2 bronz után egy kis visszaesés történt, és már gólyáknak sem számítottunk, ezért határoztuk el, hogy új nevünk lesz. (Persze voltunk Post Gólya United is, de azért az elég izzadságszagú név volt.) 2012 januárjára lett meg tehát az új név, a Los Blancos. Egy alkalommal azt beszélgettük, hogy a csapatból majdnem mindenki a Real Madridot preferálja, illetve teljesen egyet értettünk abban, hogy nekik van a világon a legszebb mezük. Ugye szokták őket „blancóknak” becézni, és hát innen már csak egy hihetetlen „nagy” spanyol tudás kellett, hogy kitaláljuk az új nevünket. Igaz, az első félévben még úgymond nem hozott szerencsét az új név és mez, sőt osztályozót kellett játszanunk a bentmaradásért...

Úgy tűnik, a nehéz idők elmúltak, hiszen tavaly ősszel bajnokok lettetek, tavasszal pedig ezüstérmet szereztetek. Hogy értékeled az előző szezont?

Azt hiszem, hogy csak pozitívumokat tudok mondani, hiszen az egész csapatnak nagyon jól sikerült az előző két félév. Ez volt a csapat történetének eddigi legjobb éve. Az őszi kiírást megnyertük, a tavaszi félévben pedig nagy csatában alulmaradtunk a Vaskapuval szemben. Történt mindez úgy, hogy szeptemberben egy nappal a nevezés előtt még nem volt se kapusunk, se elég mezőnyjátékosunk. Hihetetlen egy év volt. Az új játékosok remekül beépültek a csapatba, a csapat összhang és egység sokkal jobb lett, végre összeértünk, és még az évközi sérüléseket is sikerült valahogyan megoldanunk. Volt ugyan tavasszal egy kisebb hullámvölgyünk: a tavaszi jogász kupa kissé fájó és megalázó volt, illetve a Pro Fac kupán is rossz érzés volt a döntőben rúgott gól nélkül kikapni, hiszen ilyen egész év során nem történt, majd a Vaskaputól a bajnokságban kiütéses vereséget szenvedtünk. De ami öröm volt az ürömben, hogy ezután a hullámvölgy után is sikerült felállnunk, bár a bajnokság elúszott ezzel a hullámvölggyel.

Szerinted miben múlt felül titeket a Vaskapu?

Legyünk őszinték: a Vaskapu már az előző félévben is talán érdemesebb lett volna a bajnoki címre. De ezzel nem azt mondom, hogy mi nem érdemeltük meg. Egy hihetetlenül komplett csapat az övék, minden poszton klasszis labdarúgójuk van, és a cseresoruk is hihetetlenül erős. Ráadásul van egy Marekük...:) Viszont a második félévben már úgy éreztem, hogy talán sikerült felérnünk az ő szintjükre, annak ellenére, hogy ezúttal ők voltak a győztesek, ők tudtak jobban koncentrálni, és nem volt olyan hullámvölgyük, mint nekünk. Egyénileg talán jobb labdarúgókból állnak, de csapatként mi már talán jobbak vagyunk. Ha jövőre is indulnának, szerintem már egyáltalán nem lehetne eldönteni egyértelműen, hogy melyikünk az esélyesebb a bajnoki címre. Nagyon remélem, hogy indulnak.

A legrosszabb meccsetek a szezonban alighanem a Vaskapu elleni visszavágó volt, személyes pechetek, hogy az volt az első meccs, amiről statisztikát készítettem. Na de melyik találkozóra emlékszel vissza legszívesebben?

Már nem igazán emlékszem pontosan a meccsekre, de az utolsó fordulóban 3 vagy 4 gólt rúgtam, és Lengyel Marcival azon versenyeztünk, hogy ki végez előrébb a góllövőlistán, és az utolsó másodpercben rúgott gólommal nyertem meg ezt a magáncsatát. Nagyot nevettünk rajta, hiszen azon a meccsen ő is jó sokat rúgott. Ráadásul a barátnőm is kint volt a meccsen. A legrosszabb valóban a Vaskapu elleni tavaszi második meccsünk volt, amin nagyon sok ember előtt sikerült alaposan leégnünk.

Mik a tervek, elvárások jövőre, terveztek-e erősítéseket?

Jövőre csak és kizárólag a bajnoki cím megnyerése lehet a célunk, illetve az évközi kupákon is jó lenne végre egy ezüstnél előrébb végezni. Tervezünk erősítést, hiszen a Marcinak nincsen cseréje gyakorlatilag, és nem jó, hogy őt nem tudjuk „rotálni”, mert ha ő elfárad, akkor nagy bajba kerül a csapat. Egy minőségi védő érkezése van kilátásban, aki mind emberileg, mind játéktudásban tökéletesen be fog illeni a csapatunkba. Én már nagyon várom az érkezését.

Hány éve játszol a Ligában, melyik szezonra emlékszel vissza a legszívesebben és miért?

Ez lesz a negyedik évem a Ligában, akárcsak az egyetemen. Nagyon szeretek itt játszani. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy miért az előző szezonra tekintek vissza a legszívesebben...:) Mind csapatban, mind egyénileg ez volt a legjobb szezonom. Sosem voltam egy „gólgyáros”, de most valahogy mégis sikerült felállnom a góllövőlista képzeletbeli harmadik fokára, amit természetesen nagyrészt a csapattársaknak köszönhetek.

Össze tudsz állítani egy csapatot azokból, akik ellen játszottál, s azokból, akikkel pályára léptél?

Akik ellen pályára léptem álomcsapatként az a komplett Vaskapu, plusz Bagó Balázs. Ő és Marek olyan játékosok, akik bármikor beférnének akár még a nagypályás magyar válogatottba is. Illetve Szakolczai Kristóffal ismerjük