Aki a pályán sem neveletlen hercegnő - interjú Vatamány Krisztinával

"Szeretek örömöt okozni másoknak. Nem szeretném búskomoran leélni az életem, hiszen egy van belőle, amit Fentről kaptam, és ezt meg kell becsülnöm." Nem neveletlen hercegnő, nem is vasember, görögkatolikus papcsaládból származik, fontos számára a hit és a család, s a labdával sem bánik ügyetlenül, sőt… Amikor a Központi Papnevelő Intézet és a Hittudományi Kar közös csapatával, a KPI-vel beneveztem Krisztit a Pázmány Labdarúgó Ligába (amiért kaptam hideget-meleget a „felsőbb hatóságoktól”, ezért is kényszerültünk névváltoztatásra szezon közben…), még nem gondoltam, hogy félévvel később a blogon, mint a harmadosztály egyik legnagyobb sztárjával beszélgethetek majd. Mi a véleménye a PLL-ről? Hogy értékeli a szezont? Melyik külföldi csapatnak szurkol? Miért fontos számára a hit? Mit gondolnak róla a csapattársai? Lapozás után következnek a részletek!

Kitől és mikor hallottál először a Ligáról? Hogyan kerültél be a Budapest Celtic (leánykori nevén KPI) csapatába?

Obbágy Lacustól hallottam először erről a bajnokságról, körülbelül egy évvel ezelőtt. Az első egyetemi félévem vége felé Lacus felvetette, hogy lenne- e kedvem csatlakozni, gyengíteni a csapatot hétfő délutánonként. Én rögtön igent mondtam annak ellenére, hogy fogalmam sem volt, hogyan alakul majd az órarendem. Jól alakult, hiszen szinte minden meccsen ott lehettem és játszhattam a Budapest Celtic színeiben - fizika előadás helyett, fizikai munkát végeztem…. Köszönöm még egyszer Lacusnak a lehetőséget, hogy a Pázmány Labdarúgó Ligában játszhattam.

Hajszálon, egészen pontosan két ponton múlt a feljutás, pedig a szezon előtt nem volt kitűzött cél az aranyérem. Hogy értékeled a csapat szezonját?

Úgy gondolom, hogy a kezdetekben nagyon nehezen tudtunk egy csapatként „működni”. Mivel nem igazán ismertük egymás játékát, gondolkodását. De szerencsére az idő, az együtt játszott meccsek megmutatták, hogy képesek vagyunk győzni, akár fordítani is. Sajnos azt tapasztaltam, hogy a mérkőzések végére eléggé elfáradtunk és kiengedtünk. Szerintem sokak számára emlékezetes, ahogy a KEVERTon ellen kikaptunk 3-0-s előnyről… Ennek ellenére elégedett vagyok, igazán jó szezonon vagyunk túl, jól teljesített a csapat. Természetesen a célunk az, hogy még jobbak legyünk, hiszen van hová fejlődnünk!

Kiss Ádám, a Smasszer elleni nyitómeccs és szoros vereségünk után azt mondta, hogy „egész jól játszik a mucika, de azért maradjon inkább a konyhában”. Már azon a meccsen sem játszottál rosszul, gólt is lőttél Ádámnak, de később még inkább vezéregyéniséggé, s a harmadosztály sztárjává váltál. Hogy esett a szurkolás, amit a lelátóról az első meccstől kezdve kaptál? Milyen érzések kavarogtak benned?

A szurkolás nagyon sokat jelentett nekem a meccsek alatt. Fantasztikus érzés volt, hogy nevemen szólítanak és bíztatnak. Olyankor jobban éreztem, hogy fontos tagja vagyok az együttesnek, s nem is lógok ki annyira a csapatból.

Melyik volt a legjobb és a legrosszabb meccsed a szezonban?

Az igazat megvallva, és visszagondolva a meccsekre tudom, hogy a szezon elején rúgtam egészen sok gólt. Viszont nem mondanám ezen meccsek közül egyikre sem, hogy akkor ment legjobban a játék. Hiszen azért tudtam több gólt rúgni, mert még új lány voltam, kevesebb figyelmet szenteltek nekem, és sokszor szabad utam volt a kapuig. Számomra az élvezetes meccsek mindig azok voltak, amikor érezhettem, hogy csapatunk összhangban van, és mindenki küzdeni, győzni akart. Nagyon kellemes érzés töltött el ilyenkor. A legrosszabb meccsem talán a szezon utolsó meccse volt, amin nem szerepelhettem egy Zh miatt… A viccet félretéve, nem igazán említenék olyan meccset, ami ne lett volna valami miatt jó. Hiszen minden egyes pályára lépés alkalmával tanultunk valamit.

Azt kaptad a Pázmány Labdarúgó Ligától, amit vártál?

Őszintén szólva, nem is igazán gondolkoztam előtte, hogy mit is várok ettől a bajnokságtól. Reméltem, hogy jó meccseket fogunk játszani, jó hangulatban. És ezt végül meg is kaptam teljes mértékben. Nagyon élveztem ezt a Ligát, a szezont.

Mesélnél nekünk a családodról, gyermekkorodról?

Tiszaújvárosban születtem, közel 21 évvel ezelőtt. Édesapám görögkatolikus pap, édesanyám zenetanár. Van három öcsém és két húgom, a legkisebb testvérem még csak 22 hónapos. Jelenleg Budaörsön élünk. Hangsúlyozom, hogy jelenleg, hiszen már megfordultunk pár helyen eddigi életem során. Gyermekkorom óvodás szakaszát Kisvárdán töltöttem, itt négy évig laktunk, majd általános iskola első négy osztályát Mezőladányban végeztem el. A következő években Újfehértóra jártam iskolába, hiszen megint csak elhelyezett minket püspök atya. Szerencsésnek érzem magam, hiszen egy nagyon jó osztályba kerültem, testnevelés tagozatosak voltunk. A gimnáziumi éveimet Miskolcon, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban töltöttem, kollégistaként. Meghatározó 4 év volt ez számomra. Jelenleg a Budapesti Műszaki Egyetem, műszaki menedzser szakán tanulok. Még csak egy évet húztam le, hála Istennek, sikeresen.

Említetted, hogy Újfehértón testnevelés tagozatra jártál. Innen származik a foci iránti szereteted, vagy más története van?

Valóban sokat jelentett az az időszak, az osztályunkban mindenki, fiú és lány egyaránt szeretett focizni. Persze, már kisebb lányként is focizgattam öcséimmel és édesapámmal, de valahonnan innen indult el a futball „pályafutásom”. Rengeteg versenyre jártunk, hetedikben Diákolimpiai 6. helyezettek, majd nyolcadikban, végzősként Diákolimpiai bajnokok lettünk. Miskolcon a foci művészetét fiúkkal tudtam művelni, itt sajnos már kevés olyan lány volt, aki hasonlóképpen érdeklődött volna a sport iránt.

Nem gondolkodtál azon, hogy komolyabb szinten focizz, s hivatásos női együttesben is kipróbáld magad?

Az igazat megvallva, már gyerekként is megfordult a fejemben, hogy komolyabban focizzak, de szüleimnek volt egy elképzelésük, amit nem igazán tudtam volna megváltoztatni. Nyugodtan focizhattam, de csak hobbi szinten. Nem akarták, hogy ez legyen a „szakmám”, szavaikkal élve „többre tartottak, mint hogy focista legyek”.

Már az valamilyen szinten kuriózum, hogy nőként ennyire szeretsz focizni, de az talán az Olvasók számára még meglepőbb, hogy nézni is szoktad, s a Barcelona a kedvenc csapatod. Fanatikus Real Madrid szurkolóként belül zokogok, de elárulod, honnan jött a katalánok iránti szereteted?

Ez egy fogós kérdés… Édesapám is szereti a focit, és mikor kicsi gyerekként néztük a TV- ben a meccseket, ő mindig nekik szurkolt. Rájöttem én is rövid idő elteltével, hogy nekem is tetszik ennek a csapatnak a játéka. Ronaldinho volt még anno a kedvencem. (Érdekes, hogy a családban Krisztin kívül édesapja és egyik húga a Barcának szurkol, három öccse viszont a Realnak – szeretek velük el clasicót nézni… A 22 hónapos kistestvére még meg sem született, de a Santiago Bernabeu ajándékboltjából már kapott tőlem egy Real Madridos cumit, csak hogy tudja, hol a helye…)

Össze tudsz állítani egy olyan nemzetközi válogatottat, amiben szigorúan maximum 3 barca játékos szerepel?

Nem lesz könnyű, de megpróbálom… Casillas – Lahm, Ramos, Hierro, Roberto Carlos – Iniesta, Zidane, Ronaldinho – C. Ronaldo, Ronaldo, Messi

Na, így már egészen más, túl súlyban a madridiak… Evezzünk kicsit más vizekre: mi leszel,ha nagy leszel?

Mikor kicsi voltam, mindig válaszolhattam azt, hogy felnőtt. Viszont be kell látnom, hogy már felNŐtt vagyok, így más válasz után kell kutatnom… Remélem, hogy 3 éven belül műszaki menedzser leszek, akár már egy állás papírral a kezemben. Nem vagyok nagyigényű, igaz?

Mi a kedvenc ételed és italod?

Kedvenc levesem a meggyleves, ahogy édesanyám készíti. Nyáron hidegen ez a legjobb! Amúgy szinte minden ételt megeszek, hiszen kollégista voltam… Kedvenc italom a víz és a tej. Az egyetemi előadások hatására szoktam rá a nagy vízmennyiségre.

Van kedvenc színészed és színésznőd?

Ez nem egy nekem való kérdés. Sajnos színésznők és színészek nevét nem igazán tudom megjegyezni, hiszen számomra a filmben alkotott kép fontos egy- egy szereplőről és nem az, hogy éppen ki játssza.
De ha már említenem kell színésznőket, akkor Anne Hathaway és Julie Andrews.
Színészként pedig Semir Gerkhan játéka még gyerekként nagyon megtetszett.

Van kedvenc filmed?

Régebben nagyon szerettem a Neveletlen hercegnőt, többször is megnéztem. Most nagy kedvenc a Vasember. Azt gondoltam, amíg nem láttam, hogy csak fiúknak érdekes, de tévedtem, tetszett.

Kedvenc könyved?

Ez egy nagy hiányosságom, hogy olvashatnék többet. De kislányként mindig is nagyon szerettem az úgynevezett piros pöttyös, lányokról szóló olvasmányokat.

Milyen zenét szeretsz?

Zene terén szinte mindenevő vagyok. Bár a kemény rock nem áll a zenei világomhoz közel… Mostanában sokat hallgatok Kowalsky meg a vega és Ismerős Arcok számokat.

Kedvenc történelmi személyed?

Talán Mátyás király.

Mi a hobbid?

Nagyon sok mindent szeretek csinálni szabadidőmben. Élvezem az otthonlétet a családommal, nagyon szeretek természetesen focizni. Viszont sokszor nincs ehhez elegendő ember, így rászoktam a futásra, amit szintén lelkesen csinálok. Zongorázni is szoktam kedvtelésből, mostanában sütni, főzni is besegítek édesanyámnak. Olykor barátaimmal találkozok, beszélgetek.

Álmaid országa és városa?

Kedvenc országom Spanyolország. Még soha sem voltam, de mindig is el szerettem volna jutni oda, már csak a foci őrület miatt is. Képek alapján vonzó… Kedvenc városomnak pedig Bécset választanám pillanatnyilag. Nagyon szép, rendezett, sok érdekességgel, parkokkal teli város.

Van férfiideálod?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy vannak tulajdonságok, melyek fontosak számomra egy férfiban. Rendelkezzen az alap erkölcsi normákkal (pl. őszinteség, tisztelet, felelősségtudat). Ne beszéljen csúnyán, engem kifejezetten zavar, ha egy társaságban folyamatosan trágár szavakat használnak az emberek. Legyen sportos, illetve az sem negatív, ha van hitélete.

Mi a három legfontosabb dolog az életedben?

Hűha… Ez egy nagyon elgondolkodtató kérdés… Nem szeretnék sorrendet állítani, egy szintre szeretném őket helyezni. Család, Isten kapcsolat, barátok.

Ha lenne három kívánságod mit kérnél?

1. Azt kérném, hogy egy boldog, egészséges nagy családom lehessen majd a jövőben.
2. Minél hamarabb felépüljön a budaörsi templom és parókia.
3. Az emberek ne veszekedjenek, békében éljenek.

Van életmottód?

Nem igazán. Viszont egy mondást nagyon magaménak érzek. ”Ami nem öl meg, az megerősít.”

Üzensz valamit a PLL- nek és az olvasóknak?

Köszönöm ezt az évet, a szurkolóknak a bíztatást, és kívánom, hogy a jövőben is legalább ilyen jó hangulatban teljenek a meccsek, és mindenkiben maradjon meg a foci szeretete. Köszönet Lacusnak az eddigi blogjaiért! Igazán szép és megtisztelő, jó érzés, hogy hétről hétre kapunk tőle összefoglalót a heti futballeseményekről, illetve a PLL történéseiről is rendszeresen beszámol.

Miből lesz a cserebogár... Megtaláljátok?

Görögkatolikus papcsaládban nőttél fel, így adódik a kérdés: mit jelent számodra a hit, a vallás?

A biztos pontot, amit soha senki nem tud tőlem elvenni. A hovatartozást is jelenti, hiszen jó tudni, érezni, hogy a Jóisten mindig velem van, bármit is cselekedjem. Ő egy igaz barát.

Mit jelent számodra a család, a nagycsalád, a sok rokon?

Lehet, furcsának tűnik első hallásra, de az életem értelmét jelentik. Hálás vagyok, hogy egy egészséges, boldog és nagycsalád tagja lehetek, akikre mindig számíthatok.

Állandóan mosolyogsz. Miből sugárzik a derűd, az életvidámságod, a pozitív hozzáállásod?

Úgy gondolom, a mosoly az arcomon egy talentum, amit a Jóisten adott nekem, mikor megszülettem. Szeretek örömöt okozni másoknak. Nem szeretném búskomoran leélni az életem, hiszen egy van belőle, amit Fentről kaptam, és ezt meg kell becsülnöm. Ki szeretném használni, hogy minél több boldog pillanatot okozzak, és én is boldog legyek!