Csak remélni lehetett, hogy a Vlagyimir Kramnyik és Viswanathan Anand nevével fémjelzett párosmérkőzés szombati játéknapján Leónban már küzdelmesebb partikra kerül sor, mint amilyenek pénteken voltak, akkor ugyanis két nem túl izgalmas döntetlen született. Szerencsére a felek nem gondolták úgy, hogy továbbra is békésen sakkoznak.

Idős öttusázó nem öreg öttusázó. Eddig is tudtuk, hogy például a sakkozás kortalan sportág, hiszen megfelelő szellemi állapotban akár 70-80 évesen is lehet tologatni a bábukat, ám az Európa-bajnokságon az is többször bebizonyosodott, hogy a fizikailag jóval megterhelőbb öttusát is sokáig lehet művelni  már ha valaki rajong ezért a sportágért.

"Egészen világosan fogalmazok: ha nem lenne egy Oliver Kahnunk, akkor már régen otthon lennénk. A szaúdiak elleni meccstől eltekintve valahogyan mindig továbbmanővereztünk, de abból nem sül ki jó, ha így folytatjuk. Nem szabad mindig arra építeni, hogy majd Olli megoldja. Úgy véd, mint egy igazi világbajnok, de támogatást kell kapnia a csapattól." Nyilatkozta a Császár, azaz Franz Beckenbauer.

Újfent kizöldült a Fradi-pálya környéke, hiszen vagy hatvan litván szurkoló énekelgetett talpig zöld-fehérbe öltözve a kocsmában. Nekik volt okuk a jókedvre, ám a kispestieket komoly problémák foglalkoztatják: lehet hogy megszűnik, vagy csak az amatőrök között indulhat csapatuk. És bár utóbbi a jobbik eset, ez sem kifejezetten jó&

Magyar győzelemmel kezdődött az Európa-kupa első osztálya A-csoportjának küzdelme a szlovákiai Besztercebányán. A kalapácsvető Annus Adrián, az első biztonsági dobását (76.80) követően a második sorozatban 81.81 méterrel idei legjobbját érte el, majd egy rontott kísérlet után, negyedikre ismét 81 méter fölé (81.28) repítette a szert. Mégsem volt elégedett.

Németország és Brazília ott van az elődöntőben. Erre senki sem kapja fel a fejét, hisz a Nationalelf és a selecao is tizedszer jutott el a legjobb négyig. A két régi harcossal szemben az ellenpontot Dél-Korea és Törökország jelenti. Ôk újoncok, mi több, a koreaiak kontinenséről, Ázsiából még egyetlen csapat sem jutott ilyen messzire a labdarúgás legnagyobb seregszemléjén.

Az biztos, hogy Medgyesi László, az Újpest védője soha nem felejti el 2002. április 20-át. A lila-fehérek azon a szombat délutánon a Debrecen vendégeként léptek pályára, Medgyesi azonban alig több, mint negyedórát töltött a gyepen, a 16. percben, egy ártatlan szituációban érkezett meg mögé a hazaiak játékosa, Bajzát Péter, és akkor megtörtént a baj...

Előreléptek? Ha a DVSC egy évvel ezelőtt a bajnoki tabellán elfoglalt helyezését vesszük alapul, akkor igen. A Loki a 20002001-es szezont a tizenegyedik helyen fejezte be. Igaz, a kiesést érő pozíció ellenére a piros-fehérek a következő idényt is az élvonalban kezdhették, amit a második vonal bajnokságát megnyerő, ám az első osztály anyagi terheit vállalni nem tudó BKV Előrének köszönhettek.

A románok bő keretét tanulmányozva kiderült: csak a brazil Minasban röplabdázó Pirv nem jött el a sztárok közül, míg a többi menő, így az Olaszországban légióskodó kvartett tagjai, Trombitas, Butnaru, Turlea és Corjeutanu is készen állt arra, hogy idegenben is legyőzzék a még diadal nélküli magyar válogatottat.

Soha nagyobb sanszot!  gondolhatták az Ibériai-félsziget nagyobbik részén a meccs előtt. A negyeddöntők mumusával megbirkózni hosszú ideje képtelen spanyol válogatott elől a sors eltakarította a legnagyobb riválist, Olaszországot, így óriási lehetősége nyílt rá, hogy  1950 óta először  bejusson a legjobb négy közé.

Nem kell különösebben éles szem azt megállapítani, hogy az angolok hihetetlenül csalódottak voltak a péntek délutáni, braziloktól elszenvedett vereség után. A legegykedvűbbek a szurkolók voltak, Tokió felé utazva a sinkanzenen többször elénekelték azt a nótát, amely arról szól, hogy angolok maradnak, amíg csak meg nem halnak, és erre büszkék is maradnak, ám arra a kérdésre, hogy nem szomorúak-e, csak legyintettek.