Több mint egy klub? – Csurka Gergely publicisztikája

Az ablak zárult, most néhány napig az lesz a sláger, ki csinálta a legjobb boltot, és ki bukta a legnagyobbat – már különösen ott, ahol igazán érintve vannak futballcsapatok és szurkolóik (mi inkább úgy vagyunk ezzel az átigazolási ablakkal, hogy kintről lessük sóvárogva, mint mulatoznak odabent gazdagék). Az biztos, hogy az utolsó napon a Barcelonának sikerült végérvényesen közröhej tárgyává válnia: azért az bizonyos értelemben már-már művészet, hogy a Suárez, Messi, Griezmann trió távozása pontosan nulla egész nulla euróval hizlalta a kasszát (jó, a két éve 120 millióért szerződtetett francia kölcsönbe ment/tért vissza az Atlético Madridhoz, a katalánok azonban itt és most, amikor nemhogy a fenekük látszik ki a nadrágból, de hovatovább már gatyájuk sincs, pont semennyit sem kapnak érte, maximum a gázsiját spórolják meg). Arrafelé a szlogen ugye az, hogy több mint egy klub. És tényleg: kretén idióták gyülekezete, legalábbis a vezérkar, elsősorban az előző, de akkor is. Barcelona kultúrváros, okos és kreatív emberek lakják, nem az a klasszik balkáni kupleráj, szóval nehezen hihető, hogy képtelenség volt megakadályozni, netán lelassítani az ámokfutást.

Mert ez Covid nélkül is az lett volna, legfeljebb később csapódnak úgy a falnak, mint most. Aztán ott van az ellenpont, a Paris SG, ahová ingyen gyűjtöttek be egy rakat sztárt Messivel az élen, igaz, a nekik folyósítandó fizetések már egy más kategória, sőt, univerzum. Plusz a hírek szerint most már tényleg ott tartanak, hogy a csillagos eget, továbbá néhány később felfedezendő naprendszert is odaígérnek Kylian Mbappénak, csak hosszabbítson.

És persze mindeközben magabiztosan mosolyognak: nem, ők nem szegték meg a pénzügyi fair playt, sosem tennének ilyet, még a gondolatától is irtóznak.

Irtó rendesek, tehetjük hozzá, igazi gentlemanek klubja ez a párizsi, igazából az az érthetetlen, hogy Nasszer al-Kelaifi klubfőmogul miért nem lovagol végig hetente legalább egyszer egy hófehér paripán a Champs-Élysées-n. És különben is – most éppen tényleg nem sértettek semmiféle szabályt. Hangsúlyozandó: most. Nem. Sértettek. (Hogy korábban miként sikerült összebűvészkedni a könyvelést a Mbappé-féle 145 és a Neymar-féle 222 milliós átigazolás után... Mindenesetre hiába próbálták őket tetten érni.) Szóval a Messi (Donnarumma, Ramos, Wijnaldum)-féle szerződést a létező legtisztább kezek gépelték, majd írták alá a PSG részéről, senki sem fog a körmükre nézni, hiszen az UEFA épp mostanság pihenteti a szabályozás legkeményebb pontjait, mert hát ugye a világjárvány... Emiatt a francia szövetség máskor igen morózus financiális őrkommandója is engedményeket tett a liga csapatainak, ami hogy, hogy nem, épp a PSG-nek jött kapóra leginkább.

Jó kérdés, hogy keressünk-e összefüggéseket. Elvégre a francia bajnokság nemzetközi tévés jogait a Bein Sports birtokolja, pontosabban fizet értük egy szabad szemmel is jól látható summát – és hát a sportcsatorna tulajdonosa éppenséggel a Bein Media Group, amelynek vezére... Hát, igen, al-Kelaifi őurasága.

Ah, persze, míg el nem feledem, a katari nagymogul tagja az UEFA végrehajtó bizottságának (egy ázsiai az európai szövetség vezérkarában, ez azért szódával sem megy el annyira könnyen), azon az alapon, hogy ő lett az európai klubcsapatok szövetségének (ECA) elnöke. (Elődje, a Juventust vezető Andrea Agnelli a 48 órán belül igen látványosan összeomló Szuperliga-puccs után megszűnt szalonképes tárgyalópartnernek lenni.) Mindez azért elsőrangú, mert az UEFA a pénzügyi fair play különféle szabályozóiról melyik szervezettel is egyeztet elsősorban? Ön nyert, kedves játékosunk, igen, az ECA-val (választhat, elviszi a pénzmosógépet, vagy megy tovább).

Elvben csupán mellékszál, hogy al-Kelaifi a jövőre esedékes katari futball-világbajnokság szervezőbizottságának is az egyik legfontosabb tagja, márpedig ez az az esemény, amellyel hazája végképp be kíván vésődni milliárdok emlékezetébe mint jó házigazda, turisztikai desztináció meg minden más – hogy ne csupán a földgáztól függjenek, és ne a méretük alapján számítsanak globális szereplőnek, hanem az irdatlan gazdagságuk és a különböző csatornákon érvényesített befolyásuk révén. A leginkább előretolt helyőrség a Paris SG, amely immár Messivel tündökölhet (és nyerhet talán BL-t valahára), a géniusz pedig nyilván még inkább kiaknázható lesz argentin válogatottként is 2022 telén, amikor Katar nagyszerűségét kell majd hirdetni.

Nos, így mutat megannyi véletlen történetesen egy irányba – jelzem, komoly futballszakértők most már azt pedzegetik, hogy összességében az sem kizárólag néhány idióta klubvezér sara, amiért a Barca idáig süllyedt. Elvégre ott ugye még a tagság a klasszikus tulajdonos, azaz nem jöhetnek öbölmenti milliárdosok – ahová viszont mehetnek, ott különböző machinációkkal megtámasztva olyan költekezést csaphatnak, ami brutális pénzügyi versenybe kergeti a többi riválist (a PSG-t szekérderéknyi cég támogatja, meglepetésre mind katari, és az összesnek van központi kötődése, azaz gyakorlatilag a katari államé a csapat, és az is pumpálja bele a milliárdokat a holdudvaron keresztül). Ha van egy jó edződ, koncepciód, normális klubvezetőid, akkor ezzel lehet egy ideig versengeni a pályán (Bayern, Liverpool), illetve a klubházban is (azaz a pénzügyi fair play keretein belül maradva), ám épp a Barcelona esete példázza, hogy egy idő után nagyon durva csapdahelyzetbe lavírozhatja magát az, aki igyekszik állni a versenyt, hogy megfeleljen a milliós szurkolóbázis elvárásainak, a tradícióknak, katalán büszkeségnek, miegymásnak. Rendben, a folyamatot durván felgyorsította Bartomeu elnök üvöltő alkalmatlansága, no de a vége mégiscsak az, hogy... Messi már az árakat felhajtó katariaké. Ráadásul csupán a sajtótájékoztatón összekönnyezett szalvetta maradt örökség gyanánt Barcelonában, bár még annyi eszük sem volt, hogy ők tegyék el, így más bocsátotta árverésre; szóval ingyen ment el, s vele beszakadt a mezeladás, sőt még a bérletesek is tízmilliós nagyságrendű veszteséget okoznak, mert nem kíváncsiak a varázsló nélküli gárdára.

Azt nem mondom, hogy ez valamiféle mesterterv része lett volna, részben mert Messi könnyei – legalább – őszintének tűntek, részben mert al-Kelaifi talán mégsem akkora sakkjátékos, hogy a Barca teljes ledarálása árán jusson hozzá a koronagyémánthoz. Az viszont tény, hogy míg a spanyol szabályok lehetetlenné tették Leo megtartását, azon regulákat, amelyekre a katarinak akár befolyása is lehetett, éppen Messi szerződésének lejártakor pihenteti az UEFA és a francia szövetség – persze szigorúan a pandémiára hivatkozással.

Hiába no, vannak, akik mindig a napos oldalon járnak. Első ránézésre ez egyébként Katarban nem feltétlenül előny (nyáron ötven fokban), ám ne feledjük, ha például az Aspire Akadémián sétálgatunk (az első igazán nagy dohai sportberuházás), bármikor behúzódhatunk az árnyat adó lombok alá, és még a legvadabb hőségben is madárcsicsergés fogad majd – ami az ágakra szerelt apró hangszórókból megy megállás nélkül. Mert kerül, amibe kerül, idilli képet kell mutatni, a lehető legjobbat, mindig, mindenből, mindenhol. Messi tökéletesen passzol – ebbe a vízióba is. A leginkább megátalkodottak néhány napja Ronaldót is mellé képzelték, de szerencsére a romantika nem veszett ki teljesen az elitfutballból sem, úgyhogy C. inkább hazatért Fergie papához Manchesterbe.

Párizsban viszont a pénz az úr, a romantika a Szajna-parti lépcsőkre korlátozódik (ha egyáltalán). Apropó, ha emlékszünk még, a Messi-féle bejelentés kapcsán Karl-Heinz Rummenigge, a Bayern korábbi főnöke tett egy kritikusabb megjegyzést, hogy most már tényleg komolyabban kéne venni a pénzügyi fair playt... És ennyi. Ahhoz képest, amit egy valóban szigorúan gazdálkodó német klub tekintélyes képviselőjétől várna az ember tirádában, elvégre mégiscsak az egyik legnagyobb európai riválisról van szó... hát, mondjuk úgy, hallatta a hangját, de csak kicsit, és egyszer, és azóta semmi. Oh persze, itt is akad zárójel: Rummenigge al-Kelaifi helyettese az ECA-ban, továbbá egy katari cég történetesen a Bayern kisebbik mezszponzora.

Van még kérdés?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!