Joan Laporta újbóli elnökké választását sokan nagy várakozással fogadták Barcelonában. Mint ismert, a katalán ügyvéd 2003 és 2010 között már betöltötte a pozíciót. Az biztos, hogy az azóta eltelt idő némileg szépített tevékenysége megítélésén – akkor szintén nehézségekkel teli időszak után érkezett –, érája vitathatatlanul sikeres volt a trófeák száma alapján, talán ezért is tekintenek rá most egyfajta megváltóként. Regnálása azonban így is ellentmondásos időszak volt, amelyet a diadalok mellett intrikák, botrányos események jellemeztek, korábbi szövetségesei is ellene fordultak, nem beszélve arról, hogy rögtön fő kampányígéretét sem sikerült teljesítenie.
Sorozatunk első részében a megválasztásáig vezető időszakot vizsgáljuk meg, a másodikban elnökségének hét évét, a záró, harmadik fejezetben pedig visszatérését és a rá váró feladatokat vesszük számba.
A Barcelonát Joan Laporta feltűnésekor Josep Lluís Núnez vezette, akinek 1978-tól 2000-ig tartó elnöksége huszonhét trófeát eredményezett. Hozzá köthető a La Masia nevű „tehetséggyár” elindítása, ő nevezte ki a klub újkori filozófiájának atyját, Johan Cruyffot vezetőedzőnek. Vaskalapossága, Cruyff későbbi menesztése azonban megosztotta a szurkolótábort, a kilencvenes évek második felében pedig egyre kevesebb sikert ért el és egyre nagyobb adósságot halmozott fel a klub.
JÁTÉKOS | HONNAN ÉRKEZETT | MIKOR | MENNYIÉRT | BARCA-MECCSEK/GÓLOK |
KEIRRISON | Palmeiras | 2009 | 14 millió euró | 0/0 |
Nemcsak Laporta elnökségének, a Barcelona történetének egyik legrosszabb igazolása. A brazil „csodagyerek” 2009-ben 14 millió euróért érkezett a Palmeirastól. A katalánok mezét egyszer sem öltötte magára, ötéves szerződését végig kölcsönben töltötte, de sehol sem tudta megvetni a lábát, a most 32 éves támadónak a transfermarkt.de szerint nincs klubja. | ||||
Zlatan IBRAHIMOVIC | Internazionale | 2009 | Samuel Eto’o + 45 millió euró | 46/22 |
Ha góljai számát nézzük, még nem is elbaltázott átigazolás. De Lionel Messi miatt Ibra nem játszhatott a neki ideális poszton, életrajzi könyve szerint Messi állandó nyomást gyakorolt Josep Guardiolára, hogy őt játszassa középen. Az ügylet pénzügyileg is óriási baklövés volt, a katalánok Samuel Eto’ót és még 45 millió eurót adták Ibráért, aki egy idény után távozott | ||||
HENRIQUE | Palmeiras | 2008 | 8 millió euró | 0/0 |
A brazil védő ötéves szerződést kötött a katalánokkal, ám végül egy tétmeccsen lépett pályára. Négy idényt kölcsönben töltött, majd egy évvel megállapodásának lejárta előtt a Barca elengedte. Utána a Palmeirasban is voltak jó évei, a Napolival Olasz Kupát nyert, de a Barcelonának sem szakmailag, sem gazdaságilag nem érte meg a szerződtetése. | ||||
Aljakszandr HLEB | Arsenal | 2008 | 17 millió euró | 36/0 |
Az Arsenalban alapembernek számított és ugyan első idényében bajnokságot, Bajnokok Ligáját és Spanyol Kupát nyert a Barcában is, leginkább csak beugrószerepet kapott. Később viszont még azt sem, és több kölcsönjátékot követően 2012 januárjában közös megegyezéssel szerződést bontott a klubbal. | ||||
Dmitro CSIHRINSZKIJ | Sahtar Doneck | 2009 | 25 millió euró | 14/0 |
Rendkívül drága igazolásnak számított, ráadásul egy év elteltével 10 millió euróval kevesebbért vissza is tért a Sahtarhoz. Első idénye felejthető volt, de Josep Guardiola így is megtartotta volna. Ám a Laportát váltó Rosell szerint az elődje által felhalmozott tartozás miatt el kellett adni. |
Nem sokkal a választás előtt, 2003 júniusában Laporta és az egyik leendő alelnöknek kijelölt Sandro Rosell ezért összehívta a média képviselőit a Passeig de Grácia sugárúton lévő kampányközpontba és nagy bejelentést tett: megegyeztek a Manchester Uniteddel David Beckham átigazolásáról – már ha ők nyerik meg az elnökválasztást. Rosell ezután hosszas PowerPoint-előadásban ecsetelte, hogy a szakmai előnyök mellett milyen pénzügyi hozadéka lesz majd az angol világsztár érkezésének.
A bejelentést talán túlzás lenne arcátlan hazugságnak nevezni, mert a United állítólag valóban elfogadta Laportáék ajánlatát, de akkor már hetek óta azt pletykálták, Beckham a Real Madrid játékosa lesz, és később ő maga is megerősítette, esze ágában sem volt a BL-ről lemaradó, évek óta semmit sem nyerő Barcelonához szerződni.
Az állítást ugyan sokan kétkedve fogadták, mégis hatalmas lökést adott az elnökjelöltnek. „A Beckham-bejelentésnek köszönhetően megelőztük az ellenfeleinket – idézte a későbbi igazgatósági tag Marc Inglát a Barcelonáról írt könyvében Graham Hunter. – Lendületbe jöttünk. Hitelesnek tűntünk, a szurkolók úgy látták, ezek az emberek valóban képesek elmenni Manchesterbe és leigazolni egy rocksztárt.”
Bár csak formaságnak tűnt, Beckham ezen a ponton hivatalosan (vélhetően) még nem egyezett meg a madridiakkal, így nyilvánosan nemigen cáfolhatott. De Florentino Pérez, az ősi rivális Real Madrid elnöke két elejtett mondattal vagy egy megfelelő újságíró fülébe súgott információval könnyedén leránthatta volna a leplet a barcelonai ígéretről, mégsem tette meg, pedig ezzel meg is torpedózhatta volna Laportáék kampányát. Hogy miért nem tette? Ma sem tudjuk. Ingla így magyarázta az említett könyvben: „Sandro Rosell főszerepet játszott ebben az ügyben, szerintem sokat segített, hogy ő jó kapcsolatot ápolt Florentino Pérezzel. Gyakorlatilag félig kötötték meg az ügyletet, de a háttérben Sandro kézben tartotta a játszmát.”
A kocka el volt vetve, 2003 júniusában Joan Laporta lett a Barcelona történetének 38. elnöke, a Real Madrid pedig néhány nappal később bejelentette David Beckham szerződtetését.
A koronát sikerült megszerezni, a következő feladat a klub rendbetétele volt.
Na meg kellett egy sztár.
(A következő részben: A „cruyffi álom” beteljesülése)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. április 17-i lapszámában jelent meg.)