Tottenham-Chelsea-Gomes: 1-1-1

Igen, háromszereplős volt a meccs - futball-történeti kuriózum. Gomes mindkét csapat számára hatalmas szolgálatokat tett. Valamit hagy szögeljek már le itt az elején: a brazil kapusnak volt három megmagyarázhatatan hibája. Hatalmas hibák voltak, amiket ritkán lehet hozzá hasonló képességű kapusoktól látni. Ezen túl, bár voltak szép védései, a mai meccsen nem mutatott be földöntúli bravúrokat (a tizi hárításának terhét ő hozta saját magára, szóval azt nem számítom ide), de ne egy ilyen szerencsétlen félidő alapján ítéljük meg drága Heurelho barátunkat. Ettől függetlenül, ha személyes felelőst kellene keresni a két pont mostani elvesztéséért, akkor ő lenne az egyértelmű jelölt.Igen, háromszereplős volt a meccs - futball-történeti kuriózum. Gomes mindkét csapat számára hatalmas szolgálatokat tett. Valamit hagy szögeljek már le itt az elején: a brazil kapusnak volt három megmagyarázhatatan hibája. Hatalmas hibák voltak, amiket ritkán lehet hozzá hasonló képességű kapusoktól látni. Ezen túl, bár voltak szép védései, a mai meccsen nem mutatott be földöntúli bravúrokat (a tizi hárításának terhét ő hozta saját magára, szóval azt nem számítom ide), de ne egy ilyen szerencsétlen félidő alapján ítéljük meg drága Heurelho barátunkat. Ettől függetlenül, ha személyes felelőst kellene keresni a két pont mostani elvesztéséért, akkor ő lenne az egyértelmű jelölt.

Amúgy őszintén szólva jogosnak tűnik az iksz. A Chelsea sokkal többet birtokolta a labdát, és bár ziccerig egyszer sem jutottak, voltak helyzeteik és azzal kecsegtető szituációk is bőven. Igaz nekünk talán több volt a közvetlen helyzetekből, de sokszor nagyon magunkra húztuk Essienéket. A sors fintora, hogy Drogba gólja egy, a védelemből előrevágott labda következményeként született és nem a Chelsea majdnem folyamatos nyomásgyakorlásának hatására esett.

Szokás szerint kifejezetten izgalmas és szórakoztató meccset játszottunk (összefoglaló itt). A középpálya közepét nagyrészt átadtuk a vendégeknek (a vezetés után pláne), de ez nem is volt meglepő hiszen a Chelsea az Essien-Mikel-Ramires hadosztályt vonultatta fel a mi Modric-Palacios tengelyünkkel szemben. Egyébként úgy tűnt, hogy a csapat a Chelsea-Arse meccseken sokszor megcsodált taktikát alkalmazza, miszerint átadjuk a területet az impotens ellenfélnek. És eredményre is vezethetett volna a módszer, ha Gomes nem kezd bele egy lombikbébi-programba.

Bale és Lennon a szokásosnál jóval több ellenállásba ütköztek a széleken (a wales-i esetében az ütközés szó szerint értendő) ill. akkor is, ha középre kalandoztak. Ezért elismerést érdemel a Chelsea, viszont távolról sem tudták teljesen kikapcsolni a támadórészlegünket. Rengeteg esélyünk volt, hogy tegyünk egy-két gólt a korán megszerzett előnyhöz. Különösen bosszantó volt, hogy háromszor is a mi játékosunk elé pattant a labda a tizenhatos közvetlen előterében egy-egy rossz Chelsea-felszabadítás után, de mi egyszer sem tudtuk ebből kaput eltaláló lövést produkálni... Modric esetében ez különösen ideesítő, hiszen tudjuk, hogy ilyen távolságból nagyon veszélyes is tud lenni. 16 méterről egyszerűen el kell találni a kaput - a Chelsea góljából látható, hogy a kapu(s)t találó lövés még akkor is gólhoz vezethet, ha nem éppen védhetetlen.

Defoe eléggé tompa volt egész meccsen - a gólpassza természetesen megsüvegelendő, és volt még egy Modric-csal és Lennonnal nagyon szépen kigurigázott helyzete a második félidő elején, de tőle ennél többet várna az ember. Még így is meglepett mondjuk, hogy Harry őt hozta le a második félidőben Pavljucsenkó helyett. Többé-kevésbbé várható volt az eleve félelmetes sebességgel játszott meccs további gyorsulása a meccs vége felé közelítve. Erre a kis fekete gepárd helyett fennhagyta a nem éppen gazella léptű oroszt és behozott mellé még egy zsiráfot és egy már kissé foghíjas ragadozót. Bár Keane végülis hozzá tett legalább az iksz megtartásához - Drogba büntetőjénél ő takarította el a kipattanót.

Nem volt kirívóan rossz teljesítmény a pályán (mármint Gomes butaságain kívül - bár Harry már okosan lenyilatkozta, hogy a brazil mindent jóvátett a tizi hárításával). A védelmünk kifejezetten jól muzsikált, Dawsonon látszott néha, hogy azért még nem 100%-os a súlyos sérülés után. Hutton, Assou-Ekotto és Bassong viszont mindhárman szikla szilárdak voltak. Előttük Palacios sem csinált sok butaságot - előrepasszok tekintetében sosem volt egy Xavi, és sajnos volt egy pár bosszantó eladott labdája az utolsó harmadban. Viszont bemutatott jópár életerős ütközést és fincsi becsúszást, anélkül, hogy durván játszott volna. Remélem a sérülése nem komoly, mert Sandrónak még edződnie kell a közeghez (ugye JJ és Hudd még egy ideig nem lesz). Modric okosan ment előre - a célbalövést gyakoroltatnám vele Harry helyében, tudom, hogy profi játékos meg nem 25 évesen kell kapáslövést tanulni, de Céronya is órákat maradt edzés után gyakorolni akkor is amikor 18 és 38 méter között mindenhonnan veszélyesen tüzelt a Unitedben.

Bale-t és Lennont, mint már említettem, szigorúbb felügyelet kísérte mint az utóbbi pár meccsen. Meg is látszott ez egy picit a jó beadások számán, de a két gyalogkakukkban mindig benne volt a veszély, szóval elévülhetetlen érdemet szereztek a Chelsea figyelmének megosztásában. Defoe és Pav már más tészta - egyszer kombináltak jól egész meccsen és annak gól lett az eredménye. Ez gondolkodóba ejti az embert, mert egyrészt mutatja, hogy van potenciál ebben a kettősben, másrészt azt is jól jelzi milyen messze vannak jelenleg attól, hogy ezt a potenciált valóban eredményesen kihasználják. Crouch és Keane beállása sem hozott komoly előrelépést a csatárjátékunkban - mindenesetre Harry szándéka (két csatár behozatala a hajrára a Chelsea ellen) dícsérendő.

Tárgyilagosan tekintve a meccsre elégedettnek kell lennünk mind az eredmény, mind a mutatott játék tekinetében. Az újjáéledő bajnokot láttuk vendégül és nagyon kevés hiányzott a három ponthoz (oké, nyilván a nullához is). Vesztett pontok tekintetében 10 pont a hátrányunk a ManU mögött, viszont az Arse-Shitty-Chelski-fogat öt ponton belül maradt. Ha hátrafelé pillantunk, akkor a Boltont látjuk amint lesi az alkalmat az előzésre - Coyle csapata minden előzetes várakozásnak bemutatva ragad a közvetlen élmezőnyre, egyre inkább elhiszi az ember, hogy a szezon végére sem fognak nagyon leszakadni. A Pool újabb veresége ellenére is borítékolhatóan közel lesz a végén szóval nem szabad lazsálni egyetlen meccs erejéig sem.

Vasárnapig pihi, akkor viszont megyünk északra mindenki kedvencéhez, a Blackpoolhoz - ők a Stoke elleni idegenbeli győzelemmel tudták le a hétvégét, szóval szokásosnál is hangulatosabb lehet a hangulat náluk. Fontos volt, hogy mi se vereséggel hangoljunk - az önbizalom így töretlen kell, hogy maradjon. A beharangig vizslát és pulit.

YIDS!