ALAPVONAL. Sportújságírónak lenni jó. Sok fiatal álma, kevesebbek álmának beteljesülése. Olyan tevékenység megélése, ahol napjaink agyonszabályozott világában is hőstettek zajlanak, diadalmaskodni lehet, vagy felállni a térdre kényszerítettség állapotából.

ALAPVONAL. Ettől persze még bőven elképzelhető, hogy az október 8-i első kör máris semmissé nyilvánítja a fenti okoskodásokat. Mi azonban rendületlenül bízunk a november 12-i folytatásban.

ALAPVONAL. Ivan Rakitic: »Sosem felejtem el a pillanatot, amikor édesapám kinyitotta a dobozt. Majdnem elájultam a boldogságtól: két horvát válogatott futballmez volt benne. Abban ettünk, aludtunk, jártunk iskolába, nem akartuk levenni magunkról.«

Az új stadionját is használatba veheti a román élvonalba visszatérő, hatszoros bajnok UTA.

ALAPVONAL. Nem tudom értelmezni, amikor egy sikerekbe beleőszült világsztár futballista még egy bőrt lehúzandó gyakorlatilag begurul egy közép-kelet-európai bajnokságba.

ALAPVONAL. A bizalomvesztés okainak és módozatainak, illetve az azt követő elbocsátásnak külön irodalma van, de maradjunk egyelőre az érkezésnél. Fajsúlyos kluboknál folyamatosan működik az edzői prérit pásztázó radar, még akkor is, ha épp vígan zakatol a szerelvény.

ALAPVONAL. E »meccs« hosszabbítása most kezdődik, és a győzelem reményével kecsegtet. Addig meg őrizgessük a szerdai finálé emlékét a kiemelt ajándékok polcán.

ALAPVONAL. A sportruházat önmagában fogyóeszköz is, a különböző eseményekhez fűződő egyedi darabok olyan töltetet hordoznak, amelynek erejét, üzenetét csak felerősíti a múló idő, főleg a szép új világ megérkeztével, az újrakezdés örökérvényűségének hitében.

ALAPVONAL. Látva a margitszigeti zarándoklatot, olvasva a megemlékezéseket, amelyben erdélyiek ezrei szinte hozzátartozóként búcsúznak Benedek Tibortól, immár súlyos mulasztásként telepszik rám e hérosz halála.

ALAPVONAL. Remélhetőleg hamarosan sztorikká szelídül a karanténidőszak több sportvonatkozása: az elnéptelenedő stadionok emléke, a kettes-hármas csoportokban tartott csapatedzések abszurditása, az elhanyagolt lovak szemrehányó tekintete.

ALAPVONAL. Oldalról belóg a képbe egy kar, a „kórusvezető” edzőé, amint vezényli a kicsiket, akik nagy lelkesedéssel zengik az egyik trágárságot is tartalmazó szurkolói rigmust.

ALAPVONAL. A korabeli képekről ránk köszönő sportolók zordon tekintete figyelmeztet bennünket: vannak pillanatok, amikor csak levett sapkával illendő állni.

ALAPVONAL. Érdekes volt viszont tapasztalni azt az „ötletelést”, amely a romániai labdarúgás újraindítását övezte. A folytatás különböző forgatókönyvei kergették egymást, amelyekről rövidesen lehullt a lepel.

ALAPVONAL. Annak tudatában érdemes készülni a reménybeli folytatásra, hogy egy vereség több évre, akár több osztállyal visszavetheti a jelentős ellenszélben is felfelé törekvő együttes életét, esélyeit.

ALAPVONAL. A sportoló szinte hálásan nyúl a megcsörrenő telefon után, örül, ha továbbra is érdeklődnek iránta, felőle, rokonok, barátok, újságírók. Legalább addig sem gondol arra, hogy mi lesz, ha…

ALAPVONAL. Miután immár hivatalos az olimpiai játékok egy évvel való elhalasztása, valami nagy hiányérzet telepedik ránk. Egy ügyben azonban konszenzusnak kell lennie: a sportolók egészsége a legfontosabb.

ALAPVONAL. Roppant tanulságos, szociológusok figyelmébe kívánkozó történetek kerekedtek ki belőle. Mert aki azt hinné, hogy a legutóbbi korok élményanyaga mindent felülírt az emberi emlékezetben, hatalmasat téved.

ALAPVONAL. »Legalább egy nullával kellene többnek lennie a végén, és akkor a futballklubok is leülnének megbeszélni a dolgokat a szurkolóikkal« – mondta a Sepsi OSK első számú vezetője.

ALAPVONAL. Önkéntesek nélkül ugyanis ma már elképzelhetetlenek a nagy nemzetközi sportesemények. Akár a megrendezésük is, nem beszélve a gazdaságosságról. Szerepük a versenyek befejeztével is meghatározó.

ALAPVONAL. A szurkolói gyanút az táplálja, hogy a szentgyörgyi futballcsapatban négy olyan játékos is szerepel, aki korábban több-kevesebb időt töltött az egyik ellenlábasnál, az FC Botosani-nál.