Felfalja-e a sportújságírást a mesterséges intelligencia? Az AIPS deklarációja megállítaná az egyelőre beláthatatlan irányba haladó folyamatokat, amelyek egyre jobban uralják a hivatásunkat.

„Ennyi sérülés után, így az év vége fele néha meg kell választani, hogy mibe megy bele az ember.”

„Tíz másodperc kellett, és a szemében láttam, hogy mi egymást kerestük!”

A magyar válogatott és az RB Leipzig kapusa exkluzív interjút adott a Nemzeti Sportnak.

Magyar vér, grófi származás, előkelő oktatási intézmény, amerikai egyetemi bajnoki cím párbajtőrben – Tristan Szapary családjának története szépapjáig, az 1890 és 1892 között magyar miniszterelnök gróf Szapáry Gyuláig nyúlik vissza.

„Lassan immunis leszek azokra a kritikákra, vajon beteszem-e a csapatba a fiaimat vagy sem.”

„Mindegyiket meg akarjuk nyerni az Union Berlinnel.”

A testsúlyérzékeny sportágakban gondot okoz az élsportolók tudatos vagy véletlenszerű éhezése miatti RED-szindróma.

Az úszószövetség jelenlegi elnöke döbbenetes részleteket árult el az egykori elnökségi ülések hangulatáról.

ALAPVONAL. Persze joggal kérdezhetnék, miért van erre szükség? És kapásból rá is vághatnánk: nagyjából azért, amiért Oscar-, Emmy- vagy Grammy-díjakat is kiosztanak más szakmákban.

Az úszás kilencszeres olimpiai bajnok legendája Hosszú Katinkáról és Milák Kristófról is beszélt a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjújában.

„Kristóffal csak a szeretet nyelvén lehet kommunikálni!”

Alig több mint öt hónappal a játékok kezdete előtt ugyanis az ingatlan és építész szakma képviselői hívták fel a figyelmet egy eddig át nem gondolt, de létező problémára.

A legutóbb a testületbe került magyar tag a bírák kiválasztásáról, az ítélkezés menetéről és a költségek alakulásáról is beszélt.

ALAPVONAL. Mire számíthatunk ezek után Párizsban? Jóval drákóibb szabályozásra, vagyis Laurel Hubbard-szerű jelenséggel vélhetően nem találkozunk, mert ezt a döntést ugyan a NOB visszautalta az egyes nemzetközi sportági szövetségek hatáskörébe, ám ezek vezetői az eddig tapasztaltak szerint szigorúan fel is lépnek annak érdekében, hogy felnőttkorban nemet váltó férfi sportolók ne tehessék értelmetlenné és akár nevetségessé a női versenyszámok küzdelmeit.

ALAPVONAL. Ha már az Év sportolója gála kritizálóinál tartunk, egyesek a végeredmény miatt »ellengála« szervezésébe fognának, mondván, a sportújságírók nem látnak tovább a futballpályáknál. Vélik mindezt akkor is, amikor a labdarúgás évtizedeken át még csak jelöltet sem tudott állítani. Természetes, hogy vitázunk a végeredményről, s addig jó, amíg ez ily sok embert megmozgat. Megjegyzem, az én szavazataim sem egyeznek a győztesek személyét illetően, de ettől még a végső sorrend legitimitása nekem megkérdőjelezhetetlen.