Schmitt Pál 1968-ban egyéni ob-t is nyert, pedig nem is tartotta magát kiugróan tehetségesnek.

ALAPVONAL. Tanulság persze nincs, az nem számít annak, hogy egy-egy korszak divatos szenvedélye a sportban is utat tör magának. Kampányok ide, kampányok oda. Amelyekkel az a bajom, hogy mindig valami ellen teszik le a voksukat és nem a pozitív megoldás mellett. A dohányzástól már úgy-ahogy sikerült elriasztani az embereket, de ha a célért igénybe vett pénzt és energiát arra fordították volna, hogy a sport mellett szóljanak hasonló intenzitással, kevésbé lenne álszent az akció.

ALAPVONAL. Ennek jegyében elismerem, belefér, hogy egyszer elém vezessék a kombinatorikát a képernyő lovagjai, hogy lássam, mennyire okosak. Ám nekem nem magasröptűen kell tudnom a pozíciókról, hanem hétköznapian. Főként, hogy a semmit magyarázgató meghívottak többségével az a bajom, hogy – láttam őket játszani. Hiába, nagy teher az életkor…

„Elém léptél, és a következőket mondtad: Schmitt Pál vagyok, légy szíves, legyél a feleségem.”

Baróti Lajosnak csalódnia kellett várakozásaiban a chilei labdarúgó-vb előtt.

ALAPVONAL. Külön kategória – nálam a legkedvesebb – azoké, akik tanulnak. A már említett hetvenes években külön szabály vonatkozott az egyetemekre, főiskolákra. A lényeg, hogy aki nappali tagozatra jár, köteles az iskolája klubjában versenyezni. Ebből persze adódtak konfliktusok.

ALAPVONAL. Emlékeztetek, hogy a grundon mennyivel egyszerűbb volt minden. Nem volt vonalazás, felső kapufa sem mindig, voltak is viták, de a játékosoknak eszükbe sem jutott centizni, méricskélni. Ha nagyon elfajult a vita, lehetett lökdösődés, nyomdafestéket nem tűrő szópárbaj, végső esetben pedig a labdát felkapta a tulajdonosa, és elszaladt vele. A megoldás nem gépi – emberi.

Nem sportkönyv a Drótszamár – több annál. Kultúrtörténeti munka, ha valaki végigolvassa, szinte mindent megtud a kerékpár múltjáról, szerepéről a megjelenés évéig

ALAPVONAL. Hogy mi az oka a mostani (vagy az időnkénti) vesszőfutásuknak, nem az én tisztem rálelni a megfejtésre, az viszont feltűnik, hogy az MTK kispadjára kerülő edzők kékben és fehérben gyengébben teljesítenek, mint korábban másutt. Hogy miért? Ez is nagy kérdés.

Bozsik József volt a főszereplője az Uruguay elleni, nem éppen barátságos meccsnek.

NS-VÉLEMÉNY. Nincs szó titokról, a minőség nem tartozik a megfejthetetlen talányok közé.

ALAPVONAL.Az esélyegyenlőséget előtérbe állítva ugyanis lehetnek buktatók. Szűkítsük a kört a futballra, ahol, ha az apa nevet szerzett magának, a gyerekre óhatatlanul is jobban figyelnek az edzők, vezetők. Hosszú távon persze kiderül a frankó, elvégre nem a szülő lép pályára, legfeljebb annyit tehet – és gyakran tesz is –, hogy igyekszik megdumálni a nevelőket, hogy figyeljenek már jobban a gyerekre.

NS-VÉLEMÉNY. Ők a hiteles profik – a minősítés jobb helyeken nem pénzt, hanem el­hivatottságot takar.

ALAPVONAL. Paavo Nurmi nevezését tehát visszautasították. Enyhén szólva sem volt boldog, nem állt szóba senkivel, azaz a Nemzeti Sport tudósítójával mégis, de csak azért, hogy ezt mondja: „Rendkívül dühös vagyok a maguk Stankovitsára, ő készítette elő a határozatot. Rágalom minden profi vád, amit ellenem felhoztak.”

„Ha egyedül edzettem, eljátszottam, hogy egy hegytetőn van a befutó, és egy Trabant a fődíj.”

ALAPVONAL. A végkielégítésnél – és ez fontos – nem csupán a pénz áll a középpontban. A megegyezésnek legalább olyan fontos része, hogy a kedvezményezett tartsa a száját. Ne tudja meg ország-világ, mi folyik a háttérben, az irodában, az öltözőben.

ALAPVONAL. Csak hát ez nem olyan egyszerű vagy éppen kézenfekvő, hiszen a hozzáértők szerint az a legfontosabb, hogy a tehetségben fenntartsák a belső motivációt. Hogy kik? Szülők, pedagógusok, edzők, barátok, barátnők. Mint a sportban oly sok témában, itt is vannak annyian, hogy egy-egy esetben ne legyen felelős, lehessen egymásra mutogatni, hogy: akár te is…

NS-VÉLEMÉNY. Ha úgy tetszik, az identitás is pályára lép a spanyol klasszikuson.

ALAPVONAL.»Igénylem legjobbjainkban az amatőr szellemet. A kedvtelést! Hogy ne csak foglalkozásnak, állásnak, kenyérkereseti lehetőségnek tekintsék a sportot, hanem ennél sokkal többnek! Szenvedélynek, amely űzi, hajtja őket!«

85 esztendős korában örökre elaludt az olimpiai és világbajnok tőröző.