Úgy fest, Gyepes Gábornál balszerencsésebb embert nem hordott még hátán a föld. Az angol másodosztályban szereplő Cardiff City 27 éves hátvédje majd négy esztendő „mellőzés” után csatlakozhatott volna a magyar válogatott keretéhez, erre szombaton megsérült. Sajnos újból. És bár nem tudni még, mennyire nagy a baj, a védő egyelőre nem tehet mást, csak keresztbe tett ujjakkal reménykedik – a visszatérésében.

Noha már a múlt szerdán kinevezték a DVTK vezetőedzőjének, Gálhidi György csak kedd délben érkezik meg Magyarországra. Az 55 esztendős szakember négy hetet töltött Ománban, ám a Szur Club vezetői nem szorgalmazták a szerződéskötést, és az edző sem siettette a megállapodást; ugyanis titkon azt remélte, hogy van még hely számára a honi élvonalban. Bizony, jól sejtette, hogy nyitva kell hagynia azt a bizonyos kiskaput…

Elégedett lehet Csank János: a zalai játékosok nem a sarat dagasztják téli felkészülés gyanánt, hanem műfüves pályán készülnek a folytatásra. Csak ne lenne olyan hideg! Bár a törökországi edzőtábor anyagi okokból elmaradt, a vezetőedző emiatt sem bánkódik. Mint mondja: úgysem tudja még, miként fest csapata végleges kerete – pedig már nem ártana tudnia…

Úgy volt, hogy megy, aztán mégis maradt. Tóth Mihály hosszas vívódás után elhatározta, hogy Sisa Tibor után ő is távozik a piros-fehérektől, akkor ugyanis még pénz helyett csak ígéreteket osztogattak a csapat öltözőjében. De szerdára változott a helyzet: lett fizetés és remény is. Így aztán az együttes legeredményesebb támadója visszakozott – hatott a rábeszélés…

Összesúgnak a háta mögött, ujjal mutogatnak rá: „ő az, ugye?”. Igen, Hevesi Tamás. Láthatták már a televízióban, a színpadon – hangját hallhatták a rádióban is. Most síp van a szájában, edzést vezet Rákospalotán – férfiaknak, az élvonalban. Ki hitte volna, hogy popzenészből is lehet pro licences szakember? Ő igen.

Első edzését vezényelte a REAC élén a popzenészből lett vezetőedző, Hevesi Tamás. A szakember előbb félórás nyitóbeszédet tartott az öltözőben, majd némi pörgős labdázgatással vegyítve jól megfuttatta játékosait. Bár az idő fagyos volt, a hangulatról már egyáltalán nem állíthatjuk ugyanezt.

Matyi Dezső utcai árusból lett az ország legnagyobb könyvkereskedője, többmilliárdos vagyonával a 100 leggazdagabb magyar között szerepel. Nagy szerelme a futball, majd egy éve, 2007 decemberében lett a másodosztályú PMFC többségi tulajdonosa, egyben elnöke. Bele sem vágott volna a „kalandba”, ha nem hinné, hogy néhány (jó sok…) esztendő múlva hasznot is hozhat a befektetése. Elismeri: olykor tán túlzottan idealista avagy épp jóhiszemű – de szentül hisz a feljutásban.

Noha a honi utánpótlásképzés mellett kardoskodók magyar fiatalokat követelnek a csapatokba, sajnos csekély a merítési lehetőség, így aztán a klubok többsége külföldről importált játékosokkal tölti fel a keretét. A „károgók” hangja idővel elhalkulhat, ugyanis a légiós futballisták egyre nagyobb hányada teljesít jól, s immár nem pusztán viszi a pénzt – hanem hozza is.

Hevesi Tamás kíváncsi és akaratos – leszögezi: a pro licences diplomája ugyanannyit ér, mint más szakemberé. A REAC vezetőedzője tréfálkozók céltáblája lett, de az élvonalbeli edzők közé csöppenő popzenész nem sértődik meg. Folyamatosan tanul, képezi magát, és új utakat keres. Közben nagyon figyel, nehogy elkeveredjen a honi futball útvesztőjében.

Nem gondoltuk, hogy az őszi szezon befejeztével rajtoló cikksorozatunk ekkora visszhangot vált ki. Írásainkra felkapta a fejét vezető, edző, játékos, sőt szurkoló is. Mi úgy látjuk, hogy őszintén kell végre beszélni a sportág minden nyűgéről, bajáról. Az elmúlt napok véleményei és tapasztalatai alapján lássuk, milyen megoldási javaslatok lehetnek a magyar futball égető problémáira!

Noha februárban még úgy volt, ömlik a pénz a magyar labdarúgásba, s a tehetős tulajdonosoknak hála több csapat is kitörhet a szürkeségből, a gazdasági válság jócskán átírta az előzetes forgatókönyvet. A pénzügyi krízis miatt csökkenteni kell a fizetéseket, játékosokat küldenek el – kipukkadt a magyar focilufi.

Az újpesti Takács Marcell próbajátékon vesz részt a német Werder Bremen második csapatánál. Az ősszel Siófokon kölcsönben pallérozódó 19 esztendős támadó elismeri: a szokásosnál többet kell magából kiadnia, hogy megfeleljen. A fiatal játékos abban reménykedik, hogy a brémaiak marasztalják – így nem lesz gondja a hétvégi repülőútra.

Edzésre készülődött, búcsú lett a vége. Közölték vele: mehet, amerre lát. Bárányos Zsoltot – ahogy szokás… – „közös megegyezéssel” küldték el Nyíregyházáról. Állítólag nem a teljesítményével voltak gondok, szűkös anyagiakkal indokolták a szerződés felbontását. A 32 esztendős középpályás továbbra is játszani akar. Nem érti azokat, akik idehaza leírják a harmincat betöltő labdarúgókat, sőt leszögezte: ha pusztán a pénz érdekelné, már réges-rég felhagyott volna a futballal.

A magyar válogatott pályaedzője, a REAC-tól menesztett Aczél Zoltán lett a kiesőjelölt BFC Siófok vezetőedzője. Noha nem kötelező a bennmaradás, a csapatnak küzdenie kell, míg él a remény. A sárga-kékek korábbi klubmenedzserét, Détári Lajost az utánpótlásért felelős szakmai igazgatóként foglalkoztatják.

Másfél esztendeje főszponzor nélkül működik a ZTE, és bár Nagy Ferenc, a klub elnöke mindent elkövet, hogy tőkeerős támogatót találjon, egyelőre nem járt sikerrel. Noha az elöljáró úgy látja: az elmúlt évtizedek nihiljéhez képest előrelépés tapasztalható a honi labdarúgásban, szponzort mégis külföldön kell felkutania.

Noha a diósgyőri vezetők kedvező képet festettek a klub helyzetéről az októberben szerződtetett vezetőedző, Sisa Tibor kinevezésekor, alig két hét alatt kiderült: a DVTK anyagi gondokkal küszködik. A játékosoknak mintegy húszmillió forinttal tartoznak az elöljárók, s hogy pénz kerüljön a kasszába, kulcsjátékosokat kell eladniuk.

Amikor idehaza az utánpótlásnevelés hangzatos jelszavát a zászlónkra tűztük, csak sejtettük, mennyi akadállyal kell megküzdeni, míg felnő egy generáció, amely záloga lehet a jövőbeni futballsikereknek. A pálya szélén ácsorgó, verbális s nemegyszer fizikai hadviselést folytató apukák és anyukák viselkedése viszont egyre aggasztóbb – nem beszélve arról, hogy még káros is.

Véget ért az NB I 2008–2009es szezonjának első fele. Az ősz végén értékelő sorozatot indítottunk, amelyben elemezzük a 15 fordulót. Az első részben a góllövőlistát, a másodikban a nézőszámot tekintettük át; kíváncsiak voltunk, melyik hazai stadionba jár a legtöbb s melyikbe a legkevesebb szurkoló. Ezúttal a mérkőzések színvonalát vettük górcső alá, abból kiindulva, hogy lapunk tudósítói milyen osztályzattal minősítették a bajnokikat. A számok alapján úgy tűnhet, labdarúgásunk képtelen kitörni a középszerűségből.