Olimpiai körítés, ötkarikás tálalás – Szabó László publicisztikája

A téli olimpia versenyein részt venni – mint a legtöbb csúcssporteseményen – hatalmas élmény. Testközelből látni a világ legjobb alpesi síelőit, síugróit, snowboardosait, gyorskorcsolyázóit, jégkorongozóit, curlingeseit és a többieket lenyűgöző, maradandó hatást vált ki az emberből. Ám helyes, ha azon túl, hogy a versenyzőket csodáljuk, odafigyelünk a részletekre is.

A pályák, csarnokok lelátóin ülve és alaposan megfigyelve a rendezés apróbb-nagyobb elemeit, észrevehető, hogy egyre nagyobb kreatív energiát mozgósítanak a szervezők annak érdekében, hogy a helyszíni közönséget maximálisan kiszolgálják. Ugyanakkor nyilvánvaló vált az is, hogy a csarnokban, stadionban ülő tömeghez képest legalább egyenrangúan (sőt!) kell kiszolgálni az eseményt a képernyőkön – a hagyományos televíziókon és egyre inkább a számítógépeken és az okoseszközökön – keresztül követőket.

A kreatív energiák közül az első az adatszolgáltatás mennyisége és minősége. A kifinomult digitális eszközöknek köszönhetően olyan információkat lehet valós időben előállítani és közzétenni, amelyek – a jó vacsorához tálalt fűszerekhez hasonlóan – növelik a sportélményt. Magam a kvandongi jégcsarnokban – itt rendezik a női jégkorongtorna legtöbb meccsét – láttam azt először, hogy a szünetekben a képernyőkön (rangsorba állítva) a játékosok korcsolyázási sebességét is közzétették; kik voltak a leggyorsabbak az éppen befejeződő harmadban. A pjongcsangi síugróarénában az óriási LED-falon időről időre grafikusan megmutatják, szinte méterre lebontva, hogy a sáncon milyenek a szélviszonyok: erősség, irány, mozgó nyilakon feltüntetve. És azt is lerajzolják persze, hogy ha felfüggesztik a viadalt – márpedig ilyenre elég gyakran van példa e szakágban –, hol és miért veszélyes annyira a szélhelyzet, ami miatt meg kell tenniük. Ezek az adatok televízió-képernyőkön, különösen pedig online felületeken megjelenítve még jobban bevonják a nézőket a versenybe. Az egyre látványosabb közvetítőeszközök, például egy snowboardos vagy egy műkorcsolyázó ugrásait stációnként megmutató szuperlassítások vagy a pókkamerák szinte a helyszínre varázsolják őket.

A kreativitás következő eleme a versenyek sportszakmai értelemben vett lebonyolításának látványosabbá, közérthetőbbé, ezáltal óhatatlanul gyorsabbá tétele. A sílövészet azért válhatott az elmúlt évek egyik sikersztorijává, mert a fontos történéseket tulajdonképpen egy 200x50 méteres, nagyjából két futballpályányi területre koncentrálták. Egymás közelébe építették a rajt- és célvonalat, a lőteret és az elhibázott lövések miatt teljesítendő büntetőkörök területét: ez átláthatóvá teszi a versenyt a helyszínen lévőknek, ezáltal persze hogy szívesebben jönnek a nézők, nő a sportág népszerűsége, máris könnyebben és nyilván drágábban eladhatóak a televíziós és online sugárzási jogok. Eddig a téli olimpia biatlon küzdelmein volt talán a legjobb hangulat, dacára az elképesztő hidegnek.

A short track, azaz a rövid pályás gyorskorcsolya szintén az elmúlt években nőtte ki magát sztársporttá. Ez is érthető: gyorsan megérthető alapszabályok, dinamikus, látványos mozgás, a rövid távú futamokban és a váltóban pedig különösen érzékelhető a csúcsra járatott koncentráltság – a sportolók és a nézők figyelmét tekintve egyaránt. Ráadásul otthonosan melegre fűtött jégcsarnokban. Egyre több ország versenyzői vetélkednek az érmekért, a korcsolyákat emlegetve csúcstechnológiáról beszélhetünk, nem lehet csodálkozni a közönség és a média rajongásán. Jó ütemérzékkel ismerték fel a magyar sport szereplői, hogy megéri pénzt invesztálni e szakágba. A Kangnung Jégarénában zajló versenyekkel a rövid pályás gyorskorcsolyázás újra bizonyította hatalmas sikerét: naponta telt házas csarnok, elképesztő hangulattal. Amin viszont mindenképpen javítani szükséges: még egyértelműbbé kell tenni a közönség számára, hogy ki(ke)t és miért zárnak ki egy-egy ütközés utólagos videós visszanézése alapján, és melyek a következmények. Mint köztudomású, a férfi 1500 méteres táv döntőjében – amelyben Liu Shaolin Sándor, a tavalyi Év férfi sportolója-verseny harmadik helyezettje óriási dicséretet érdemlően ötödikként érkezett a célba, s lett a magyar küldöttség első pontszerzője – a szokásos hat versenyző helyett kilenc korcsolyázott, ami az élvezeti értéket egyáltalán nem növelte, és a kevésbé hozzáértők nem is nagyon tudták, miért alakult így.

A harmadik elem a körítés. A téli olimpia snowboard, félcső és slopestyle viadalai a szpíker fontosságát bizonyítják. Egy vicces, értő és dinamikus műsorvezető nagyon sokat javít a hangulaton, s ha felkészült, olyan információkat is el tud mondani, amelyek még közelebb viszik a nézőket az eseményhez és a versenyzőkhöz. Arról nem is beszélve, hogy vannak sportágak, amelyekben – a sok lebonyolítási reform ellenére – még mindig jelentősek az üresjáratok (időjárási okokból, a bírók pontszámainak összegyűjtése vagy éppen az utólagos videózás miatt), ezeket hasznosan és jópofán áthidalni nem könnyű feladat. A Bokvang Phoenix Parkban dolgozó MC (Master of Ceremony) egyszerűen frenetikus volt. Nem engedett szusszanásnyi pihenést sem, mozgatta a nézőket, „szórta” az információkat, érződött, hogy személyesen ismeri a versenyzőket, imádta és dicsérte őket, még azokat is, akiknek katasztrofálisra sikerült egy-egy futamuk. Márpedig a helyszín hangulata óhatatlanul érződik a közvetítésen is: a táncoló, ugráló nézők, a jó zene, a behallatszó üdvrivalgások a küzdelmet a képernyőn keresztül követők élményét is növelik.

Ugyanez például nem tapasztalható az olimpiai jégkorongmérkőzéseken, amelyek dinamikája abszolút megkívánná a spiccen levő, rajongó, felkészült szpíker jelenlétét. Ráadásul a hoki tele van játékmegszakításokkal, időkérésekkel, amelyek mind lehetővé tennék a hangulatfokozó elemek bevetését – ahogy erre számtalan jó példát láttunk már ebben a sportágban is. Nem mintha ez lenne a fő cél, de a jó tálalás, a látványos vizuális elemek, a profi hangminőség, a szórakoztató helyszíni műsorvezető, az üresjáratok alatti produkciók bizonyosan hozzájárulnak a sikerhez.

Körítés szempontjából a csúcs a rövid pályás gyorskorcsolyaversenyek szünetében fellépő valamelyik K-pop rapperbanda volt. Láttukra hattól nyolcvanévesig az összes hazai szurkoló felpattant, fülsiketítő volt a sikongatás, ment az ütemes fejrázás és integetés. Sokat olvas az ember e műfaj immár nemzetközi népszerűségéről, de élőben látva elképesztő. Pjongcsangban egyébként K-pop-fesztivál zajlott, a paparazzók mínusz tízben tapadtak nagy teljesítményű, teleobjektíves fényképezőgépeikre a nagy buli területének kerítése fölött-mellett, hátha elkapnak uszkve kétszáz méterről egy-egy pillanatot az egyik színpadi próbából.

A téli olimpia versenyei is bizonyítják, összetett, sok figyelmet igénylő és több szempontot mérlegelni képes üzemmé vált a globális sport, nehéz benne helytállni. Az utóbbi időben sok nagy világversenyt rendezett Magyarország, s e kritériumok alapján sem vallott szégyent, sőt…