Tenisz: Fucsovicsnak a Grand Slam-elődöntő is összejöhet – Wilander

– Ahogy azt év elején kérdésünkre megjósolta, júliusban Fucsovics Márton végre Grand Slam-negyeddöntőt játszhatott Wimbledonban. Mire viheti a US Openen, miként látja az esélyeit?
– Valóban erről beszéltem önöknek, emlékszem rá – felelte a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjújában Mats Wilander, korábbi hétszeres Grand Slam-győztes svéd teniszező, aki a US Opent közvetítő, a beszélgetést megszervező Eurosport szakkommentátora. – Fucsovics tett egy fontos és nagy lépést a megfelelő irányba, amint erre sokan számítottunk. Azt mindenki tudja róla, hogy nagyon kiegyensúlyozott játékos, de igazából ennél is több. Hatalmas fegyvere a tenyerese és a fonákja, nehéz kitalálni, hogyan szervál, nagyon gyors és erős. Ha a játék minden elemében előrelép további egyszázaléknyit, az összeadódva hat-hét százalékos fejlődést jelent. Sohasem tudhatjuk előre, mikor tud újabb szintet lépni – elképesztően veszélyes teniszező minden stílusban, minden borításon, akkor is, ha meleg van, ha hideg, ha szabadtéren játszanak vagy éppen fedetten, akár lassan, akár gyorsan. El tudom képzelni, hogy Mártonnak a Grand Slam-elődöntő is sikerülhet.

– A férfimezőny legnagyobb New York-i favoritja a szerb világelső, Novak Djokovics. Érezhet bizonytalanságot amiatt, hogy a tokiói olimpián Alexander Zverev és Pablo Carreno Busta is legyőzte?
– Ami Tokióban történt, annak nagy hatása lehet, de nem Novakra, hanem a többiekre nézve. Oké, Sascha Zverev felül tudja őt múlni, nagy meccs volt – de álljunk meg egy szóra! Hogy Carreno Busta legyőzi Djokovicsot egy olimpiai éremmeccsen?! Ez már valami! Nincsenek olyan erősségei, mint Zverevnek, Medvegyevnek vagy Cicipasznak, nem nagy szervás, mégis nyert. Ez biztatás a százhuszonhét főtáblás játékosnak, akik elhihetik, hogy van esélyük ellene. Közülük hét-nyolc még azt is, hogy három szettben. Djokovicsnak a tokiói csak két teniszmérkőzés volt, ezeknél nagyobb és fontosabb összecsapásokat is veszített már el karrierje során, nincs ezzel problémája. Viszont nincs olyan szervája, mint Pete Samprasnak, nem olyan brutális a tenyerese, mint Rafael Nadalé, ugyanakkor elképesztően kiegyensúlyozott, sosincs kilátástalan meccse, bár nem üt száz nyerőt alkalmanként. Ettől függetlenül ő lehet, s talán ő is minden idők legjobbja. Ami segítheti New Yorkban, az nem a 21. Grand Slam-trófea megszerzésének reménye, hiszen már van neki rengeteg, US Opent is többször nyert – viszont a naptári Grand Slam nem mindennapi bravúr lenne. Az valami új, nagyon fontos motiváció, hiszen az open érában korábban csak egy férfi teniszező volt rá képes.

– Sascha Zverev, Danyiil Medvegyev és Sztefanosz Cicipasz hétről hétre jobb. Melyikük lehet a legerősebb kihívó a US Openen?
– Onnan közelíteném meg a kérdést, hogyan lehet Djokovicsot gyengíteni. Ha például a negyedik körben találkozik Carrenóval, már kicsivel fáradtabb lesz, aztán a negyeddöntőben megkapja Denis Shapovalovot vagy Félix Auger-Aliassime-ot, és ha továbbmegy, az elődöntőben pedig szembekerül Zverevvel, akinek a második szervája is erős, akkor nehéz feladat vár rá. Nem egy, hanem sok teniszezőnek lehet sansza Novak ellen, ha nem is a győzelemre, de szoros mérkőzésre, és ha megszorongatják, szettről szettre jobban fárad, veszít egy keveset az önbizalmából… Ha az utolsó négy meccsét fiatal titánnal kell játszania, bármi megtörténhet.

– Andy Murray mindent belead, de az eredményei csak nem akarnak jönni. Mit gondol, belül már elkönyvelte, hogy a csípőműtétje után korlátozottak a lehetőségei?
– Ez nem a fizikummal, hanem a lelki tényezővel van összefüggésben. Anélkül nagyon nehéz, hogy igazán akarj meccseket nyerni, utálj veszíteni, meg tudd változtatni a játékodat taktikailag, vagy éppen agresszívabb lenni, fejlődni bizonyos téren. Fizikailag szinte sosem lehetsz százszázalékos, hiszen keményen edzel, nem hallgatsz a tested jelzéseire. Azonban kulcsfontosságú, hogy egyetlen mérkőzést se akarj elveszteni, én azt érzem az idősebb játékosok közül Andy Murray mellett Roger Federeren és Serena Williamsen is, hogy kissé kiveszett belőlük a mindent elsöprő versenyszellem.

– A legutóbbi nyolc Grand Slam-tornát heten nyerték meg a női mezőnyben. Pozitívnak tartja ezt a trendet?
– Mindenképpen, főleg a játék színvonalát tekintve. A sok győztes a női tenisz fejődését jelzi, miközben a férfiak nem javulnak túl sokat, a hölgyek hatalmas előrelépést mutatnak. Nagy energiát ad a szakágnak, hogy nincs egy szuper­sztár, aki mindenhol toronymagas esélyes. Ez esetleg a globális sport szempontjából érdekes lenne, de a tenisznek kevéssé tenne jót. Azt persze nem mondhatjuk, hogy ami Oszaka Naomival történik, kedvez a sportágnak vagy éppen neki, ám kétségkívül érdeklődést generál, sokan válhatnak a tenisz szerelmeseivé ezáltal. Tehát nem foglalkoztat, van-e szupersztárunk vagy sem, ez csak a teljes sportvilágnak fontos, a tenisz nem válik tőle vonzóbbá.

– Mi az oka annak, hogy a lelki és a szellemi egészség kérdése ennyire központivá vált a teniszben? Oszakán kívül gondolhatunk még Nick Kyrgios és Benoit Paire helyzetére is. Megfelelő lett a környezet a problémák nyilvánosságra hozatalára, vagy a mai játékosok nagyobb teher alatt élik az életüket?
– Végre elfogadottá vált, hogy valaki elmondhassa: igen, vannak gondjaim, és jelenleg nem a teniszmeccseimet tartom a legfontosabbnak az életben. Néha jó, néha rossz a hangulatom, egyszer szomorú vagyok, máskor boldog, és előfordul olyan helyzet, hogy nem tudok mindent alárendelni egy győzelemnek, nem tökéletes a mentális állapotom. Ezek a problémák régen is léteztek, nem gondolnám, hogy nehezebb most teniszezőnek lenni, mint régen, ahogyan a közösségi média hatását sem tartom problematikusnak, szimplán a világ most sok tekintetben kemény és bonyolult hely. Mai életünkben minden nyitottabbá vált, igaz ez a szexualitásra és a pszichológiai témákra is. Manapság lehet időt kérni sérülés esetén, ennek következtében egyre több embernek fájdul meg a lába mérkőzés közben, aminek nem a sérülések számának növekedése az oka, hanem maga a szabály.