Hosszú: Ugyanúgy, ahogy Ryan Lochte csinálta

– Amikor reggel belenézett a tükörbe, képzeletben megveregette a saját vállát?
– Á, nem, ezt a világbajnokságot csupán egy állomásnak tekintem. Ha az egész őszt nézzük, azért ez több, mint egy állomás: összetett világkupa-győzelem, három Eb-arany Chartres-ban, most öt érem, a legjobb női versenyzőnek járó irdatlan üvegtrófea. Mivel négyéves célokat tűztem ki London után, ezért nem tudom akár az egész őszt másként értékelni, mint hogy túl vagyunk az első állomáson. Én mindent Rióhoz mérek most már, kizárólag ebben a perspektívában gondolkozom. Annak persze örülök, hogy ilyen jól sikerült a rövid pályás idény, meg hogy most már rövid pályás világbajnok is vagyok, így már tényleg csak egy, egyetlenegy cím hiányzik. Igaz, azt csak három és fél év múlva nyerhetem meg, de nem olyan hosszú idő az, hamar el fog telni.

– Mondjuk az is kétségtelen, hogy ama bizonyos ötkarikás aranyat lesz a legnehezebb elhódítani valamennyi közül – ön már csak tudja.
– Igen, és épp azon fogunk dolgozni az előttünk álló időszakban, hogy amikor elkezdődik a riói olimpia, akkor legalábbis jó eséllyel tudjak nyerni.

– Mi lennénk a legboldogabbak, ugyanakkor a mai trendek azt mutatják, hogy az Egerszegi-féle öt testhosszos, feszültségmentes győzelmek kora leáldozott.
– Nem is úgy gondoltam, hogy fél medencehosszal győzök, hanem hogy legyen legalább egy tuti aranyesélyes szám. Ugyanúgy, ahogy Ryan Lochte-nak is volt Londonban. Hatból egyet azért biztos kézzel behúzott. Én is ezt akarom elérni Rióig.

– Végül is a záró nap végén egymás mellett álltak az egyéni legjobbaknak járó trófeával – csak tartani kell vele a lépést...
– Mi sem lesz egyszerűbb... (nevet)

– Viszont különleges időszak kezdődik, hiszen sokáig Baján edzett, majd négy évet töltött Los Angelesben, ezentúl pedig Budapesten készül barátja és edzője, Shane irányításával.
– Alig várom, hogy elkezdődjenek az edzések. Rendkívül jó érzés, hogy mostantól a magam ura vagyok, és Shane-t bevonva kizárólag én határozok arról, milyen utat járunk. Baján akkor készültem, amikor még úgymond „kislány" voltam. Amerikában eléggé be volt határolva az életem a csapatnál, továbbá egyetemre is kellett járnom, ugye. Mostantól azonban minden más lesz. Eldönthetem, melyik edzőtáborban veszek részt, milyen versenyre megyek, és így tovább. Mivel sokat tapasztaltam az elmúlt években, nagyjából kialakult, milyen utat kell járni, miként kell készülni. Egy biztos, sok utazás szerepel a programban.

– A jövőbe vetett hit és a kiválóan sikerült ősz törölte a londoni emlékeket?
– Az immáron örökkön a pályafutásom része, hogy ott negyedik lettem...

– Amúgy a keserűségét, dühét úszta ki magából október óta?
– Nem, inkább azt a munkát, ami bennem volt, csak nem jött ki az olimpián. Keseregni már felesleges, törölni sem lehet az emlékezetből, mégsem mondom azt, hogy foglalkoztat. Az, hogy van miért dolgozni, hogy világosan látom a célokat, kellőképp koncentrálja a figyelmemet. Ha úgy tetszik, már nincs rossz íz a számban.