Úszás: Sokkal magasabbra tettem a lécet, mint bárki más – Milák Kristóf

– Két aranyérem a budapesti Európa-bajnokságon, száz és kétszáz pillangón is kiváló idő – elégedett?
– Kielégítő mindkét eredmény.

– Kielégítő?!
– Igen, az. Ha most az olimpián lennénk, és úgy beszélgetnénk, hogy a kezemben lenne két aranyérem, nem ezt a szót használnám. Így igen. A jelenlegi állapotban ez a legtöbb, amire képes voltam. Egyébként ez volt az első olyan Európa-bajnokságom, amelyen jól is éreztem magam.

– Maradjunk még az időeredményeknél: száz pillangón ismét javított az országos csúcson: így minősíti kielégítőnek az úszását?
– Jelenleg ennyit tudok. És tudtam már az Eb rajtja előtt, hogy ennyit tudok. Ha előzetesen kérdezte volna, mire leszek képes száz pillangón, azt mondtam volna, hogy 50.2-t, esetleg 50.3-at várok magamtól. Lett belőle 50.18 – teljesen jó. Egyelőre.

– A száz pillangó középdöntőjében panaszkodott, hogy elrontotta mindkét találkozását a fallal. A fináléban minden rendben volt?
– Na, e tekintetben végre minden pacek volt! Felkészültem rá, és elég ügyes is voltam ahhoz, hogy a falak ezúttal ne tudjanak megszívatni... Persze ebben az úszásban is volt hiba, nincs tökéletes úszás, mégis ki merem jelenteni, hogy ez a finálés úszásom közel százszázalékos volt – így, hogy felkészülésből mentem neki az Európa-bajnokságnak, s hogy egy hét versenyzés után volt a száz pillangó döntője. Meg már fáradt is voltam, így tényleg nem lehetek elégedetlen. Ha százon körbenézek a világban, jó eséllyel már csak egy embert kell elkapnom…

– Caeleb Dressel nagyon a bögyében van a kvandgzsui világbajnokság óta, ahol az amerikai klasszis nyerte a száz pillangót?
– A bögyömben azért nincs, de roppant kíváncsi vagyok, hogy halad a felkészülése, milyen állapotban van.

– A napokban egy amerikai versenyen 51.1-et úszott száz pillangón.
– Ez semmit sem jelent! Ennyi erővel nekem kellene százon megnyernem az olimpiát, mert én Budapesten gyorsabb voltam.

– De hát ön fogja megnyerni – százon is!
– Ne mondjuk ezt így ki, meglátjuk, mi történik Tokióban.

– A kétszáz pillangó után azt mondta, ha felkeltik álmából, akkor is képes az 1:51-es eredményre.
– És ez így is van, igazat mondtam.

– Százon is elérhető ez az állapot?
– Szerintem igen, de isten ments' attól, hogy holnap éjjel felkeltsen azzal, hogy irány az uszoda egy száz pillangóra! Most még ez amúgy sem menne, de igen, az a célom, hogy százon is eljussak arra a szintre, amelyre kétszázon már eljutottam. Már csak azért is, mert le kell mennem ötven másodperc alá – ha minden kötél szakad, akkor is. Nem vagyok benne biztos, hogy ötven másodperces idővel olimpiát lehet nyerni, sőt, biztos vagyok, hogy nem lehet. Én inkább azt mondanám, hogy negyvenkilenc elejét kell úsznia a száz pillangó győztesének Tokióban.

– Képes rá?
– Azt nem mondom, hogy megúszom ezt az időt az olimpián, azt viszont igen, hogy mindent megteszek azért, hogy százon is jól szerepeljek.

– A budapesti volt az első olyan világversenye, amelyen sok számot vállalt.
– De nem mindegyiket sikerült végig leúsznom… Menet közben variáltam kicsit, de valóban ez volt az első ilyen Eb-m. Az országos bajnokságokon már csináltam ilyet, ez volt az első alkalom, hogy kontinensviadalon is megpróbáltam, egyértelműen az a célom, hogy majd a világbajnokságokon is sok számot vállalok. Én így érzem jól magam.

– Változatosságra vágyik? Vagy több éremre, még több sikerre, nagyobb dicsőségre? Mert hogy több méterre nem, az biztos.
– Na, arra sohasem vágytam! Egyszerűen sokkal jobban érzem magam, ha egymás után jönnek a számok, ha egymás után tudok olyan időket úszni, amire azt mondom, ez igen! Ez tesz nekem jót, emiatt élvezem igazán a versenyzést, mert az egyértelmű, hogy én a versenyeken érzem jól magam, nem az edzéseken…Azért vállalok egyre több számot, mert ilyenkor kiélem a vágyaimat, érzem, hogy eredményes vagyok, hogy jól úszom.

– Sokan mondják, hogy a kétszáz pillangó és a négyszáz gyors több szempontból kompatibilis egymással – ezen a távon is vannak céljai?
– A felvetés igaz, ám ahhoz iramot is kell úszni, az pedig még nincs meg bennem – jelenleg.

– A Duna Arénában kétszáz gyorson kifejezetten jó időt ment, és ötödik lett.
– Igen, az 1:45 már világviszonylatban is jó eredmény, de ezt még lehet fokozni.

– Hová még? Egyszer hátúszó is lesz Milák Kristófból?
– Nem tudom, mi lesz belőlem jövőre vagy azután. Azokat a számokat fogom felvenni a repertoáromba, amelyekben a legtöbb esélyem van és a legotthonosabban érzem magam.

– Akkor a vegyest kizárhatjuk, mert évekkel ezelőtt elárulta, hogy mellen egyáltalán nem számít jó úszónak.
– Inkább nem mondok semmit, mert a végén még számonkérik rajtam.

– Két hónap van a tokiói rajtig, egyre gyakrabban eszébe jut már az olimpia?
– Igen, mostanában már egyre többször jár az eszem rajta. Azért engem is foglalkoztat, mi lesz Tokióban.

– Kétszáz pillangón nincs ember, aki ne várna öntől aranyat – ezeket az elvárásokat hogyan zárja ki? Hogyan tud csak a felkészülésre koncentrálni?
– Csak a saját magammal szemben támasztott elvárások fontosak, és elárulom, én sokkal magasabbra tettem a lécet, mint bárki más. Úgyhogy éppen elég, ha erre figyelek, ha a saját kis démonaimmal megküzdök, azt meg nem bánom, hogy harcolnom kell magammal is, mert csak ez visz előre.

– Tokióban csak a helyezés számít? Ha ott lesz az arany a nyakában, ám nem úszik káprázatos időt, tud majd mosolyogni?
– Nem leszek szomorú, ha úgy lesz – ha nem világcsúccsal nyerek. Egyelőre csak ennyit mondok, a többit megtartom magamnak.