Két lábon járó üzlet – Moncz Attila publicisztikája

Milák Kristóf kvangdzsui elképesztő produkciója láttán mi is tudjuk, milyen az, amikor az amerikai média felkap egy sportolót a teljesítménye nyomán. Cikk a New York Timesban, a 200 pillangó megjelenése a közösségi médiában, Michael Phelps-vélemény itt-ott (sőt, a 3.3 millió Instragram-követővel büszkélkedő amerikai úszócsoda is gratulált az új világcsúcstartónak!), szójáték a „hihetetlen” és a „magyar” szó angol megfelelője alapján (avagy miképp lesz az unbelievable-ből hunbelievable – ahogyan azt mi már a riói olimpiára „felfedeztük” magunknak), és ugye legalább egy nap hírnév...

A magyar úszó legfeljebb csak ismerkedik ezzel a világgal (bár egyelőre fontosabb dolga is van ennél, nyakán a 100 méteres pillangó), ugyanakkor akad olyan 2000-es kortársa, aki ebben nőtt fel, sőt, ez tette még nagyobbá, mint amilyen valójában. Akad olyan amerikai gazdasági szakember, aki azt mondja róla, ő lehet az első kosaras, aki tinédzserként lesz milliárdos, holott egyelőre még csak le sem ütötte a labdát profi bajnokságban.

Mindössze annyi történt, hogy az idei drafton első választottként kelt el, látványos teljesítményre képes a pályán, az NBA következő arcának tartják, a közösségi médiában sztár, és nem utolsósorban saját felületén, a négymillió követővel büszkélkedő Instag­ram-oldalán is potenciális reklámforrás. Ő Zion Williamson, a 201 centis, 129 kilós emberhegy, a New Orleans Pelicans új reménysége. Vagy ahogyan Jonathan Jensen, a North Carolina egyetem sportmarketing-professzora fogalmazott róla, „...a tökéletes példája a közösségi médiát és a sport látványosságát kihasználó szupersztárnak”.

Július elején írta alá az újoncszerződését a Pelicanshoz, ami négy évre 45 millió dollárt fialhat neki, és sokak szerint hosszú időre ez volt a legrosszabb (!) megállapodása, legyen szó pályán vagy azon kívüli ügyletről. Ezt erősítendő a következő szerződése becslések szerint már 75 millió dolláros volt, ezzel kötelezte el magát a Nike fennhatósága alatt lévő Jordan-brandhez, hét évig az ő csukáit hordja majd a pályán. Nála többet ilyen jellegű kontraktusért cserébe újoncként csak LeBron James kapott, ő 2003-ban 87 (más források szerint 90) millió dollárért mondott igent a cipőmárkának. (Ha viszont az ESPN forrásainak van igaza, és Williamson csak öt évre írt alá, az ő szerződése minden idők legjobbja ezen a téren.)

Igaz, a Nike-nak volt is mit törlesztenie vele szemben, hiszen az idén az egyetemi kosárbajnokság (NCAA) alapszakaszában a Duke–UNC mérkőzésen 36 másodperc alatt tönkrement a lábán a cipő, ami miatt térdsérülést szenvedett, és a hátralévő hat meccset ki is kellett hagynia a reguláris idényből. Az üzemi baleset miatt a „pipás” cég értéke egy nap alatt 1.1 milliárd dollárral csökkent. Működött a Zion-hatás...

„Különleges, egyedülálló sportolók esetében mindenféle szerződés kapcsán érdemes hegyezni a ceruzát. Zion Williamson esetében viszont már azelőtt hegyezték, hogy profi lett volna” – mondta róla Sonny Vaccaro, a Nike és az Adidas korábbi ügyvezetője. Ez egy 14 éves, tudatosan felépített pályafutás eredménye. Merthogy Zion már ötévesen kijelentette a nevelőapjának, ő kosársztár lesz, úgy, hogy előbb elmegy az egyetemre, majd az ország első számú játékosává növi ki magát. A papa gyorsan be is íratta a Sumter Falcons csapatába – a négy esztendővel idősebbek közé. Aztán amikor ő lett kilencéves, már reggel ötkor kelt, csak hogy futó- és dobóiskolázhasson.

Más kérdés, a sportot születésekor belekódolták, hiszen édesanyja magasugró, édesapja amerikai futballista volt, nevelőapja meg az egyetemen kosarazott. A génjeibe kódolt ruganyosság odáig repítette, hogy képes a büntetővonalról zsákolni...

Az ilyen produkciókról készített videók, az ezzel járó hírnév juttatta el odáig, hogy már középiskolásként felfedezték. Az idei NBA-nagydöntő kapcsán (is) híressé vált rapper, Drake már akkor hordta a mezét (korabeli Insta­gram-fotó a bizonyíték), de például a kosarasok közül Nate Robinson és Dwight Howard, az amerikai futballisták közül pedig Odell Beckham Jr. és Dez Bryant is akkoriban szeretett bele. 2016–2017-ben jött a robbanásszerű növekedés, és bár az LSU amerikaifutball-ösztöndíjat kínált neki, ő a kosárlabdát és a Duke-ot választotta. Rendben, ebben benne volt az is, hogy a Nike az édesanyjával tanácsadói szerződést kötött, illetve belekeveredett egy korrupciós botrányba, mondván, az aláírásáért cserébe pénzt és lakást kért magának és a családjának is. Ez az amerikai egyetemi sport szabályai szerint tilos, merthogy az amatörizmus alapelv.

Az viszont nem volt tilos, hogy az alma mater (és az összes ellenfél) az ott töltött egy év alatt pénzt „szedjen ki” belőle. A Duke-nál ezen időszak alatt kétszer annyi mezt adtak el, mint korábban bármikor, a csapat idegenbeli mérkőzésein átlagosan csaknem 200 százalékkal lettek drágábbak a jegyek, a hazai jegyárak terén a Duke átlagosan 329 dollárral listavezető volt (a második a Kentucky 132 dollárral...), de az ősi rivális North Carolina ellen 3200 dollár körül mozogtak a belépőárak. Viszonyításképp: ez a Super Bowl szintje, itt meg egyetemi kosármeccsről beszélünk. A felhajtásra jellemző, hogy Barack Obama korábbi amerikai elnök sem tudta megkapni a legjobb helyet a csarnokban.

Ilyen döbbenetes növekedést a közelmúltban egyszer lehetett tapasztalni a kosarasvilágban, amikor a 2015–2016-os idényben a Golden State Warriors 73–9-es mérleggel zárt, minden csarnokban az összes pénzt megadták volna, hogy láthassák Curryéket.

Ez vár most a Pelicansra, hiszen Williamson a Duke-on töltött egy év, valamint 22.6-os pont-, illetve 8.9-es lepattanóátlag után váltott, és csúcsra járathatja magát az NBA-ben. Már most tízszer annyi követője (négymillió!) van az Instagramon, mint a tavalyi 1/1-esnek, Deandre Aytonnak, így aztán senki se csodálkozzon azon, hogy a draft óta több Williamson-mezt és -pólót adtak el (darabját 110 dollárért), mint a tavalyi börzén az első körben elkelt játékosokéból. Nem külön-külön, összesen! A csapatnak az előző idényben 16 ezres volt a hazai átlagnézőszáma, most „csak” eladott bérletből tart 14 ezernél a Pelicans, emelt árak mellett. A Nike cipőbizniszének hatása még nem mérhető, de csak ideig-óráig igaz ez. Oké, az NBA-ben egyelőre még nem lesz külön kamerája, mint az NCAA-ben volt, ahol a CBS televíziós társaság rákényszerült erre a lépésre a hype miatt.

„Zionban megvan minden képesség ahhoz, hogy hosszú időre domináns, karizmatikus szupersztár legyen” – mondta róla Howe Burch, a TBC marketingügynökség elnöke. Chris Grancio, az Independent Sports & Entertainment vezetője pedig így fogalmazott: „Zion ereje abból is jön, hogy a társak értékére is hatással van. Ahol játszik, az a csapat több bevételre számíthat a jegyeladásból és a merchandisingból, több szponzor kopogtat nála, magasabb nézettségre és közösségi médiaforgalomra számíthat.” Ezek alapján ő lehet a következő, aki Michael Jordan, majd LeBron James után új dimenzióba emeli az NBA-t, vagy ahogyan Jordan fogalmazott a cipős szerződés kapcsán, ő vezetheti a brandet a jövőbe.

Ez két ok miatt kerülhet veszélybe. Egyrészt éppen egy 100 millió dolláros keresetet nyújtottak be ellene, mondván, nem szabályszerűen vált el előző menedzsmentjétől. Másrészt pedig tényleg nagyot kell alkotnia, mert az elemzők ugyan benne látják LeBron James utódát, de ők már felfedezték az őt követő LeBron Jamest is. A Duke Egyetem már figyeli Bronny Jamest. És ha LeBron fia bekerül az NBA-be, nem merem elképzelni, milyen gazdasági és médiagépezet indul meg miatta.