A 20 éves legenda – Moncz Attila publicisztikája

Miközben vasárnap délelőtt nézegettem a Dallas Mavericks–New Orleans Pelicans NBA-mérkőzés összefoglalóját, két, a közelmúltban folytatott beszélgetésem jutott eszembe egy újabb eszement statisztika láttán. Az egyik keretében egy prominens magyar vezető azt mondta, csapata, sportága, sőt, a magyar sport egyik nagy hibája, hogy nem zavarja el időben a fiataljait külföldre tanulni.

Játékstílusokat, szemléleteket és nem utolsósorban önállóságot. A másikban én bátorkodtam előállni azzal, hogy kedvenc kosárcsapatom legjobbja jó úton jár a szupersztárrá válás felé, mire egy amerikai ügyekben sokkal járatosabb kollégám udvariasan helyre tett, mondván, nem arra a szintre tart, hanem már megérkezett oda.

A két múltidézés apropója és közös nevezője az említett meccsen 26 pontot, hat lepattanót és kilenc asszisztot összehozó Luka Doncic, a Dallas vezére, aki sorozatban tizennyolc találkozón ért el ezen három mutatóban legalább 20–5–5-ös eredményt. Az NBA és az ABA 1976-os egybeolvadása óta összesen egy játékos volt képes ilyen teljesítményre, az immár csak társrekorder Michael Jordan. Nem áll szándékomban „szétstatisztikázni” az írást, így csak annyit rögzítenék, hogy más területeken LeBron James, Russell Westbrook vagy éppen Oscar Robertson csúcsait ostromolja. Amivel nincs is semmi baj, hiszen a sportot többek között a rekordok hajszolása viszi előrébb. Csak az merőben szokatlan, hogy korszakos produkciókkal kel versenyre egy mindössze másodéves NBA-s, aki még csak 20 esztendős.

A szlovén csapatsportok új nagy sztárja (és idővel még a valaha volt legnagyobb is lehet belőle, igaz, ezért Anze Kopitart, a Los Angeles Kingsszel kétszeres NHL-bajnok hokist kell lepipálnia) a kosárlabdára tette fel az életét. Már 13 évesen elhagyta Ljubljanát, a Real Madrid akadémiájára igazolt, 16 esztendősen minden idők legfiatalabb Real-játékosaként a spanyol élvonalban jutott szóhoz (a rekordját a minap döntötte meg Usman Garuba, talán érdemes megjegyezni az ő nevét is), és amire alig 19 évesen elkelt a tavalyi drafton, Euroliga-győztesnek és Európa-bajnoknak vallhatta magát, továbbá korrekordot döntve MVP-nek választották a kontinentális szupersorozat alapszakaszában és döntőjében, valamint a spanyol bajnokságban. Tinédzsertől nem várható el, hogy a sereg élére álljon, de azért meg is lehet mutatni, hogy valaki különleges, nem feltétlenül kell beérni azzal, hogy azt mondják rá, aztán az illető el is hiszi. Lionel Messivel kettesben erről tanulmányt is írhatnának, amit én itthon minden akadémián kötelező olvasmányként be is emeltetnék a tananyagba.

Az meg az általános igazgatók (GM) képzésén lenne jó kis esettanulmány, mit kell tenni az előítéletekkel, hogyan kell viselkedni a média nyomásával szemben, illetve miképp érdemes az NBA-átlagnál fiatalabb újoncokhoz nyúlni. Merthogy Doncicnak alapesetben nem a Dallasban kellene pattogtatnia, hanem a Phoenix Sunsban, a Sacramento Kingsben, esetleg az Atlanta Hawksban. Egy másik univerzumban talán az egekig magasztalnák a Hawksot, amiért Trae Youngot egy csere keretében megszerezte, csak ma már túl nagy árnak tetszik az érte adott elsőkörös draftcetli, valamint a harmadikként kiválasztott (figyelem, Jordan is ebben a pozícióban kelt el!) Doncic. Hiába Young remek újoncszezonja, All Star-formátumú második évada, ha erre Dallasból 201 centis árnyék vetül.

De mondom, a Hawks lépése megbocsátható, a másik kettőé nem. Phoenixben egy kisebb januári hullámvölgynek (kiállítás a Valencia, gyengélkedés és érzelemkitörés a Maccabi Tel-Aviv ellen) túl nagy jelentőséget tulajdonítottak, és inkább elvitték DeAndre Aytont. Ő most éppen 25 meccses eltiltását tölti, mert vétett a liga drogokkal kapcsolatos szabályai ellen. Az már tényleg csak a lúzerség csimborasszója, hogy a Suns kevéssel a draft előtt Igor Kokoskovot tette meg vezetőedzőnek, akivel Szlovénia kontinensbajnok lett. Ezen döntéssorozat hátterét tényleg érdemes lenne egyszer őszintén elmesélnie valakinek. A Kingsnél csak annyi történt, hogy Vlade Divac GM nem volt túl jó véleménnyel Doncic apjáról, és inkább a saját egóját, mintsem a csapatát építve elvitte az azóta sérülékenységével „tüntető” Marvin Bagley III-at.

Azt is érdemes hangsúlyozni, hogy az európai játékosokkal szembeni elővigyázatosság ott rejtőzik a döntő pozícióban lévők többségében. Az NBA környékére csak 1984-ben érkezett meg az első európai születésű, a ligára ott felkészülő kosaras (a francia Hervé Dubuisson a nyári ligában játszott a New Jersey Nets mezében, de a tulajdonosok bizalmatlansága miatt az igazi mennyország kapuja nem tárult ki előtte), de a kétezres években már találunk példát bajnokcsapat hadvezérére, alapszakaszbeli és döntőbeli MVP-re (Dirk Nowitzki mindháromra jó példa) és az év újoncára (Pau Gasol) is. A liga nemzetközi lett (2017 karácsonyán például a parkettre lépő tíz csapatban 23 ország képviselője szerepelt), mégis, az olyan, összességében látványos fejre állások, mint Andrea Bargnanié (1/1-es volt, középkategóriás lett) vagy Darko Milicsicsé (1/2-esként a peremberségig vitte), látható féket illesztettek a rendszerbe. Csak a bátrak vagy a kimagaslóan intelligens játékot erősen kedvelők mernek bármikor európait választani. Mark Cuban, a Dallas tulajdonosa, illetve Rick Carlisle, a csapat vezetőedzője például ilyen, dehát ők Nowitzkin nevelkedtek.

Nagyon úgy fest, olyan játékos lett a jutalmuk, aki a franchise következő másfél évtizedét meghatározhatja. Második idényében 30.1 a pont-, 10.0 a lepattanó- és 9.2 a gólpasszátlaga, mindhárommal a Top 15-ben foglal helyet az NBA-ben (nincs még egy ilyen sokoldalú játékos!), sőt, pontszerzésben (3. hely) és előkészítésben (2.) dobogós. Bill Simmons, a talán legismertebb NBA-szakíró szerint Doncic a legjobb 20 éves, aki a ligában valaha megfordult, pedig korábban ennyi idősen már Kobe Bryant, Kevin Garnett és LeBron is itt pattogtatott. Ezt támasztotta alá egy, a Twitteren nemrég megjelenő adat, amely szerint Doncicnak 88 NBA-mérkőzés után Bryantnél több pontja, Garnettnél több lepattanója, Jamesnél meg több gólpassza volt. Chris Broussard, a FOX elemzője így fogalmazott: „Időről időre előfordul, hogy előkerül egy fiatal fenomén, aki a régi nagyokra emlékeztet bennünket. Shaquille O'Neal Wilt Chamberlaint idézte meg. Kobe Bryant előhozta belőlünk Michael Jordan képét. LeBron James Magic Johnsonra hajazott. Most megvan ennek a generációnak a Larry Birdje. Új legenda születik. Hívjuk Luka Legendnek.”

A brutális idény egyik mérőszáma, hogy amíg a rajt előtt 51-szeres pénzt fizettek volna, ha ő lesz az alapszakasz MVP-je, ma már csak 4.5-szeres szorzóval lehet ugyanerre fogadni. Nála alacsonyabb oddsa csak a címvédő Jannisz Antetokunmpónak van. Ráadásul Doncic „ráér” 2021-ben is besöpörni az MVP-címet, még akkor is ő lesz minden idők legfiatalabbja a trónon, megdöntve Derrick Rose 22 éves és öt hónapos korrekordját. És nem a statisztikák a fontosak neki, hanem a csapat: a három éve playoffot sem látó Dallas jelenleg második a bivalyerős Nyugati főcsoportban.

A játék és a nyelv mellett Doncic az önállóságot és a társadalmi felelősségvállalást is elképesztően megtanulta. Egy hete, vasárnap a Los Angeles Lakershez látogatott a Mavs, a szlovén óriás éppenséggel melegíthetett is volna a találkozóra. Helyette inkább az oldalvonal mellett találkozott az édesanyjával, valamint egy szlovén házaspárral és 22 hónapos kisfiúkkal. Ő hívta meg őket, mert az élére állt annak a szlovéniai pénzgyűjtő akciónak, amelynek keretében 2.2 millió dollárnyi adomány jött össze a súlyos izom-problémás betegséggel küzdő srác gyógykezelésére. „Teljessé tettétek a napomat” – írta ki Doncic a Twitterre, majd hajszál híján tripla duplás produkcióval kivégezte a Lakerst.