Sztár lett a brazil Jekyll és Hyde – Moncz Attila publicisztikája

Lehet, csak urbánus legenda (merthogy más források szerint meg jó ideje országos haverok, több válogatott szünetben is együtt töltötték az időt a spanyol fővárosban), mindenesetre ha igaz, jól szemlélteti, két év alatt honnan hova jutott el Vinícius a Real Madridban. A királyi gárda 2020 októberében Mönchengladbachban játszott BL-meccset, 1–0-ra „égett”, amikor a mindent látó kamerák lekapták, amint Karim Benzema a következőket mondja csapattársának, Ferland Mendynek: „Ne passzolj neki, tesó, mert ellenünk játszik.” Aztán 25 percig, az immár 0–2-t követő lecseréléséig ő sem adott labdát Viníciusnak, majd miután a brazil támadót Eden Hazard váltotta, a Real kicsikarta a döntetlent. Másfél évvel később viszont a még mindig csak 21 éves srác Európa tetejére lőtte a madridiakat úgy, hogy az idény közben visszatérően emlegették: a francia csatár spanyol és BL-gólkirályi címében alaposan benne volt Vinícius.Pedig Viníciusnak két éve is világklasszis edzője (Zinédine Zidane) volt, ahogyan Carlo Ancelotti személyében most is, csak amíg az előbbivel – átvéve a Marca című szaklap szóhasználatát – „nehéz volt a kapcsolata”, az immár a legeredményesebb BL-edzővé avanzsáló Ancelottival szinte egyből megtalálta a közös hangot. Amíg Zizou az általa kért és favorizált, „százmillió eurós” Eden Hazard szereplését erőltette, Carletto gyorsan belátta tévedését. Az első két mérkőzésén még Gareth Bale és Hazard támogatta a center Benzemát, de csereként beállva Vinícius egy (Alavés), majd két gólt (Levante) szerzett, és attól kezdve bérelt helye volt a kezdőcsapatban. A 2017-ben szerződtetett, a korosztályos szabályok miatt viszont csak egy évvel később Madridba érkező, 45 millió euróba kerülő brazil csodagyerek végképp megérkezett a spanyol fővárosba.„Az első naptól kezdve éreztem annak a nyomását, hogy negyvenötmillióba kerültem, illetve annak, hogy a Real Madrid játékosa vagyok. De csak azokat az embereket hallgattam meg a körülöttem lévők közül, akik igazán bíznak bennem” – jelezte Vinícius, hogy a madridi indulás messze nem volt olyan könnyű, mint amilyenre a brazil repülőrajt után számítottak tőle. Merthogy odahaza alaposan bekezdett, a biztos alapokon nyugvó, boldog gyerekkort követően tízévesen bekerült a Flamengo utánpótlásrendszerébe, és nem egy, nem két szülő mondta róla, hogy „...Viníciust csak motorral lehet elkapni”. Papíron balhátvédnek írta be magát, merthogy kedvenc játékosa, az egyébként támadó középpályás Renato Abreu éppen ott segített ki, így aztán úgy érezte, neki is ott a helye. De cselezőkészsége és sebessége miatt gyorsan kiderült, jobb neki sokkal előrébb.„Kiszámíthatatlan volt, nem ismert félelmet, mentálisan pedig nagyon erősnek tűnt, jóval a többiek fölött állt – mondta róla Carlos Noval, a Fla ifjúsági csapatainak akkori igazgatója. – Már a kezdetektől fogva csak ment rá a védőkre, pontosan úgy, ahogyan ma is. Semmitől sem félt. Lenyűgöző volt, ahogyan tempóból tudott cselezni és egy pillanat alatt irányt váltani. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem, mit láttam rajta, az örömöt említeném. Bárhová ment, a mosolyával és a hozzáállásával megnyerte az embereket. És ez ragadósnak bizonyult.”A szakembereket pedig az alázatával. A 2017-es Copinha, a legnagyobb presztízsű brazil ifjúsági torna hozta meg számára az áttörést, majd az U17-es dél-amerikai kontinenstornáról az aranyérem mellett elhozta a gólkirályt és a legjobb játékost megillető elismerést is. Csak azt ne hallgassuk el, hogy a viadal előtt volt egy kellemetlen beszélgetése Carlos Amadeu szövetségi edzővel. A szakember ugyanis összerakott neki egy videós „csomagot”, amelyben felhívja a figyelmét legnagyobb gyengeségére, a védekezésre. A tornán már nem lehetett hibát találni a játékában.Talán ez a tulajdonsága az, ami sok kortársa fölé emeli. Hogy tudniillik, ha kritikát kap, nem megsértődik rajta, hanem próbálja orvosolni hibáját. A Flamengóban töltött egyetlen teljes évadja során többen, így például a klublegenda Dejan „Rambo” Petkovics is, azt mondták róla, túl sokat egyénieskedik, ugyanakkor túl keveset tesz a csapatért. De amikor 2018 nyarán mennie kellett Madridba, már neki könyörgött az addigra az első csapat mellett dolgozó Noval, hogy ugyan már maradjon még egy kicsit, és segítse bajnoki címhez az együttest. Vinícius jelezte, hogy mennie kell, a Flának meg csak az ezüst jutott. Bár az is tény, tudta mindenki, hogy itt az idő, hiszen a Real egy éve várt rá, és nem akart további hónapokig türelemmel lenni.Merthogy Spanyolországban addigra már óriási volt a felhajtás körülötte. Az „új Neymar” becenév hangzatosnak tűnt (főleg úgy, hogy a Real a „régiért” sokáig versenyben volt, de a Barcelona megelőzte, most viszont ezt nem hagyhatta), a Marca címlapjára meg előbb rákerült, mint hogy edzett volna a Flamengo (!) felnőttcsapatával. Amikor pedig aláírt a királyi gárdához „kemény” 17 percnyi felnőttfutball volt a lábában...De kellett a Realnak, amelynél stratégiai befektetésként tekintettek rá. Juni Calafat, a királyiak tehetséggondozója alighanem rekordot döntött a Madrid–Rio de Janeiro repülőutak tekintetében, de meggyőzte, hogy jó helyen lesz a Bernabéuban. Az egyezséget követően – figyelem, elkötelezettség! – Vinícius egy évig mindig visszanézte a saját meccseit, illetve a Real soros tétmérkőzését, csak hogy tudja, melyik területen milyen szintre kell eljutnia, hogy ne legyen gondja Európában. A valdebebasi edzőközpontban nagyjából együtt kezdett Martin Ödegaarddal, Fede Valverdével, Kubo Takefusával és Rodrygóval – egyelőre alighanem ő vitte közülük a legtöbbre. Pedig az indulás tényleg hányattatott volt. A fiókcsapat Castillában remekelt, a közönség és a média elkezdte az „egybe” követelni, de Julen Lopetegui vezetőedző két meccsen mindössze 12 percet adott neki. Csakhogy a 2018 októberében a Barcától elszenvedett 5–1-es vereséget követően a trénernek mennie kellett, a helyét átvevő, addig is Vinícius-mentornak számító Santiago Solari pedig elkezdte játszatni. Márciusig minden szépnek tetszett, fájdalom, akkor az Ajax kiejtette a címvédőt a BL-ből, így Solarit elküldték. A helyére jött Zidane, illetve a fentebb már említett sanyarú sors. Akkoriban írt így a brazil tiniről az ESPN elemzője: „Igazi Jekyll és Hyde típusú játékosnak tartják. Sohasem tudhatod, melyik Vinícius bukkan fel: az, aki egyedül képes legyőzni bármelyik csapatot a La Ligában, vagy az, aki teljességgel haszontalan, és csak akkor tűnik ki, amikor frusztrált lesz, és feleslegesen sárgát kap.”Akadt, aki már megbarátkozott a gondolattal, hogy Vinícius 45 milliós vételárát „ablakon kidobott pénzként” kell elkönyvelni, csakhogy a trófea nélküli 2020–2021-es idényt Zidane nem élte túl. Érkezett Ancelotti, vele együtt a Vinícius-reform is. Sokat dolgoztak együtt az edzőpályán, a Maestro kérte, hogy korábban lőjön kapura, illetve a támadások befejezése előtt csak egy-két érintése legyen. Vinícius megfogadta a tanácsot, cserébe Ancelotti még a csapat taktikáját is átszabta a kedvéért, hogy a Real még mélyebben játsszon, elősegítve, hogy még több tere legyen a brazilnak. Az eredmény? Bajnoki cím 17 Vinícius-góllal, tíz assziszttal, na meg bérelt hellyel a különböző Év csapata választásokon, ráadásként BL-diadal, négy góllal és hat gólpasszal. És ki ne hagyjam: sérülés nélkül, merthogy azt is felismerte, a meccsek utáni regeneráció, illetve az otthoni munka is legalább olyan fontos egy profi életében, mint az edzőközpontban elvégzett meló. A saját séf, fizioterepauta és erőnléti edző alighanem sokkal többet tud erről nálam...Még csak 21 éves, de már 170 tétmérkőzés felett jár a Realban, és ha Vinícius Valverdével, illetve Rodrygóval együtt ilyen ütemben fejlődik, néhány hónap múlva már senki sem siratja a Párizsban maradó Kylian Mbappét. BL-győzelmek terén meg már most előrébb tartanak, mint a francia csatárcsillag.