TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Komolyan mondom, még egy vaskosabb fiaskónak is jobban örülnék, ha nyílt sisakos, tűzzel teli csatában születik, mint egy újabb egy-két gólos »helytállásnak«. Tudom, részemről ez érzelmekkel teli szurkolói hozzáállás, ám azt hiszem, a hatból egyszer meg lehetne kockáztatni.

ALAPVONAL. A korábbi válogatott csatár profi karrierje során egy-egy mérkőzésen a védők darálójában teljesített kocogva, sprintelve, felugorva, megindulva körülbelül hét kilométert (feltéve, hogy végig a pályán volt), s ha ezt az adatot vesszük alapul, akkor az Athén–Spárta–Athén futása során zsinórban hetven egykori meccspenzumát tudta le 95 óra leforgása alatt.

ALAPVONAL. Valentino Rossi egy generációban változtatta meg a motorozáshoz való hozzáállást, sokakat függővé tett, emiatt az iparágban senki sem lehet eléggé hálás neki. Nem szívesen beszélt, sokkal inkább versenyzett és cselekedett, hogy fő küldetését teljesítse. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy neki kell megmutatnia, a mezőnyben nem a gép, hanem az ember jelenti a legnagyobb különbséget.

ALAPVONAL. November 25., a magyar futball napja. Egyébként nem véletlen, hogy olyan meccseket idéztem fel, amelyeket ritkán emlegetnek, szándékosan tettem. Hiszem ugyanis, hogy ami nekem, neked, neki, sőt nekünk maradandó, az még nem minden. Valamennyiünknek megvannak a magunk – reggelig idézhető – emlékei.

ALAPVONAL. Solskjaer szinte valamennyi játékosa lelkében megtalálta azt a húrt, amelytől edző és futballista egyszerre rezonál. Főnök, akit szerettek a labdarúgói – annyira ritka eset, hogy már-már életszerűtlen. Részben talán azt is magyarázza, miért kellett vége szakadnia ennek a mesének.

ALAPVONAL. Kevés dolog borzaszt el annyira a futball világában, mint a kétévenkénti vb gondolata, hiszen ezzel nem csupán a hagyományokat tipornák sárba, de sokat veszítene rangjából a torna. Épp attól mindenekfeletti az értéke, hogy ritkán van, és épp az adja a drámaiságát, hogy aki hibázik, négy évet várnia kell a javításra.

ALAPVONAL. Zakariás József, az Aranycsapat »szürke eminenciása«, akit a legkevésbé emlegettek, emlegetünk, s a leginkább titokzatos alak egyben, aki a legelsőként – ma ötven esztendeje, 1971. november 22-én, élete negyvennyolcadik évében – ment el a tizenegy legenda közül.

ALAPVONAL. Ha fogalmazhatok ilyen bárdolatlanul, azt utálom a legjobban a sportban, ha ilyen »meccseket« nem játszanak le. Ha nem hirdetnek végeredményt ott, ahol az elemi emberi tisztesség, a sport maradék – de a közélet egyéb terepeihez képest még így is üdítő – tisztaságába vetett hitünk a tét.

ALAPVONAL. A sportorvoslás tehát igyekszik megfelelni az élsport követelményeinek. Ahogy én látom, a szemlélet is változott. Régebben a sérülések után jöttek az orvosok, most már az esetleges károsodások előtt is – igen, a már említett megelőzés.

ALAPVONAL.„Ugyanazt az esélyt akarjuk megadni a gyerekeinknek, amit Messi vagy Ronaldo csemetéi is megkapnak. A gyerekeinkért és az unokáinkért dolgozunk. Jobbá tehetjük nekik a világot.”

ALAPVONAL. Megemlítendő: azon csoportellenfeleink, amelyeket tavaly a Nemzetek Ligájában magunk mögé utasítottunk, most egytől egyig vb-szereplők lehetnek. Illetve a szerbek már azok, de pótselejtezőn az oroszok és a törökök is kijuthatnak Katarba.

ALAPVONAL. Emlékszem egy megbeszélésre a MOB-ban, amikor Schmitt Pál kijelentette: »Ha el kell adnunk a gellérthegyi székházat, akkor is tisztességgel eltemetjük Puskás Öcsit.«

ALAPVONAL. A román kommunista rezsimben ugyanis Comaneci életének egyenes vonalúnak, konformistának és előreláthatónak kellett volna lennie, a legszigorúbb ellenőrzés alatt zajlania, hiszen az ország emblematikus sportolójáról volt szó, akinek a pályafutásán túl is hirdetnie kellett a rendszer magasabbrendűségét.

ALAPVONAL. Vannak persze elítélendő és menthetetlen cselekedetek kortól függetlenül – és vannak olyan magatartásformák, melyek húsz-harminc-negyven éve még csupán feltűnést sem keltettek, sőt szépen illeszkedtek a korszellemhez.

ALAPVONAL. Nem szeretnék azzal a hatásvadász szöveggel érvelni, hogy na, ugyanezt nem csinál(hat)ná meg a Herthánál edzősködő Dárdai Pál, de az a helyzet, hogy – ugyanezt nem csinál(hat)ná meg a Herthánál edzősködő Dárdai Pál.

ALAPVONAL. Kim Rasmussen edzői pályája rendkívül ígéretesen indult, hozzánk érkezésekor rokonszenves, nyitott embernek tűnt. Hogy mikor, miért és mi siklott ki, talány. Mindenesetre kár lenne érte, ha innen az ötvenen máris csatlakozna a megélhetési trénerek népes és csupán látszólag elégedett táborához.

ALAPVONAL. Minden elismerésem az öttusázóké, hiszem, sőt akarom, hogy a tiltakozásuk elsöpörje az UIPM vezérkarát, hiszen általánosan elfogadott, hogy mi jár – az árulóknak. Kissé sokat foglalkoztam a szervezetekkel. Nem érdemelnek ennyit, csak hát ugyebár a tények… Mert lehet, hogy az öttusa a jövőben nem lesz öttusa, de az öttusázó mindig öttusázó marad.

ALAPVONAL. Bűn, hogy ezek a szörnyű esetek csak most derülnek ki. Az elmúlt évtizedekben a sportolónak hallgass volt a neve, némán, megfeszülve kellett dolgoznia a sikerekért, mert azt hitették el vele, vagy azt látta korábbi példákon, hogy így, illetve csak így lehet győztes.

ALAPVONAL. „Ha négy játékost igazolsz, de kettő nem válik be, az nem a világvége. Viszont menedzserből csak egyet szerződtethetsz, és ha ő nem jön be, az katasztrófa. Majd jön a kérdés: mikor harapjak bele a citromba, hogy elismerjem, ez bizony rosszul sült el?”

ALAPVONAL. Persze Antoniusszal ellentétben mi nem temetni jöttünk Cézárt, hanem dicsérni, de legalábbis elismerni az érdemeit. Mint ahogy Medvegyev sem fukarkodott a Djokovicsnak címzett dicséretekkel a döntőt követően – persze könnyű neki, az idő érte, sőt, neki dolgozik.