A katari tél befagyaszthatja az európai nyarat – Moncz Attila publicisztikája

Amiről eddig csak elképzeléseink voltak, azok mostanában egyre inkább valóra válnak, már ami a katari labdarúgó-vb sportágra gyakorolt hatásait illeti. A top 5 európai bajnokság a napokban nyilvánosságra hozta a 2022–2023-as menetrendjét, ez alapján elmondható, a torna előtt és után őrült rohanás lesz, hiszen a november 21-én kezdődő eseményt megelőzően az angol Premier League-ben 16, a német Bundesligában, az olasz Serie A-ban és a francia Ligue 1-ben 15, a spanyol Primera Divisiónban pedig 14 fordulót játszanak le, hogy aztán háromban (angol, spanyol, francia) még decemberben újrakezdjék a sorozatot. A legtovább, január 21-ig a németek pihennek, de ennek is inkább éghajlati, mint észszerű okai vannak...

Alig jöttünk ki (legalábbis remélem, már végleg kijöttünk) a két és fél éves Covid-összevisszaságból, most itt az újabb ok, ami miatt megint csak erőltetett menetként tekinthetünk a jövő júniusig előttünk álló időszakra. Az már csak zárójeles félelem, nehogy a pénzközpontúan gondolkodó FIFA a szerintem a nyárinál várhatóan jobb televíziós nézettségek miatt elgondolkozzon a téli vb-k rendszeresítésén... Ami viszont számomra ennél sokkal érdekesebb kérdés: milyen hatást gyakorol egy, az idény közben zajló világbajnokság az idény előtti és közbeni átigazolási időszakra? Egy „vegytiszta” periódusban ezt még jobb lenne vizsgálni, de most is érdemes, még ha a Covid hatásait nem is tudjuk kiszűrni teljesen. Merthogy biztos vagyok abban, az elmúlt hónapok kiszámíthatatlansága (elmaradó bevételek, adott esetben visszatartott tv-s jogdíjak) több klubvezetőt is elgondolkoztatott, ugyanakkor akadnak olyan együttesek is, amelyek úgy költenek, mintha nem lenne holnap. Na, de vajon úgy nagy általánosságban kire és hogyan?

Abban ugyanis szintén biztos voltam és vagyok, hogy a világbajnokság hatással lesz a játékosok terveire, ebben erősített meg a Unique Sports Group ügynökének nyilatkozata is. „A játékosok gondolkodásában a vébé elsőbbséget élvez. Minden futballista elsősorban világbajnok akar lenni, a BL-cím és a többi titulus csak ezután következik. Nekik az a hab a tortán, ha a hazájukat képviselhetik egy nagy tornán. Elszántak, hogy ott legyenek, és tisztában vannak azzal, ez csak nagyon keveseknek adatik meg. Céljuk elérése érdekében, ha kell, bevállalnak oldal-, sőt esetleg visszalépést is. Ha ez esélyt ad nekik arra, hogy megmutassák, mennyire a hasznukra lehetnek a válogatottjuknak, akkor meg is teszik” – fogalmazott Marlon Fleischman.

A szakember szerint a nemzeti tizenegyért megteszik azt, hogy a jelenlegi csapatuknál gyengébbe is elmennek, csak hogy felhívhassák magukra a figyelmet. A japán válogatottban 42 mérkőzésen 17 gólt szerző Minamino Takuminak talán enélkül is összejött volna a kerettagság, de a biztonság kedvéért lecserélte a Liverpool mezét a Monacóéra. (Mondjuk azok után, hogy mindössze 176 percet játszott az előző Premier League-idényben, nem csodálkozom...) De a két éve még az angol válogatott első számú kapusa címre is esélyesnek tartott Dean Henderson is elment a Manchester Unitedből – kölcsönbe – a Nottingham Forestbe, hiszen David De Gea mögül annyi esélye lett volna bekerülnie az angol keretbe, mint nekem. De számos további példát lehetne sorolni, aki a kisebb jobb alapon dönt, amivel általában megkönnyíti a vevő dolgát is, hiszen a „vb-kényszer” együtt járhat a pénzügyi igények lejjebb adásával is.

Igen ám, de akkor mit tegyen a játékos, ha közben a szövetségi kapitánya meg féléves nyugalomra próbálja meg rávenni? Ahogyan például a belgáknál Roberto Martínez. Neki akad néhány problémás esete, hiszen bár nagyon számítana Christian Bentekére (45/18-as mutatóval nem is csoda), ő újév óta nem kezdett a Crystal Palace-ban; Charles de Ketelaere-t a mögöttünk hagyott remek idénye miatt nagyon vinné a Milan és a Leeds is, mindkettő (pénzben és szakmailag is) minőségi ugrás lenne az FC Bruges-höz képest; Youri Tielemans már bejelentette, nem hosszabbít a Leicester Citynél, amelynek így elemi érdeke lenne eladni őt, ahogyan a Napoli sem biztos, hogy meg akarja tartani az egyébként klublegenda Dries Mertenst. De legalább Axel Witsel aláírt az Atlético Madridhoz, és nem féléves semmittevésből (merthogy Dortmundban nem hosszabbítottak vele) vág neki a katari kalandnak.

„Azt mondanám nekik, legyenek óvatosak ebben az időszakban, mert akár olyan lépésre is elszánhatják magukat, ami visszaveti a pályafutásukat – jelentette ki Martínez. – Különleges helyzet. Először játszunk európai időszámítás szerint télen világbajnokságot, nincsenek információk arról, ez miképp hat a játékosokra, illetve a nyár hogyan befolyásolja a válogatottbeli szereplésüket. De ha átigazolsz, az mindig bizonytalanságot hoz. Új nyelvhez, kultúrához, stílushoz kell alkalmazkodnod, amihez időre van szükséged. A tornáig viszont csak néhány hónap van hátra, szóval, azt kérdezném, megéri ez a kockázat? Számomra ez aggasztó. Ilyen nagy viadal előtt nem tenném kockára a helyemet, hiszen a vébé után is elmehetnék külföldre. Talán a január sokkal jobb időszak lenne. Remélem, nem sok játékosom cserél klubot a nyáron.”

Érdekesség, hogy a hipotézisekkel ellentétben a vb nincs feltétlen árfelhajtó hatással a legnagyobb ügyletekre. A világ tíz legnagyobb volumenű transzferéből mindössze egyet kötöttek meg világbajnokság évében, de Philippe Coutinho már 2018 elején a Liverpoolból a Barcelonába igazolt, nem várták meg a nyári tornát. A top 10 többi tagja Neymartól Gareth Bale-ig máskor váltott klubot (Bale most éppen a vb évében teszi meg, de előtte és ingyen). Az árak elszabadulása ellen szólhat az is, hogy a legtehetősebb sorozatban, a Premier League-ben a Deloitte könyvvizsgáló cég kimutatása szerint visszaesés figyelhető meg: az előző nyáron 1.1 milliárd fontot költöttek igazolásokra a csapatok, ami 11 százalékos visszaesés az előző idényhez képest, illetve a legkisebb összeg 2015 óta. Sőt, a 2008–2010 közötti gazdasági válság óta most fordult elő először, hogy egymást követő két évben csökkent a csapatok által transzferekre fordított összeg.

A vb közelsége és agyament időpontja megnövelheti egy ismert, de talán kevésbé bevett konstrukció, a kölcsönadás előtérbe kerülését. Kevesebb anyagi kockázattal jár, megfelelő garanciák mellett egy év múlva is lehet végleges üzlet belőle, ha pedig nem válik be az illető, akkor szépen vissza lehet küldeni a „feladónak”. Nem hiszem, hogy „békeidőben” a Chelsea és az Inter meg tudott volna egyezni az előző nyáron még több mint 100 millió euróért Milánóból Londonba igazoló Romelu Lukaku kölcsönszerződéséről, viszont ezen körülmények között talán mindenkinek ez volt a legjobb megoldás. És higgyék el, lesznek még kölcsönszerződések, nem is biztos, hogy egyévesek, hanem például csak hat hónaposak. Az eltérő lebonyolítási rendszer (illetve bizonyos játékosok életkora) miatt ez főképp Dél-Amerikában lehet napirenden, Daniel Alves vagy Diego Godín alighanem ilyenre hajt, ha még nem temette el magában vb-álmait.

A stratégiai gondolkodásba beleférhet, hogy a klubok a januári piacra összpontosítják erőiket, ott azért már tisztább lesz a kép, illetve a bajnokságnak is eltelt csaknem a fele. Igen ám, de a világbajnokság után a megszokott szünet elmarad, nem lesz idő a feltöltődésre, nem lesznek tiszták a fejek. Csak futball lesz, meg alighanem a minden kiemelt torna után megszokott érzelmi másnaposság. Hogy ki józanodik ki belőle a leghamarabb, nota bene, ki őrzi meg végig a józanságát, az majd 2023 tavaszán kiderül.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!